A két sportoló egy-egy riói medálját is magával hozta (mindketten két érmet szereztek a legutóbbi paralimpián), és a segítségükkel a közel százfős közönség bepillantást nyerhetett a parasport kulisszái mögé. Megtudhatták többek között, miben különbözik egy fogyatékkal született, illetve egy baleset következtében fogyatékossá vált sportember mentalitása, a sporthoz, az élethez való hozzáállása. De választ kaphattak arra is, hogy bármilyen okból vált is fogyatékossá az ember, a rendszeres sportolás gyógyírt jelent a problémájára. A május 17-i rendezvényen a parasport árnyékosabb oldaláról is szó esett: hogy igazságosak-e a fogyaték szerinti kategóriák, hogy milyen visszaélések tapasztalhatók egy-egy sportágon belül, s hogy a pénz megjelenése miképpen befolyásolta a parasport-mozgalmat. De az est folyamán a fő hangsúly természetesen a két sportoló ötkarikás szereplésén volt. A magyar paralimpiai csapat által elért sikerek felelevenítése mellett Ricsi és Tamás abban is tökéletesen egyetértett, hogy, bár az eredményeknek köszönhetően Rió a „legszeretettebb” várossá vált a számukra, azért a londoni paralimpia hangulatát mindketten jobban szerették.

A Kertvárosban (XVI. kerületben) a parasport nemcsak négyévente, a paralimpiák környékén kerül terítékre. A Varjú Vilmos Olimpiai Baráti Kör egyik tagja, Majsay Károly asztaliteniszező 1984-ben és 88-ban is érmes volt a paralimpián, illetve annak elődjén, egy másik kerületi sportember, Bencze János pedig világ- és Európa-bajnoki érmes parakajakosként csak a fent említett kategorizálás miatt maradt le a riói paralimpiáról. A két sportember is ott volt a május 17-i rendezvényen, melyhez hozzá is szóltak, így a közönség (a nézőtéren meglepően sok fiatal volt) a legautentikusabb személyek vezetésével ismerkedhetett a parasporttal.

(Riersch Tamás)