Hosszú Katinka, háromszoros olimpiai bajnok, egyszeres ezüstérmes úszó (200 és 400 m vegyes-, 100 és 200 m hátúszás), a riói olimpia legsikeresebb magyar sportolója: „Az ezüstérem még nézve is fájt! Az utolsó 25 méteren az életemért küzdöttem. Akkor ott nem volt bennem több… Ez volt a negyedik olimpiám, és most sikerült érmet nyerni… Ma jöttünk haza, de délután már le is megyek az uszodába. Hamarosan Párizsba utazunk, újabb versenyre, rövid pályás viadalra készülök..."

Szász Emese, olimpiai bajnok párbajtőrvívó: „Még mindíg nem hiszem el, hogy olimpiai bajnok lettem... Nagy siker ez mesteremnek, Kulcsár Győzőnek is, aki nagyon örült a győzelmemkor, láttam, könnyes lett a szeme... S, hogy folytatom-e Tokióig? Bízom benne, hogy igen...”

Szilágyi Áron, (kétszeres) olimpiai bajnok kardvívó: „Most kell egy kis pihenés, mert ez az olimpia sokat kivett belőlem, úgy érzem, többet, mint a londoni. Fizikálisan és mentálisan egyaránt. Rám fér a felfrissülés. Aztán a jövő évben is lesz feladatom, hiszen jön a világbajnokság és az Európa-bajnokság is.”

Kozák Danuta, (ötszörös, Rióban K-1, K-2 és K-4 500 m) olimpiai bajnok kajakozó: „A riói pálya, mely egy öbölben volt kialakítva, nem volt ideális, a szél is jelentős hullámokat tudott gerjeszteni. A környezet azonban kompenzálta a vizet... Hogy melyik volt a legnehezebb győzelem? A páros, az nagyon szoros volt, sokáig nem is tudtam, mi a helyzet, a Gabi mutata, hogy 'igen, megvan'.”

Szabó Gabriella, (háromszoros, Rióban K-2 és K-4 500 m) olimpiai bajnok kajakozó: „Elképesztően szoros volt az a befutó, belülről éreztem, hogy megvan. Dana betegségét követően fejben fel kellett készülnünk arrra, hogy az utolsó métereken dőlhet el az aranyérem sorsa.”

Csipes Tamara, olimpiai bajnok kajakozó (K-4 500 m): „A siker kulcsa talán a rengeteg edzésben van. Az is sokat számított, hogy egyesben is együtt edzettünk, na és mind jó csapathajósok vagyunk. Fejben pedig hittünk abban, hogy ütőképes csapat vagyunk!”

Fazekas-Zur Krisztina, (kétszeres, Rióban K-4 500 m) olimpiai bajnok kajakozó: „Mentálisan London könnyebb volt, úgy érzem, Rióban nagyobb súly volt rajtam... A jövőn majd közösen döntünk edző-férjemmel, Rami Zurral.”

Cseh László, ezüstérmes úszó (100 m pillangó): „A dobogón hárman állni Phelps-székkel, az volt a legemlékezetesebb pillanat számomra Rióban. Az olimpiai falu nem igazán hagyott különösebb emléket... Szeretnék egy stabil szintet teljesíteni, hogy ne kelljen többször a mélypontról felállni... Csináljuk meg a hazai vébét, aztán meglátjuk a jövőt. Picit pihenek, és januárban indul a felkészülésem.”

Férfi párbajtőrcsapat (bronzérem), Imre Géza (egyéni ezüstérem): „Mindenkit megnyugtatok, a 'fehéraranynak', azaz az ezüstéremnek is tudok most már örülni. A csapatbonz miatt meg majd' kiugrottam a bőrömből!” Somfai Péter: „Bíztam benne, hogy bekerülök a csapatba és én is pástra léphetek, ezt előre mondták a fiúk.” Rédli András: „A koreai volt a legnehezebb mérkőzés, hiszen ott vívott az olimpiai bajnok is, a franciákba beletört a bicskánk, az ukránokat magabiztosan vertük.” Boczkó Gábor: „Hogy Tokióban ott leszek-e? Edzőként biztos!”

Kapás Boglárka, bronzérmes úszó (800 m gyors): „Nem vagyok csalódott, örülök a bronzéremnek, de megfogadtam: egyszer én leszek a legjobb!”

Kenderesi Tamás, bronzérmes úszó (200 m pillangó): „Nagyon jó látni, hogy ennyien szeretnek. Azonban uszodát most egy kis ideig nem szeretnék látni, kell egy kis pihenő... Most tudtam meg, hogy lesz egy harmadik kisöcsém... és a jogosítványom is folyamatban van...”

A képgalériát itt találja.

(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)