Írta: Gedő Bernadett a Csík Ferenc Gimnázium tanulója, aki két hetes szemináriumon az Ifjúsági Olimpia városában járt

A szeminárium egyik ritka élményét jelentette számomra a Média Akadémián tett látogatás. Ami egyébként azt a célt szolgálta, hogy mint az Ifjúsági Olimpia nagykövetei szakmai tapasztalatokat, ismereteket szerezve, hazatérve még sikeresebben tudjuk népszerűsíteni a jövő évi nagy eseményt.

Az Akadémián előadásokat hallgattunk, és az ott tanuló diákok segítségével különböző feladatokat kellett megoldanunk. Megismertették velünk a televíziós helyszíni közvetítések előkészítésének folyamatát, majd rövid, animációk összeállításában segédkeztünk. Nem gondoltam volna, hogy egy röpke, alig öt másodperces animáció elkészítése milyen aprólékos munkát, pontosságot igényel. A fotózás mühelytikaiba is igyekeztek beavatni bennünket. Mint médiaszakos gimnazista tulajdonképpen grafikusnak készülök. Általam eddig ismeretlen, s igazán rendkívül meglepő technikai újdonságokat mutattak be. Fokozott érdeklődésemet látva, a fakultás igazgatója szívélyesen felajánlotta, hogy a sikeres érettségi után jelentkezzek, írjak neki, s ha valóban érdekel a továbbtanulás, örömmel fogadnak külföldi ösztöndíjas fiatalként.

Újabb rendkívüli élménnyel szolgált a 4D mozi. El sem tudtam képzelni, hogy ezeknek a bizonyos negyedik dimenziós filmeknek nézése közben az is előfordul, hogy amikor a filmben mondjuk valaki beleesik a vízbe, akkor vizet spricceltek rám. Az állatkerti képeknél pedig majmok ugrándoztak a fejem fölött.

Az Ifjúsági Olimpiai Játékok tudományos központjában is jártunk. Megérinthettük az olimpiai fáklyát, számos, kiváló bajnok különböző sportszereivel ismerkedtünk, az egyik teremben pedig az olimpiai eszme igazi értékeit, idézték. A tisztelet, a kiválóság és a barátság szellemét egy-egy bajnok életútjának bemutatásával tették szemléletessé.

Bevallom őszintén, nagyot dobbant a szívem, jogos büszkeséget éreztem, hiszen a kiválóság, az akaraterő példaképeként Takács Károly, kétszeres olimpiai bajnok sportlövőnket ábrázoló, hatalmas fotót pillantottam meg. A többiekkel együtt elolvastam a rövid, itthon ismert történetet, hogy a jobb kézfejét egy hadgyakorlat közben elvesztő sportember bal kézbe fogta pisztolyát, így lett kétszeres olimpiai bajnok. De azt is megemlíti a bemutatás, hogy győzelmi nyilatkozatát előre megírta, a riporterek kérésére vette elő belső zsebéből, s olvasta fel a mikrofon előtt.

Néhány nap alatt hozzászoktam, hogy magyarul hiába szólalok meg, csak angol nyelven tudom megértetni magam. Az étkezés szokásaihoz a szingapuri konyhához is, gyorsan hozzászoktam. Általában kevés fűszert használnak, de annál több chilivel ízesítik az ételeket, amelyek bizony csípősek voltak. A főétkezéseknél a szárnyas, a csirkehús mellett sok-sok tenger gyümölcse tarkítja a menüt. Az egyik fogadáson a svédasztalos vacsora során az egyik szingapuri szemináriumi társam segítségével több polip, és rákfajtát is megkóstoltam. De bevallom, maradok a magyaros ízeknél a jó kis gulyáslevesnél.

Ami viszont a legjobban hiányzott az a kakaó volt. Idehaza ugyanis kakaóval ébredek és nagy csésze kakaó után alszom el. Ezt azonban Szingapurban mellőznöm kellett. Egyáltalán nem isznak sem tejet, sem kakaót. De azért nem haltam éhen, hozzászoktam a chilivel ízesített csirkékhez.

(Folytatjuk...)