Négy mérkőzésen szerzett két pontjával a férfiválogatott abból a helyzetből várja a szerbek elleni utolsó csoportmérkőzést, amelyre nem is annyira titkon számíthattunk az olimpia előtt: Vujinék ellen dől el, folytathatjuk-e az olimpiát a negyeddöntőben, játszhatunk-e Izlanddal az elődöntőért?

Amikor 2000-ben a sydneyi olimpia férfi vízilabda-tornájának csoportkörében a magyar válogatott második vereségét is elszenvedte, Jugoszlávia ellen, és csak a 3. helyen jutott tovább a csoportjából, Kemény Dénes az öltözőbe menet éppen arra készült, hogy az olaszok elleni negyeddöntő előtt letorkolja a csapatot, ám Kásás Tamással találta magát szembe, aki nagy vigyor kíséretében csak ennyit mondott: nyugi, csak most kezdődik az olimpia!

Meg kell próbálnia ebből az alapállásból folytatni a tornát a férfi kézilabda-válogatottnak is. Ha nyerünk a szerbek ellen hétfő reggel, továbbjutunk a csoportból, ami, valljuk be, Dél-Korea és a januári Európa-bajnokság első négy helyezettjével szemben, két csapatot megelőzve bravúr volna. Mondjuk ezt még akkor is, ha az olimpia előtt abban reménykedtünk, talán sikerül pontot, pontokat szereznünk a horvátok és a spanyolok ellen. A realitásokat elnézve a dánok ellen lehetett volna a legkevesebb esélyünk, mégis a skandinávokkal szembeni találkozón álltunk a legközelebb a pontszerzéshez a nagyágyúk elleni találkozók közül.

A horvátok elleni vereség az eddigi eredmények alapján a tisztes kategóriába sorolható, hiszen hét góllal kaptunk ki, márpedig Voriék Koreát tíz, Szerbiát nyolc, Dániát pedig tizenegy góllal múlták felül, és eddig mutatott játékuk alapján ott a helyük az olimpiai döntőben, ha csak nem éri el őket a rossz formaidőzítés átka, és nem túl korán kerültek csúcsformába.

A Spanyolország elleni találkozót megelőző cserék a sajnálatos sérülések mellett frissítést hoztak a csapatba, Putics Barna mintegy húsz-huszonöt perc játékkal dobott annyi gólt, mint az első három találkozón Pérez és Ilyés összesen. Ami viszont a spanyolok ellen nem működött, az az eddig megfelelően funkcionáló védekezés, no és főként a beálló Aguinagalde körüli játék. Három fordulót követően a csoportban a horvátok mellett (után) mi kaptuk a legkevesebb gólt (meccsenként átlagban huszonnégyet), ám a spanyolok ellen a védelem másként, gyengébben működött. Hogy ebben milyen szerepet játszottak a cserék, rekonstruálhatatlan, a lényeg, hogy Szerbia ellen helyére kerüljenek a dolgok: a védelem újra jól teljesítve segítse a kapusokat, támadásban pedig meg tudjuk bontatni az eddig hozzánk hasonlóan 105 gólt kapó, és – bár ennek sok jelentősége nincs – az elmúlt kilenc hónapban idegenben kétszer is legyőzött szerbeket.

A spanyolok elleni találkozó kapcsán pedig a legfontosabb: felejteni! Egy ellenük aratott pontszerzés is azt jelentette volna, hogy Szerbia ellen győznünk kell a továbbjutáshoz, de kétségtelen, teljesen más lelkiállapotból várhatta volna a csapat a mindent eldöntő csoportmeccset egy siker után. A szakmai stáb legfontosabb feladata így most az lesz, hogy felrázza az együttest. Tudja ezt jól Vetési Iván sportágvezető is: - A lényeg, hogy semmi nincs veszve, nem szabad foglalkoznunk az eddigi meccsekkel, kizárólag a szerbek elleni találkozóra kell koncentrálnia a csapatnak. Ez természetesen egy tizenegy gólos vereséget követően nem egyszerű, de nem tehetünk mást: talpra kell állnunk! Nem csak az optimizmus, hanem az eddigi eredmények és a mutatott játék alapján is mondom: a szerbeket igen is le tudjuk győzni! A meccset véleményem szerint nem is a játéktudás dönti majd el, hanem a motiváció és a pillanatnyi jobb állapot. A reggel fél tízes kezdés nem ideális – egyik csapatnak sem, így erre kár is több szót vesztegetni. Tekintsük úgy ezt a meccset, mint az olimpiai nyolcaddöntőt.

A csapattal szembeni elvárásokat az elmúlt két év emelte ugyanakkor magasabbra, hiszen be kell látni: már az olimpiára való kijutás is óriási bravúr volt. Az elvárásokat fokozta, hogy tétmérkőzésen valamennyi, elvárható győzelmet hoztuk (a 2011-es vb-n a norvégok, az osztrákok, a brazilok és a japánok ellen, az Eb-selejtezőket százszázalékos mérleggel zártuk, az olimpiai selejtezőn legyőztük a macedónokat és a brazilokat, majd vb-selejtezőn felülmúltuk a norvégokat), bravúrsikert arattunk Svédországban a németek és a lengyelek ellen, Szerbiában a franciákkal szemben, és pontot szereztünk az oroszok és a spanyolok elleni mérkőzéseken. A sorba beleillik a továbbjutás az olimpia halálcsoportjából, gondolkozzunk pozitívan: ott állunk a kapujában!