Hagyományteremtő céllal, reggelire invitálta a MOB Esélyegyenlőségi Bizottsága a honi sportélet női vezetőit, akik tapasztalataikat, gondolataikat megosztva inspirálták egymást. És egyvalamiben egyetértettek: a most elkezdett munkát folytatni kell.

A MOB Esélyegyenlőségi Bizottságának elnöke, Sinkó Andrea kezdeményezésére a Magyar Olimpiai Bizottság megszervezte a „Női sportvezetők reggelijét” a Larus étteremben, ahol számos sportági szövetség hölgy delegáltja találkozott, és osztotta meg tapasztalatait, dilemmáit és inspiráló történeteit egymással.
Az egybegyűlteket Fábián László olimpiai bajnok, a MOB főtitkára köszöntötte, hangsúlyozva, a sport világának is érdeke, hogy minél több nő jusson szerephez vezetőként, hiszen „ha precíz és jó munkát akarsz, fontos, hogy nők is szerepet kapjanak a különböző területeken.”
Sinkó Andrea, a MOB Esélyegyenlőségi Bizottságának elnöke köszöntőjében kiemelte, hogy a jelenlévők nem gesztusok révén kaptak meghívást, hanem sportágukban végzett munkájukkal érdemelték ki a helyüket. Hozzátette: ez a reggeli csak az első lépés, de fontos, hogy a megkezdett úton tovább kell majd járni a tanulságok levonásával.

Ezután két kerekasztal-beszélgetés következett, amelynek résztvevői: Ali Csilla (Magyar Birkózók Szövetsége, nemzetközi kapcsolatok és protokoll-igazgató), Dénes Dorottya (Magyar Labdarúgó Szövetség, női szakágvezető), Dónusz Éva (Magyar Kajak-Kenu Szövetség, szakreferens), Drávucz Rita (MOB Esélyegyenlőségi Bizottság, tag), Pálinger Katalin (Magyar Kézilabda Szövetség, alelnök), Schmitt Gréta (Magyar Tenisz Szövetség, elnökségi tag) és Varga-Szabó Andrea (Magyar Szinkronúszó Szövetség, elnök) voltak. Az elsőn a résztvevők arról beszéltek, miért maradtak a sportban a sportolói pályafutásuk befejezése után, és milyen kihívásokkal szembesültek immár sportvezetőként.
Ali Csilla elmondta, sportcsaládból érkezett, így a sport szeretete, a folyamatos fejlődés lehetősége tartotta a sportban. „A férfiak jók az ötletelésben, de a megvalósítást mi, nők végezzük el pontosan és precízen. Örülök, hogy ebben a sportágban tevékenykedem, igyekszem folyamatosan fejlődni.”
Dénes Dorottya, korábbi labdarúgó úgy fogalmazott: „Nem készültem erre a pályára, de amikor megérkezett a felkérés, megtiszteltetésként éltem meg. Számomra ez nem csak munka, hanem küldetés is: szeretném, ha a következő női generáció helyzete még könnyebb lenne a sportban.”
Dónusz Éva a felelősség és az anyaság kettőséről beszélt: „Kapitányként sokszor dönteni kellett, mikor kerüljön nagyobb hangsúly a családra, és mikor a szakmára. Megtapasztaltam, mekkora kihívás az anyaság mellett vezetőként is folyamatosan jelen lenni.”

Drávucz Rita az együttműködés jelentőségét emelte ki: „A sportban megtanultam, hogy a rendszerszintű gondolkodás sokszor a nőknél kiemeltebben jelen van. Mi hamarabb elindítjuk a dolgokat, gördülékenyebbé tesszük a folyamatokat, és sokszor színesebb, empatikusabb megközelítést hozunk. Számomra ez az, ami igazán értéket ad a sportvezetésben.”
Pálinger Katalint már aktív játékosként behívták klubja elnökségi üléseire, ott megtanulta a klubvezetés csínját-bínját, majd felkérték, hogy a hazai szövetségben alelnökként irányítsa a női szakágat: „Öten vagyunk nők az elnökségben, és a legfontosabb témák női kézben vannak – fontos számunkra, hogy a korábbi játékosok is bekerüljenek ebbe a körforgásra, mert ők látják igazán, hogy miben van szükség változtatásra. Világéletemben csapatban dolgoztam, most sincs ez másként, szerintem csak így érdemes megközelíteni bármilyen nagy célt vagy feladatot.”

Schmitt Gréta rávilágított arra, mennyire sokrétű lehet egy sportvezetői pálya: „Először furcsán néztek, amikor érzelmeket és női látásmódot vittem be a teniszszövetség elnökségi üléseire, de idővel egyre több elnökségi tag kérte a tanácsomat. A tenisz rengeteget adott nekem: önfegyelmet, munkaszeretetet és kitartást.” Kiemelte azt is, milyen fontosnak tartja, hogy gyermekein keresztül is tovább vigye a sport értékeit, hiszen két fia élsportoló.
Varga-Szabó Andrea több mint harminc éve dolgozik rendezvényszervezés-marketing területen, így fogalmazott: „Ha kitűzöl magad elé egy célt, azt tűzön-vízen át kell vinned” – mondta. Most a szinkronúszó szövetségben talált „új otthonra”, ahol a sportdiplomácia és a fiatal generációk támogatása áll hozzá közel: „Szülőként óriási felelősségünk van abban, milyen gyerekeket indítunk el a világba.”

