Valamennyien a negyvenes években születtek és elsősorban a hetvenes években érték el legjobb eredményeiket. Mindhárman részt vettek olimpián és egyaránt álltak világversenyeken (olimpia, vb, Eb) a dobogón, összesen 27 érmet nyertek. Visszavonulásuk után nem szakadtak el a sportáguktól, edzőként, szövetségi kapitányként dolgoztak.
Hanzlik János mintegy egy órás képes beszámolót tartott nemcsak saját pályafutásáról, hanem a korszak hazai súlyemelőéletéről és a válogatottakról is számos képet bemutatott.

Benedek János a müncheni olimpia terrorakciójáról beszélt. Körbeadta az olimpiai bronzérmét (1972 München), a világbajnoki aranyérmét (1973 Havanna, szakítás), valamint az 1970-ben kapott Fair Play-díjat. Az utóbbit az 1970-es columbusi vb eredményhirdetése utáni cselekedetéért kapta, amikor a kizárások miatt kapott aranyérmét a versenyt megnyerő lengyel Nowaknak adta át.

Stark András unokaöccséről, Tiborról elmondta, hogy az egyik legjobb súlyemelőnk lehetett volna, de súlyos sérülése tönkretette pályafutását. Hanzlik János a szöuli olimpia doppingesetei után kapott szövetségi kapitányi megbízást, de legális teljesítményfokozó szerek és megfelelő orvosi háttér nélkül nem érhettek el élvonalbeli eredményeket.

A hallgatóság körében jelen volt Kocsis L. Mihály sportújságíró és szakíró, dr. Szabó S. András professzor és Benedek János leánya, Olimpia is. (Érdekesség, hogy hat olimpikonunk adta leányának az Olimpia nevet.)

Vendégeink élménybeszámolóit nehezen tudtuk befejezni, mert még két óra elteltével is lett volna mondanivalójuk.

(MOA/Hencsei Pál, fotók: Róth Tamás)