Birkózóként két Eb-negyedik helyig és ugyanennyi országos bajnoki címig jutott. 1993-ban Csepelen kezdett edzősködni, s innen került 1997-ben a szabadfogású válogatotthoz, ahol azóta szép sikereket könyvelhetett el.

A birkózást komolyan fenyegetette a veszély, hogy leveszik az olimpiai programról, szerencsére azonban megmenekült, és ennek felettébb örül a szabadfogásúak szakágvezetője is. Gulyás Istvánnak rengeteg munkája fekszik abban, hogy Hatos Gábor nyakába bronzérmet akasztottak Londonban, ám a szakembernek továbbra is hiányérzete van amiatt, hogy Ritter Árpáddal nem sikerült a csúcsra érnie a játékokon.

A kiemelt edzői programról szuperlatívuszokban beszél, szerinte ugyanis ezzel számos olyan edző helyzete megoldódik, aki vagy külföldre akart szerződni, vagy idehaza kell másodállást vállalnia az ért, hogy egyáltalán megéljen.

Kollégájához, Struhács Györgyhöz hasonlóan úgy véli, Magyarország a jövőben is tényező lehet birkózásban, és Rióban sem maradnak el az érmek; ennek kapcsán biztató jel, hogy mind több fiatal gondolja úgy, érdemes nap mint nap keményen edzeni a siker érdekében.

Gulyás Istvánt az is örömmel tölti el, hogy fia szintén birkózónak állt, és hogy már a válogatottban is szerephez jutott.

– Számos siker fűződik edzői pályafutásához – ki tudna közülük emelni egyet?
– Nekem csak egy a fontos: hogy felcsendüljön a magyar himnusz. Számos tanítványom van, aki közel áll a szívemhez, nem szeretek különbséget tenni köztük, de Hatos Gábor londoni szereplése mindnyájunknak hatalmas örömet okozott.

– És ami miatt hiányérzete van?
– Nagyon sajnálom, hogy Ritter Árpi nem tudott olimpiai bajnoki címet szerezni. A tudása, a kvalitása mindenképpen megvolt hozzá, valami azonban mindig hibádzott, így sajnos úgy vonult vissza, hogy ez kimaradt az életéből.

– A kiemelt edzői programról mi a véleménye?
– Remek kezdeményezés, főleg azokban a sportágakban, amelyek nincsenek annyira reflektorfényben. A birkózókra leginkább akkor figyel oda a közvélemény, amikor a játékokon szerepelnek, de két olimpia között is óriási munkát végeznek, amiért megbecsülést érdemelnek. Ugyanez vonatkozik az edzőkre, akik vagy elmentek külföldre, vagy itthon kellett másod-harmadállást vállalniuk a megélhetéshez. A program tiszta körülményeket teremtett, és fontos megjegyezni, hogy nemcsak átmenetileg hoz megoldást, hanem hosszú évekre tervezni lehet.

– Miközben a programból ki is lehet kerülni.
– Igen, és ezt is nagyon jó dolognak tartom. Az élet minden területén alapvetés, hogy eredményt kell felmutatni, a birkózásnak sem kell kivételt képeznie ez alól. Az eredménykényszer egyfajta versenyhelyzetet teremthet, amiből csak jól jöhet ki a magyar sport. Aki ugyanis teljesíteni tud, az anyagilag sem jár rosszul.

– Ezek szerint bizakodók lehetünk 2016-ban a riói olimpián.
– Ha engem kérdez, akkor mindenképp. Rengeteg tehetséges birkózó jön le az edzőterembe nap mint nap, és feltett szándékuk, hogy ők is felkerüljenek a sportág nemzetközi térképére. Londonban három érmet sikerült begyűjtetnünk, és célként már most megfogalmazhatjuk, hogy annyit Brazíliából is hazahozzunk. Az, hogy kinek a révén, másodlagos, a lényeg – mint már említettem – az, hogy a magyar himnusz csendüljön fel a hangszórókból, vagy legalábbis minél több magyar versenyző férjen fel a dobogóra.

GULYÁS ISTVÁN – NÉVJEGY:
Születési hely, idő: Budapest, 1965. április 20.
Magasság, testsúly: 175 cm, 83 kg
Iskolai végzettség: főiskola (Testnevelési Főiskola, szakedző)
Edzői minősítés: szakedző
Kitüntetések, díjak: mesteredzői oklevél (2001)
Mire a legbüszkébb: arra, hogy a fia válogatott birkózó
Hobbi: zenehallgatás
Sportolói pályafutása: 1974-1992
Klubjai: Csepel SC, H. Szondi SE
Legjobb eredményei: 1986. Eb: 4., 1990. Eb: 4., 2x országos bajnok (1987, 1988)
Edzői pályafutása: 1993-1996 Csepel SC, 1997-2000 a szövetségi kapitány mellett szabadfogású szakágvezető, 2001- szabadfogású szakágvezető
Legismertebb versenyzői: Bánkuti Zsolt, Hatos Gábor, Kapuvári Gábor, Ritter Árpád


(czo)