Gyermekként motorversenyzőként szeretett volna a csúcsra érni az 1950-ben, Szolnokon világra jött Csapó Géza, egy baleset azonban arra késztette, hogy – szó szerint – szelídebb vizekre evezzen, és legyen majd belőle kajakkirály.

Csapó 1966-ban, Sipula József kezei alatt, legszűkebb értelemben vett hazájában, a Szolnoki MTE egyesületében kezdte elsajátítani a kajakozás alapjait, majd Kemecsei Imre tanítványaként, immáron a méltán híres szegedi kajaksport hírnevét öregbítette tovább. Szeged, a napfény városa a XX. század elejétől kezdve bő egy évszázad alatt vált a lélegzetelállító csónaktúrák és a bödönhajós vízimolnárversenyek otthonából hazánk egyik kajak-kenu fellegvárává, ebből pedig az elnyűhetetlen, lehetetlent nem ismerő Csapó Géza is jócskán kivette a részét.

Csapó 1969-től 1980-ig erősítette sportága magyar válogatottját, ez idő alatt pedig hatszor lett világbajnok, amivel bekerült a honi kajak-kenusport örökös bajnokai közé. Legsikeresebb nemzetközi versenye az 1973-as, finnországi világbajnokság volt, ahol háromszor szólt győzelme után a magyar himnusz. Ezen a vb-n Csapó mindkét olimpiai egyesben – 500 m, 1000 m – diadalmaskodott, erre pedig rajta kívül azóta is csupán Storcz Botond volt képes. Ez volt az az esztendő, amikor Magyarország legkiválóbb férfi sportolója lett. Jól mutatja az akkori magyar sport erejét, hogy az ezt megelőző évben egy bizonyos Balczó András, míg 1974-ben a tornászlegenda Magyar Zoltán bizonyult a legjobbnak.

Mégis, világbajnoki elsőségei közül a legemlékezetesebb talán az 1974-ben, Mexikóvárosban, a kajakosok királykategóriájában, 1000 méteren aratott sikere volt. Történt ugyanis, hogy a döntő előtt jó alaposan bekente magát vietnámi balzsammal, hogy aztán elfelejtse lemosni, letörölni kezéről a zsíros, összetéveszthetetlen illatú – mások szerint szagú – gyógykenőcsöt. Könnyen lehet, hogy ha Csapónak van még egy-két másodperce, akkor észbe kap, a rajtpisztoly viszont nem volt tekintettel az apró, de kis híján sorsdöntő figyelmetlenségre, és kíméletlenül eldördült. Csapó a krémes kezével kezdett neki a finálénak, a lapát azonban kicsúszott a kezéből, hajója megbillent, tele lett vízzel. Ezzel a „manőverrel” a kajakkirály mintegy 25 méternyi, bójasornyi hátrányba került riválisaival szemben – vagy inkább ennyi előnyt adott nekik?! –, akiket ezzel együtt féltávnál utolért, majd a végére le is hagyott.

Az ötkarikás játékok sem zajlottak számára zökkenőmentesen, hiszen miután edzője, Kemecsei Imre egyik rokona disszidált, Csapónak 1972-ben és 1976-ban is nélküle kellett útra kelnie. A nehézségek ellenére mindkét olimpiájáról éremmel tért haza: Münchenben a dobogó harmadik, Montreálban pedig a második fokára állhatott fel, mindkétszer kajak egyes 1000 méteren versenyezve. 1980-ban még egyszer szeretett volna vízre szállni olimpiai aranyálmaiért, végül azonban a visszavonulás mellett döntött.

Ez persze mit sem vesz el Csapó Géza sportolói nagyságából, aki nemzetközi remeklése mellett 13 magyar bajnoki címet is összelapátolt. Mindezt úgy, hogy összességében nem tartja magát kimondottan jó versenyzőalkatnak. Képzelhetjük, mi lett volna, ha még versenyezni is szeret!

Csapó a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán tanári, majd a fővárosban, a Testnevelési Főiskolán kajak-kenu szakedzői képesítést szerzett. Aktív versenyzői pályája után sem távolodott el szeretett sportágától, Szegeden vállalt munkát, ahol módszertani vezetőként és vezetőedzőként is dolgozott.

Egykori edzőjével, Kemecsei Imrével közösen egy edzéstervezéssel és utánpótlásneveléssel foglalkozó kötetet adtak ki, jelenleg pedig egy, a sportolók mentális felkészítésére hangsúlyt fektető tanulmányon dolgozik, szabadidejében pedig szenvedélyének, a vadászatnak hódol.

Csapó Géza december 29-én 70 esztendős. Jó egészséget kívánunk!

(MOB-összeállítás; képek: MTI)