A magazinból kiderül, hogy Rédli András legnagyobb hibájának a türelmetlenséget és az önzőséget tartja. „Az egyéni sportban azt gondolom, néha önzőnek kell lennie az embernek. Ugyanakkor úgy érzem magamról, jó csapatember vagyok és a mai napig jobban szeretek csapatban vívni, mint egyéniben. Érzelmileg többet ad az embernek, meg nagyobb felelősség-vállalást kíván, amit én élvezek.”

Barátnőjén kívül nagy szerelme még a Ferencváros. „92-ben voltam először meccsen, Fradi-Vidin, amin nyertünk 2:0-ra. Tulajdonképpen családi vénából fakadó ez a szeretet. Apukám vitt először a meccsre, és azóta tart ez a szerelem. Nagyon sokszor vívtam én is Fradimezben. Mostanában érzelmeket és eredményeket kötök egy-egy pólóhoz, és hogy ha valami nem jön be, akkor azt gyorsan lecserélem. A világbajnokságon is mezben vívtam, meg ilyen feliratos pólókban. De mindenképpen a Fradi az domináns szerepet játszik egy pólóválasztásban.”

Az olimpiai részvételért egészen Vancouverig kellett a párbajtőrcsapatnak repülnie, ahol András az egyéni szereplését is beáldozta a csapatért. A 2006 óta bevált taktikán pedig változtattak a fiúk, ugyanis most Boczkó Gábor helyett András lett a befejező ember. És ez lett a nyerő húzás. „Alapvetően saját magával foglalkozik ilyenkor az ember, saját magát próbálja építeni. Főleg egy befejező pozícióban, ahol tízszeres a teher, ráadásul egy ilyen kiélezett szituációban, ahol egy tussal kell vívni és az dönti el, hogy megy-e az ember az olimpiára vagy nem."

A franciák ellen, mikor Boczkó Gábor lejött „vagány tapolcai gyerek vagy, meg tudod csinálni” mondattal küldte fel a pástra. „Az észtek ellen talán nem mondott senki semmit, mert ott talán az volt a legfeszültebb mérkőzés. Egy kétszeres egyéni világbajnok Novoszjolov ellen befejezni az egy rémálom lényegében. Három másodperccel a vége előtt sikerült győztes tust adni, az meg azt gondolom, egy horrorfilm. Az volt a kulcs és attól félt mindenki.” Majd következett a döntő, a kazahok ellen, ahol az aranyérem mellé riói kvalifikáció is járt. „21 éve várok az olimpiára. 1995-ben kezdtem el vívni, és 2016-ban sikerült kijutni az olimpiára, tehát ez mindenképpen eddig a csúcs. Azt gondolom, ha valaki komolyan veszi a sportot amit csinál, akkor nem lehet más a célja, minthogy kijusson az olimpiára. És ha már megfogalmaz magában célokat, akkor olimpiai bajnok is szeretne lenni, mint én is. Olimpiai, világ – és Európa-bajnok. Ebből kettő cím megvan. Itt van most két lehetőség, hogy ezeket a címeket gyarapítsuk. Egyéniben és csapatban nem lehet más a cél, mint az aranyérem.”

Tóth Ildikó 7 éve biztos pontja a magyar női vízilabda-válogatottnak. Jó néhány érmet szerzett már a csapattal az elmúlt évek nemzetközi versenyein, de az arany egészen idén januárig váratott magára.

Pályafutása néhány hónaposan, egy kádban, babaúszáson indult, majd az uszodában zajló tornaórákon folytatódott. Az úszás monotóniája azonban nem nyerte el a tetszését, így átpártolt a vízilabdához, ahol már nem volt kérdés, hogy ez bizony szerelem.

A sport mellett a tanulás is fontos volt számára, ezért a főiskola kiválasztásánál fontos szerepet játszott az iskola és az uszoda közötti távolság.

Az idei Eb előtt Ildikó biztos volt a csapat sikerében, és minden nap leírta, hogy "Európa-bajnok leszek". Ez pedig nincs most máshogy Rio előtt sem.

Az épek számára rendezett versenyeken sem ritka, hogy a dobogóra áll a paratriatlonista Boronkay Péter. Athénba még úszóként indult volna, és hatalmas csalódásként élte meg, hogy az indulás előtt néhány hónappal kikerült a csapatból. Ezután a paratriatlonban találta meg azt a sportágat, amiben igazán kiteljesedhet: ma már több világ és Európa bajnoki címmel büszkélkedhet. A kerékpáros edzéseket kecskeméti fiatal bringásokkal együtt végzi, de az úszás és a futás esetében külön edzők segítenek a felkészülésben. Nemcsak szakmai segítséget nyújtanak Péternek, hanem sokszor lelki támaszt is.

Az Út Rióba 33. adása bemutatja a MOB és a Túró Rudi új aktivitását is, melynek során a Pöttyös a riói olimpiát, az arra készülő magyar sportolókat népszerűsíti.

(utrioba.hu, fotó: MTI/EPA/Patrick Seeger)