Ennek ellenére Schiller-Kertész Judit, a válogatott szakvezetője szerint nincs ok az elégedettségre, mert a sportág nagyon gyorsan fejlődik, a mieink pedig egyre jobban lemaradnak, ha nem javulnak az itthoni felkészülési körülmények.

- A vb előtt az volt az elvárás, hogy legyen egy érmünk, ezt Biacsi Ilona megszerezte, de mi történt Bernadettel, aki az ötödik helyen, az élmezőnytől messze lemaradva ért célba?

- Sajnos Berninek Lyonban kiújult egy korábban szerzett sérülése – mondta Schiller-Kertész Judit.

- Dr. Bosnyák Edit mindent elkövetett azért, hogy versenyre alkalmas állapotba hozza Berni lábát. A döntő előtt úgy tűnt, nem lesz probléma, amikor azonban elkezdett futni, megint nagyon fájt a lába, ezért nem tudta tartani a tempót. Az első három helyen ugyanaz volt a sorrend, mint a londoni paralimpián, ha egészséges, akkor Berni is előrébb végzett volna.

- Az IPC honlapján a vb-t végig nyomon lehetett követni, az élő közvetítésben az látszott, hogy az 1500-as döntőben erős szél fújt.

- Ez nem erős szél volt, hanem orkán, tárgyak repültek a levegőben, a szél felkapta azt a szőnyeget is, amelyen a kerekesszékes dobóatléták versenyeztek. Rendkívüli körülmények voltak, szállt a por, a homok, a repülő kisebb kövek apróbb sérüléseket is okoztak a lábunkon.

- Kálmán Krisztina és Kanyó Zsolt esetében az volt a célkitűzés, hogy legyenek közel a pontszerző helyekhez, ez nem valósult meg, miért?

- Amikor a buzogányhajítást és a gerelyhajítást rendezték, akkor olyan nagy volt a hőség, mint most Magyarországon, 38-40 fokban versenyeztek a sportolók, ezt nem mindenki viseli egyformán. Krisztina buzogányban és Zsolt gerelyben is képes jobban teljesíteni annál, amit Lyonban mutattak.

- Súlylökésben viszont mindketten kitettek magukért: Kálmán Krisztina idei legjobbját érte el, Kanyó Zsolt egyéni csúcsot javított, mégsem kerültek oda a legjobb tíz közé sem.

- Ennek egyszerű az oka, elmegy mellettünk a világ. Az atlétika hihetetlen sebességgel fejlődik, ezt bizonyítja többek között a folyamatos internetes élő közvetítés a világbajnokságról is. Az élmezőnybe tartozó atléták profik, naponta kétszer edzenek, csak a sportolással kell foglalkozniuk. A mieinknél annak kell örülni, ha a munka mellett naponta egyszer sikerül edzeni. És ugye azt sem kell magyarázni, milyen fizikai és mentális állapotban van az a sportoló, aki a munkahelyéről érkezik az edzésre, és milyenben az, aki a délelőtti tréning után alszik pár órát, pihen, és délután ismét edz. Az eredmények a valós különbséget mutatták. Egyre több országban készülnek napi két edzéssel a versenyzők, ha nem akarunk nagyon lemaradni, nekünk is váltani kell, ehhez azonban muszáj megteremteni a feltételeket. El kell dönteni, mit akarunk: érmekért versenyezni, vagy egyéni csúcsokat javítani. Ha az elsőt, akkor nálunk is biztosítani kell a profi felkészülési körülményeket, a napi két edzés anyagi hátterét. A versenyzőim mindent megtettek, amit lehetett, a jelenlegi körülmények között ennyire vagyunk képesek, és minél később váltunk, annál nagyobb hátrányt kell behoznunk.

(Forrás: Bernau Péter)