A második kerekasztal-beszélgetés középpontjában a mentorálás, a példamutatás és a jövő kihívásai álltak. A résztvevők dr. Csisztu Zsuzsanna (MOB Médiabizottság, elnök), dr. Kolbenheyer Zsuzsanna (Magyar Jégkorong Szövetség, elnök), Kollár Edina (Magyar Vízilabda Szövetség, operatív vezető), Sastin Marianna (MOB Esélyegyenlőségi Bizottság, tag), Sinkó Andrea (MOB Esélyegyenlőségi Bizottság, elnök), Szabó Gabriella (MOB, marketing manager) és Vatai Gabriella (Magyar Röplabda Szövetség, elnök) voltak.
Dr. Kolbenheyer Zsuzsanna eredetileg nem sportvezetői pályára készült, a civil életben jogi végzettsége van, jégkorongozóként azonban megérezte a csapatmunka és a vezetői felelősség ízét, és mostanra elnökként vezeti a sportágat. „A női vezetők közül sokak problémája, hogy nem bíznak eléggé magukban. A motivációmat abban találtam meg, hogy ebben segítsek és hogy jobb körülményeket teremtsek a következő generációknak. Így talán nekik nem kell majd végig menni ugyanazon a rögös úton, amin nekem végig kellett. Ehhez azonban a folyamatos tanulás és önképzés elengedhetetlen.”
Kollár Edina megosztotta azt, hogy a vízilabda-szövetségbe már az állami sportirányításból hívták át, ahol akkorra már olyan respektet szerzett, hogy „azon a ponton már nem számított, hogy férfi vagy nő vagyok, csak az elvégzett munka.” Úgy véli, a fiatalok számára a kitartás a kulcs, vezetőként pedig a rendszerszintű gondolkodás adhat különleges előnyt.
Sastin Marianna világossá tette: a sportban és az életben is egymást kell támogatni. „Higgyünk magunkban, és merjük kimondani ezt a hitet.” Nyíltan vállalja a véleményét, és másokat is erre ösztönöz. „Sokszor jobb, ha nem gondolkodsz túl sokat: csak csináld, és meglátod, sikerülni fog.”

Szabó Gabriella huszonöt év élsport után került a MOB-hoz. Nehéz volt a váltás, de a támogató közegben megtalálta a helyét. Külön köszönetet mondott Schmidt Gábornak, aki gyermekkora óta végig kísérte pályáját. „Óriási szerencsém volt, hogy sportolóként ebben a világban élhettem, és még úgy sem volt könnyű a civil életet elkezdeni, hogy maradtam a sportban. Az utóbbi években megtanultam, milyen fontos, hogy egymást a mindennapokban is segítsük, globálisan pedig következetes példamutatásra van szükség. Arra, hogy nyissunk mások felé, és ha hozzánk fordulnak, akkor abból merjünk inspirálódni.”
Dr. Csisztu Zsuzsanna visszaemlékezett saját pályakezdésére: „Amikor én belevágtam, sokszor Jeanne d’Arc-ként kellett előre mennem. A sportújságírásban még most sem a legideálisabb a férfi-nő arány, de azokat a nőket, akik itt dolgoznak, mind elismerik, mert kivívták a tiszteletet és egytől egyig letettek valamit az asztalra.”
Hangsúlyozta, hogy a sportban minden nő előtt többféle út áll: bírói, edzői, menedzsment, sportújságírás. „Van itt még hely, hölgyeim” – üzent a fiatal generációnak. Szerinte a szorgalom és megbízhatóság olyan erények, amelyekben különösen lehet építeni a nőkre. Fontosnak tartja, hogy a férfi vezetők felismerjék ezt, és olyan nőkkel vegyék körbe magukat, akikben bíznak.

Vatai Gabriella a fiatalok bátorítását tartja kulcsnak: „Mindig próbálom jelezni a lányoknak, hogy van helyük és jövőjük a sportban. Higgyenek magukban, mert sokszor csak ez hiányzik.”
Sinkó Andrea összegzésében rámutatott: a sportban megszerzett kitartás, fegyelem és közösségi élmények olyan erős alapot jelentenek, amelyek a vezetői munkában is jól hasznosíthatók.
A reggeli résztvevői közös célként fogalmazták meg, hogy a sportvilág női szereplőinek tapasztalatait és tudását lehet és kell is hasznosítani, és bár az arányokon még mindig lehet változtatni, ez egy szépen alakuló folyamat, és a jelenlévők történetei és elkötelezettsége bizonyítja: a hazai sportélet javára válik, hogy egyre több nő vállal különböző szerepeket a sport különböző területein.

A sportvilág női szereplőinek helyzete, a női vezetők jelenléte nem pusztán esélyegyenlőségi kérdés, hanem kézzelfogható érték a sport számára. Empátiájuk, rendszerszintű gondolkodásuk és kitartásuk révén olyan tudás birtokában vannak, amely gazdagítja a magyar sportot.