Mióta dolgozol sportpszichológussal? Minek a hatására kezdtél el hozzá járni?

Nagyjából 4 éve dolgozom együtt Balassa Levente sportpszichológussal. Edzőmmel, Dancsházy-Nagy Tamással úgy gondoltuk, ha az utánpótlás után a felnőtt mezőnyben is a legjobb szeretnék lenni, elengedhetetlen a mentális felkészülés. Sosem zárkóztam el a lehetőség elől, és ma már nagyon örülök, hogy akkor belekezdtem.

Ha visszagondolsz arra az időre, mikor elkezdtétek a közös munkát, volt konkrét elképzelésed, hogy milyen területeket kell jobban átbeszélnetek? Tudtad akkor, hogy miben szeretnél fejlődni?

19-20 évesen rengeteg kérdés van egy fiatal felnőtt fejében, fontos, hogy ezeket a belső változásokat át tudja beszélni valakivel. Sokszor egy idegennek könnyebben nyílik meg az ember. Ami érdekes volt, ha visszagondolok, az elején majdnem 1 évig a vívás szóba sem került, csak magánélet volt a téma.

Azóta változott az ülések felépítése?

Nálunk azóta is hasonló az arány, alig beszélünk szakmáról. Nagyjából 20% vívás, 80% magánélet. Azt gondolom, neki nem az a dolga, hogy a vívás taktikai elemeit átadja, hanem hogy az én belső egyensúlyomat rendbe rakja.

Budapest, 2019. július 19.
Az aranyérmes Siklósi Gergely a vívó-világbajnokság férfi párbajtõr versenyének eredményhirdetése után a budapesti BOK Csarnokban 2019. július 19-én.
MTI/Illyés Tibor

Szóval azt gondolod, hogy akkor jönnek a sikerek, ha a civil életed rendben van?

Szerintem ez így működik mindenkinél, ha rendben vannak a dolgaid, akkor teher nélkül tudsz felállni a pástra. Nem érzed, hogy van veszítenivalód, mert tudod, hogy ez csak egy része az életednek és nem ez fog meghatározni. Ha kiegyensúlyozott vagy, akkor a pillanatnyi siker nem tesz függővé, a kudarc gondolata sem lesz annyira ijesztő.

Számomra nem az eredmény az elsődleges, mert tudom, hogy ez csak egy kis összetevője a boldogságomnak. Tudom, hogy mik a céljaim, hálás vagyok, hogy azt csinálhatom, amit szeretek és ez a munkám.

Ez nagyon érett gondolkodásra vall, általában sok időbe telik, míg az emberek elérik ezt a mentális tudatosságot. Mindig is ilyen voltál?

Két és fél éve változott meg a hozzáállásom igazán, valahol a hazai kvalifikációs világbajnokság környékén. Talán itt ért össze minden. Azóta azt érzem, hogy egyre jobban megismertem magam. Értem a bennem zajló folyamatokat, felismerem az érzéseimet, le tudom nyugtatni magam, ezáltal kiegyensúlyozottabb vagyok, sokkal kisebb mélypontjaim vannak.

Sajnos van, aki azt gondolja, hogy pszichológushoz csak az jár, akinek valamilyen mentális betegsége van, ez nagyon rossz felfogás. Én mindig büszkén elmondom, hogy pszichológussal dolgozom és szerintem minden embernek szüksége lenne rá. Ezek tanulható, elsajátítható képességek. Ahogy a testedet is folyton edzed, úgy az elmédet is karban kell tartani.

Mit neveznél a karriered során mélypontnak? Volt olyan életszakaszod, amin nehezebb volt átküzdened magad?

Nem mondanám ezt sem igazi mélypontnak, inkább elakadásnak. Nem jutottam ki a korosztályos világbajnokságra, de próbáltam úgy feldolgozni, hogy nem baj, én végigdolgozom ezt az időt és az előnyömre fordítom. Ezek után még egy sérülés is hátráltatott, amit meg kellett műteni.

A lábadozás időszakában az edzések mennyisége lecsökkent, de a minőségre nagy hangsúlyt fektettünk. A mentális felkészülés is előtérbe került és ez meg is hozta az igazi változást.

A sportban egyre elfogadottabb, hogy a sportolók pszichológussal dolgoznak, vajon a civilek körében is egyre népszerűbb ez? Szerinted hogy vélekednek az emberek erről a témáról?

Véleményem szerint egyre elfogadottabb és egyre többen keresik a terápiás foglalkozásokat. Azt gondolom, hogy minden embernek szüksége van pszichológusra, hiszen mindenkit érnek nehézségek, stressz, amit egy szakemberrel könnyebben fel tudnak dolgozni.

(Szöveg: Lupkovics Dóra; Képek: MOB/Szalmás Péter, MTI/Illyés Tibor)