- Az elmúlt olimpiai ciklus végén több kritika is érte a MOB működését, s az új Sporttörvény is jelentősen csökkentette a szervezet hatáskörét. Melyek azok a területek, ahol mindenképpen változásra van szükség, s elnökként mit tenne azért, hogy a MOB visszanyerje korábbi súlyát?
- Valójában most térünk vissza arra az útra, amelyen 115 éven át járt a MOB, vagyis az elmúlt öt év egyfajta kitekintés volt az olimpiai mozgalom életében. Érdekes, felelősségteljes, sok munkával és konfliktussal, de sok szép sikerrel járó esztendők voltak ezek. Úgy érzem, trendi lett a MOB munkáját kritizálni, aminek az volt az oka, hogy a magyar sport irányításában meghatározó szerepet játszottunk, a sporthoz köthető területek képviselői sok esetben egymásnak feszültek, s amikor döntenünk kellett, óhatatlanul is érdekeket sértettünk. A másik ok, hogy azáltal, hogy olimpiát szerettünk volna rendezni, a magyar sport kereszttűzbe került, a MOB lett a különböző politikai nézetek ütközője. Szomorú vagyok, hogy így alakult, mert a magyar emberek szeretik a sportot, örülnek a sikereinknek, ám időnként az eredmények háttérbe szorultak. Már korábban is jeleztem, az egycsatornás sporttámogatási rendszer teljesen nem valósult meg, s most, hogy az állam úgy döntött, ha eleve tőle jön a pénz, annak elosztását és ellenőrzését a sportállamtitkárság közvetlenül is megteheti, a MOB visszatér a korábbi állapotához, szakmai szervezetként működik tovább. Bárki is vezeti a jövőben a MOB-ot, javaslom, ne az legyen a központi kérdés, hogy milyen feladatokat tudunk visszaszerezni az államtitkárságtól, ez nem szolgálja a magyar sport érdekeit. Sokkal fontosabb az együttműködés, hogy a klubok, a szövetségek, az államtitkárság, a szakmai szervezetek és a MOB egymást segítve összedolgozzanak, így lehetünk továbbra is sikeresek. Mindettől függetlenül ezután is kötelességünk az olimpiai mozgalom népszerűsítése, segítése, a hagyományok ápolása, a sportra való nevelés éppúgy, mint a dopping elleni küzdelem. A zéró toleranciából továbbra sem engedhetünk. Az is fontos, hogy minél több nagy nemzetközi sporteseményt rendezzünk, valamint a MOB égisze alatt létrejött klubokat, szakmai műhelyeket támogassuk, és ne feledkezzünk el az olimpikonok klubjáról sem. Itt arról a több száz, talán több ezer sportemberről van szó, akik olimpián szerepeltek, s most különböző élethelyzetekben töltik mindennapjaikat Magyarországon. Ha értelmes, megfelelő programot ajánlunk nekik, visszatérhetnek az olimpiai családba, ami mindenkinek sokat jelenthet hazai és nemzetközi szinten is.

- A korábbiakhoz képest csökkent a MOB költségvetése. A programok, az elképzelések megvalósításához szükség van piaci alapú szponzorok megjelenésére? Mit tenne annak érdekében, hogy ezeket a cégeket elérje?
- Ezen a téren sem kell szégyenkeznünk, hiszen számos szponzorunk van, akadnak közöttük régiek és újabbak, multik és magyar vállalkozások, ők mindannyian az olimpiai mozgalom mellett vannak. Igyekeztünk velük foglalkozni, hogy érezzék, jó helyen, jó közösségben vannak, fontos lenne még inkább kiszélesíteni ezeket a kapcsolatokat és még jobban kibővíteni a kört. A pénzügyi stabilitásnak azonban van még két lába. Az egyik az állami támogatás, amely ugyan csekély, de ez azért nem probléma, mert a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal kialakított kapcsolatunknak köszönhetően jelentős támogatást kapunk tőlük. Ez egyfelől pénzbeli támogatást jelent, másrészt pedig egyéb vonatkozásban, például ösztöndíjrendszer keretében tudunk segíteni a sportolóknak. E három területről érkező pénzből tisztességesen, jól el tudjuk végezni a feladatainkat.

- A jelenlegi helyzetben milyen típusú elnökre van szükség a MOB élén, azaz milyen vezetési stílust képviselne, ha önt választanák meg a küldöttek?
- Kivetkőzni nem tudok, de nem is szeretnék magamból. Rengeteget kaptam a sporttól, aminek még az ezredrészét sem adtam vissza, szóval van még mit tennem. Amennyiben megválasztanak, a kötelékeimet a szövetségekkel szorosabbá kell tennem, a MOB által szervezett eseményeket az elnöknek intenzívebben kell látogatnia. Rugalmas, hangulatos Magyar Olimpiai Bizottságot szeretnék, amely az érdemi kommunikációban is megerősödik. Az elmúlt évek legnagyobb hiányossága talán az volt, hogy nem tájékoztattuk megfelelően a közvéleményt arról, valójában milyen munkát végez a MOB. Nyitottabbá kell válnunk, hiszen nincs takargatni valónk, ellenben vannak szép és nemes feladataink. Az biztos, hogy továbbra is kiállok és védelmezem a magyar sportot, ha méltatlan támadások érik, hiszen az elmúlt években is ezt tettem.

