Az 1960. december 7-én Szentesen világra jött Szelei Istvánról első ízben 1977-ben tett említést a honi vívósport nagy enciklopédiája, a sikersportág 1957-től 1996-ig terjedő időszakának krónikáskönyve, a Vívó Híradó.

A Magyar Vívószövetség hivatalos lapja akkor a 9. oldalán számolt be arról, hogy a szolnoki színekben versenyző Szelei a férfi tőr országos ifjúsági bajnokságon a dobogóról alig lemaradva a negyedik helyen zárt. A 17 éves tehetség előtt két fővárosi vívóműhely fiataljai végeztek, így talán nem is annyira meglepő, hogy nem sokkal később Szelei István is Budapestre tette át székhelyét és lett a Budapesti Honvéd SE versenyzője.

A fővárosban aztán olyan, a magyar vívósport korszakalkotó és meghatározó alakjainak kezei alatt csiszolhatta tovább asszóinak, csörtéinek minőségét, mint – a teljesség igénye nélkül – Bay Béla, Fülöp Mihály, Gyuricza József vagy éppen Hátszegi József. A kőkemény edzésmunka pedig hamar eredményt hozott.

Az 1980-as, moszkvai olimpián Szelei István (a képen jobbra) egyéniben és csapatban is pástra lépett. Az ötkarikás játékok vívóversenyeit Franciaország és a Szovjetunió dominálta, így mi magyarok ezúttal nem jutottunk aranyéremhez. A két ezüst és a három bronz azonban nem szorul különösebb magyarázatra, mint ahogy Szelei egyéni hetedik, valamint csapatban jegyzett hatodik helyezése sem.

A sors és a történelem kegyetlen játéka ezután két olimpiász erejéig az ötkarikás sportpályáktól távol tartotta a szocialista tömb, így Magyarország sportolóit is. Los Angelesben, a hidegháború kíméletlen politikai valósága ugyanis betört az olimpiai ötkarika sérthetetlennek hitt közegébe is, így 1984-ben létrejött a kettétört olimpia.

A szöuli játékokra még négy évet várni kellett, azonban a köztes időszak sem telt eseménytelenül. Sőt! 1985-ben, a japán Kobe városában megrendezett XIII. Universiadén az Érsek Zsolt, Gátai Róbert, Németh Zsolt, Szekeres Pál, Szelei István összetételű magyar tőrvívócsapat aranyérmet nyert. Két évvel később a svájci világbajnokságon pedig, az egy helyen – Németh helyére Busa István került be – megváltozó magyar együttes harmadik helyezést ért el.

Így érkeztünk el az 1988-as dél-koreai nyári olimpiához, ahol a bojkott sújtotta moszkvai és Los Angeles-i játékok után ismét helyreállt az ötkarikás rend. Ez volt a magyar sporttörténelem második legsikeresebb olimpiája Helsinki után, amelyen a vívók sem maradtak adósak a kiugróan jó teljesítményekkel. A nőknél a tőrcsapat bronzérmet, a férfiaknál a kardcsapat pedig aranyat zsebelt be, a férfi tőrvívók pedig – ugyanazokkal a versenyzőkkel, mint 1987-ben Svájcban – a szovjetek és a nyugatnémetek mögött végezve bronzérmet ünnepelhettek. Ez volt Szelei István pályafutásának csúcsa.

Visszavonulása után Szelei megmaradt szeretett sportágának közelében és mind a mai napig edzőként kamatoztatja pályafutása során megszerzett tapasztalatait.

Szelei István ma 60 esztendős. Jó egészséget kívánunk!

(MOB-összeállítás; Képek: MTI)