Schmitt Pál budai értelmiségi családba született, édesapja az ORFI-ban dolgozott orvosként. Ő szorgalmazta, hogy fia sportoljon, ám emellett gyermekei elméjének pallérozására is nagy hangsúlyt fektetett. Mivel orvosnak szánta legidősebb fiát, már gyerekkorában megtanította latinul, melyre gimnáziumi éveiben szüksége is volt a biológia órákon, ám hiába érettségizett kitűnőre, és vette sikerrel az orvosi egyetemi felvételit, az élet és az akkori rendszer másfelé terelte.

1956-ban kezdett háromtusázni, de magas, erős fiúként kosarazott és kézilabdázott is. Majd a hármat felváltotta az öttusa, amit becsülettel csinált, ám csakhamar kiderült, nem ő lép Benedek Gáborék nyomdokaiba, így az ötből maradt csak egy, a vívás. 1958-ban és '59-ben ifiként csapatban magyar bajnoki címet szerzett a felnőttek között, egy évvel később pedig ifjúsági országos bajnoki címet egyéniben. A válogatott keretbe 1962-ben került be, melynek egészen 1976-ig a tagja volt, a montreali olimpia után búcsúzott a nemzeti csapattól. A fenti időszak alatt sikert sikerre halmozott társaival, akik között olyan korszakos zsenik voltak, mint Kulcsár Győző. Számos egyéb érmük mellett a mexikóvárosi és a müncheni játékokon az Olümposz csúcsára is felértek, hiszen mindkétszer az ő nyakukba akasztották a csapatversenyben aratott győzelemért járó aranyérmet.

Az aktív és sikerekkel teli élsportkarrier mellett Schmitt Pál elvégezte a Közgazdaságtudományi Egyetem belkereskedelmi szakát. A diploma megszerzése után előbb az Astoria Szállóban állt munkába, ahonnan végigjárva a ranglétrát igazgatóhelyettesként köszönt el, hogy betöltse a Népstadion és intézményei főigazgatói tisztségét. Már ebbéli minőségében találkozott 1982-ben Juan Antonio Samaranch, akkori NOB-elnökkel, akit lenyűgözött a több nyelven is kitűnően beszélő, művelt és talpraesett fiatalember. Egy évvel később, Csanádi Árpád halálával megüresedett egy hely a NOB-ban, Samaranch pedig jelezte az akkori honi sportvezetésnek, hogy érdemes lenne Schmitt Pált állítani a helyére jelöltként. A többi már történelem…

Ahogy fentebb írtuk, Schmitt Pált egészen kisgyerek korától nevelték tudásának bővítésére, több nyelven beszél, kitűnően zongorázik, rajong a festészetért és a versekért, így nem csoda, hogy az évek alatt sokan jellemezték jó memóriával megáldott polihisztorként. Persze, a legjobbakkal is megeshetnek furcsa történetek. Friss NOB-tagként az 1984-es szarajevói olimpián tette le esküjét. Mivel sok-sok memoritert megtanult az évek alatt, és angolul is folyékonyan beszél, a cirka tizenöt soros esküszöveget fejből szándékozta elmondani a díszes társaság előtt. Ám, mintha Murphy-t idézte volna meg, az eskü közben elfelejtette a szöveget… Mit volt mit tenni, elkezdett improvizálni. A protokollfőnök résen volt, és finoman visszatolta elé az előre odakészített papírt, az eredeti szöveggel. De hogy miért ezt a malőrt citáljuk ide? Úgy esett, hogy a hivatalos fotós pont azt a pillanatot kapta lencsevégre, melyen hősünk agyára rászáll a homály, és elfelejti a soron következő mondatot. Húsz évvel később, NOB-tagságának évfordulóján az éppen regnáló elnök, Jacques Rogge gratulációjához ezt a fényképet küldte el a magyar diplomatának ajándékul.

Schmitt Pál május 13-án betöltötte 80. életévét, amely egyben azt is jelenti, hogy majd' negyven éve tartó NOB-tagsága a végéhez közeledik. Ezen időszak alatt számtalan érmet adott át, és tanúja volt megannyi megható, és emelkedett magyar pillanatnak az ötkarikás játékokon. Ha voltak is kevésbé szebb napok, tartása és legendás humora sohasem hagyta cserben. A rövidzárlatokat azzal az egykori, ’84-es pillanattal egy életre letudta.

Ahogy május 12-én, a MOB-székházban tartott köszöntésen Gyulay Zsolt MOB-elnök méltatásában említette, Schmitt Pál pályafutása példaként szolgál mindannyiunk számára. Olyan vezető, akitől csak tanulni lehet. Az ünnepelt is szolgált tanítással az utána jövőknek: miszerint aki olimpiai érmes, az példakép is, így ehhez méltón kell élnie, cselekednie egész hátralévő életében.

Köszönünk mindet, az Isten éltesse még 80 évig Schmitt Pált!