Vívásban mindig is kiemelkedően teljesített Magyarország, de a kiválóságok közül is ki kell emelni Kulcsár Győzőt, aki Tokióban, Mexikóvárosban és Münchenben is olimpiai aranyérmet szerzett, összesen négyet. A duplázás Mexikóban jött össze, ahol csapatban és egyéniben is a csúcsra ért.

Kulcsár Győző tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, ám kiemelkedő eredményeit ez utóbbi fegyvernemben érte el. Sportolói pályafutását 1980-ban fejezte be, majd edzői és sportvezetői pályára lépett.

A ’80-as évek végéig a magyar vívóválogatott szövetségi kapitányaként ténykedett, majd Olaszországba távozott, ahol a Pro Vercelli edzője lett, tevékeny szerepet vállalva Maurizio Randazzo olimpiai bajnoki címében.

A legenda 2001-ben tért haza, és a sikerek ismételten nem maradtak el: Nagy Tímeától Kulcsár Krisztiánig megannyi kiváló sportoló tartozik neki köszönettel az éremesőért.

Ilyen pályafutás mellett nem megy csodaszámba, hogy az elismeréseket, kitüntetéseket számon tartani is komoly teljesítmény; a legnagyobb büszkeség saját bevallása szerint akkor töltötte el, amikor 2004-ben A Nemzet Sportolójának választották.


– Négy olimpiai bajnoki címet is nyert. Melyik Önnek a legkedvesebb?
– Ez olyan, mint amikor a szülőt megkérdezik, melyik a kedvenc gyermeke. Valamennyit egyformán szeretem, nem tudnék különbséget tenni köztük.

– A férfi pólósaink sorozatban három olimpián győztek, és többen is az első, sydneyi győzelmet emelik ki, mondván: az első mindig a legkülönlegesebb. Önnek nincs hasonló tapasztalata?
– Nálam ez nem szempont. Mindegyik aranyéremnek megvan a maga története, Tokióban, Mexikóvárosban és Münchenben is ugyanolyan boldogságot éreztem, amikor felálltam a dobogó tetejére.

– Ennek fényében a két bronzéremre kudarcként tekint vissza?
– Mindkét esetben azt éreztem, bennem van a jobb eredmény, de párbajtőrben hozzászokik az ember, hogy néha egy-egy tus dönt, mint azokban az esetekben is. Néha nehéz tudomásul venni a vereséget, én is bosszankodtam miattuk, ám szerencsére a győzelmek sem kerültek el, és összességében a sikerek vannak többségben.

– A Kiemelt Edző Programot hogyan értékeli?
– A kezdeményezés, az elv fantasztikus, egészen biztosan hozzá fog járulni ahhoz, hogy a magyar sport a későbbiekben is versenyképes legyen. Az edzői pályát vonzóvá teheti, a kevésbé népszerű sportágakban dolgozó szakemberek kedvét sem veszi el attól, hogy a pályán maradjanak, és többségüket itthon tarthatja. Néhány edző így is el fogja hagyni az országot, de a jelenség nem ölt majd olyan méreteket, mint amihez eddig szokva voltunk. Csupán annyit változtatnék rajta, hogy ne csak négy év számítson a támogatás elosztásakor, hanem az egész életpályát nézzék. Van, aki évtizedeken keresztül hozza az eredményeket, olimpiai bajnokok kerülnek ki a keze alól, aztán jön egy gyengébb periódus, betegségek, sérülések, aztán egy csapásra ki is kerül a kedvezményezettek köréből.

– A magyar vívás jövőjét mennyire látja pozitívan, elsősorban a riói olimpia szempontjából?
– Két olimpia között félidőben nagyon nehéz belőni az esélyeket, de Szilágyi Áronon nagyon sok múlik. Fantasztikus vívó, mint azt Londonban, illetve megannyi más fontos versenyen is bizonyította. Intelligens, okos fiatalember, rendkívül szimpatikus, tőle mindenképpen az lehet az elvárás, hogy hasonlóan kiemelkedően szerepeljen, mint 2012-ben. Rajta kívül Szász Emese is éremesélyes, nagyon örülnék neki, ha felállhatna a dobogóra. Hogy bronz, netán fényesebb érem lesz-e belőle, az a formaidőzítésen, apró momentumokon múlhat. Nagy bánaton, hogy a kardcsapatok nem mérik össze az erejüket az olimpián, miután a számot kiszedték a programból. Tehetséges, fiatal együttesünkhöz komoly reményeket fűzhetnénk.

KULCSÁR GYŐZŐ – NÉVJEGY:
Születési hely, idő: Budapest, 1940. október 18.
Magasság, testsúly: 184 cm, 87 kg
Iskolai végzettség: főiskola (Testnevelési Főiskola, szakedző), egyetem (Budapesti Műszaki Egyetem, építőmérnök)
Edzői minősítés: szakedző
Kitüntetések, díjak: Az év magyar vívója (1968, 1971, 1974), mesteredző (1985), MOB Olimpiai aranygyűrű (1995), A magyar sport halhatatlanja (2000), A Nemzet Sportolója (2004), MOB érdemérem (2004), NOB elnöki különdíj (2005), az év magyar vívóedzője (2006), a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2010), Primissima díj (2012)
Mire a legbüszkébb: sportsikereire és arra, hogy a Nemzet Sportolója lehet
Hobbi: kártyázás, Balaton
Sportolói pályafutása: 1957-1980
Klubjai: Újpesti Dózsa, Miskolci EAFC, Vasas SC, OSC
Legjobb eredményei: 1963. vb: 3. párbajtőr csapat; 1964. olimpia: 1. párbajtőr csapat, 9. párbajtőr, egyéni; 1967. vb: 3. párbajtőr csapat; 1968. olimpia: 1. párbajtőr, egyéni, csapat; 1969. vb: 2. párbajtőr csapat; 1970. vb: 1. párbajtőr, csapat; 1971. vb: 1. párbajtőr csapat; 1972. olimpia: 1. párbajtőr csapat, 3. párbajtőr egyéni; 1973. vb: 2. párbajtőr csapat; 1974. vb: 3. párbajtőr csapat; 1975. vb: 3. párbajtőr csapat; 1976. olimpia: 3. párbajtőr egyéni, 4. párbajtőr csapat; 1978. vb: 1. párbajtőr csapat; 10x országos bajnok
Edzői pályafutása: 1980-1988 Magyar szövetségi kapitány, 1988-2001 AC Pro Vercelli (Olaszország), 2001- Bp. Honvéd, 2005-2012 magyar párbajtőr szakágvezető
Legismertebb versenyzői: Balogh Gábor (öttusázó), Boczkó Gábor, Kulcsár Krisztián, Nagy Tímea, Szász Emese


(Czövek Oszkár)