- Az elnöki posztért folyó versenyben két vetélytárssal kell megküzdeni. Ön szerint mik a másik két jelölt erényei és hibái?
- Bencével sporttársként szép sikereket értünk el 1988-ban Szöulban, én hoztam a MOB-hoz, előbb sportigazgató volt, majd a javaslatomra lett főtitkár. Nehéz években dolgoztunk együtt, voltak szép és kevésbé szép időszakaink, de ahogy mondani szokták, kettőnk kapcsolatában kihűlt a húsleves, már soha nem lesz olyan, mint volt. Egyszer valaki azt mondta nekem, egy MOB-elnöknek tudnia kell smúzolni, amiben viszont Bence jobb, mint én. Való igaz, én nem ilyen vagyok, más sportágból, más közegből jöttünk. Ha ehhez a pozícióhoz ez tényleg szükséges – én személy szerint nem feltétlenül értek egyet ezzel –, akkor e tekintetben nála az előny. Abban azonban biztos vagyok, hogy a nemzetközi sportdiplomáciában szeretnek engem, most is rengeteg bíztatást kapok. Krisztián jó kiállású fiatalember, személyesen viszont kevéssé ismerem, ezért a képességeiről sem tudok nyilatkozni. Korrektül tájékoztatott az indulásáról, ez sportszerű volt. A MOB és a BOM kapcsolata régebben nem volt felhőtlen, s mivel ő a BOM egyik fontos szereplője, nagy kérdés, hogy ez a feszültség mára elsimult-e a magyar sporttársadalomban. Bizonyára sokak számára megfelelő MOB-elnök lenne, de mivel Lausanne-ban dolgozik, s nem hiszem, hogy azt az állását egy társadalmi munka kedvéért feladná, nem tudom, miként lenne képes ellátni a feladatait. Különösen, hogy velem szemben is kritikaként fogalmazódott meg, hogy csak keddenként vagyok jelen a MOB-ban, ami egyébként nem volt igaz, hiszen attól, hogy nem az irodában dolgozom, sokat tárgyaltam Budapesten, hetente többször is feljártam, ha szükség volt rá.

- Amennyiben ön nyeri a választást, szeretne-e, tudna-e együtt dolgozni a másik két jelölttel, azaz felkérné-e őket, hogy tudásukkal, tapasztalatukkal segítsék a MOB munkáját?
- Természetesen minden segítségre szükség van. Fontosnak tartom, hogy a jövőben az összefogás, az egymásért való kiállás, az együtt gondolkodás jellemezze a MOB-ot és az egész magyar sportot. Mintha ez az utóbbi időben kikopott volna a mindennapjainkból, ami nem jó. A cél érdekében bárkivel tudok együtt dolgozni, más kérdés, hogy a világ általában nem így működik. Akadnak, akik akkor is aktivizálják magukat, ha éppen nincs anyagi vagy erkölcsi elismerés, másokra ez nem jellemző. Viszont azt nehezen tudom elképzelni, hogy bármelyikük is az irodában, napi munkát végezve dolgozzon.

- A magyar sport megítélését alapjaiban határozza meg az olimpiai eredményesség. E tekintetben milyennek látja az elkövetkezendő éveket, mit tehet a MOB azért, hogy jövőre Pjongcsangban és 2020-ban Tokióban is elégedettek legyünk?
- Amikor az állam odaállt a magyar sport mellé, az utánpótlásbázisok megerősödtek, utánpótlás szinten sok sportág rendkívül eredményessé vált, már most érződik a Magyar Kormány kiemelt támogatásának eredménye. Aki ért a sporthoz, tudja, irreális elvárás volt, hogy ennek a pozitív hatásait már Rióban érzékeljük, de bízom benne, hogy Tokióban már a felnőttek között is visszaköszönnek ezek a sikerek. A tizenhat kiemelt sportággal sokat dolgoztunk, elkészült a koncepció, ami alapján bizakodóak lehetünk. A pjongcsangi téli olimpia reményeim szerint más lesz, mint a korábbiak, amikor leginkább a részvétel volt a fontos. Talán harminc sportolónk is utazhat a játékokra, s ugyan nem szeretnék túl nagy terhet rakni senkire, de van rá esély, hogy ezúttal ne maradjunk érem nélkül.

- Mint köztudott, Budapest visszalépett a 2024-es olimpiai pályázattól. Ön szerint ezzel hosszú időre lemondhatunk a házigazda szerepről, vagy MOB-elnökként azt támogatná, hogy Budapest ismét ringbe szálljon a rendezésért?
- Amikor visszaléptünk a pályázattól, akkor is azt mondtam, kötelességünk továbbra is keresni a budapesti olimpia megrendezésének lehetőségét. Maximálisan olimpia-párti vagyok, sajnálom, hogy frissen alakult szervezetek, pártok a magyar sport sikereit a saját céljaik elérése érdekében sokszor negatívan állítják be, ez a közeg nem ezt érdemli. Remélem, lesz még alkalmunk arra, hogy pályázhassunk, s ha elnöknek választanak, a MOB-tagságot ismét arra bíztatom, hogy teljes mellszélességgel álljunk a budapesti olimpia ügye mellé.

(Nemzeti Sport/Szűcs Miklós, fotó: MOB/Szalmás Péter)