Csepeli Lajos három napot töltött Szocsiban, és nem vesztegette az idejét: a lesiklás, a síugrás, a szánkó, a rövidpályás gyorskorcsolya versenyeit is megtekintette, továbbá járt curling- és női jégkorongmérkőzésen.

„Ez volt összességében az ötödik olimpiám, amelyen személyesen jelen lehettem, téliből viszont az első. Rengeteg élménnyel gazdagodtam. A sportlétesítmények elsőrangúak, és minden négyzetméterre jut egy önkéntes, akitől segítséget, eligazítást lehet kérni” – mesélte élményeit Csepeli Lajos, aki csupán azt nehezményezte, hogy a segítők az oroszon kívül más nyelvet nemigen beszélnek.

További kritikaként fogalmazta meg, hogy a szolgáltatások színvonala lehetne valamivel magasabb is, nagyítóval kell keresni például a hivatalos boltokat, ahol szurkolói ereklyéket lehetne beszerezni.

Csepeli Lajos szerint az olimpia hangulata rendkívül családias, sokan érkeznek egészen kicsi, két-három éves gyermekkel a versenyekre. A lelátón messze az oroszok viszik a prímet létszámban, de lengyel, német, norvég és amerikai zászló is gyakorta feltűnik.

A vállalatvezető eleinte nehezen viselte beléptetéskor az állandó motozásokat, azt, hogy a gyümölcstől a vízig rengeteg mindent elkoboztak a biztonságiak, ám mint mondta: néhány óra alatt meg lehet szokni ezeket az apró kellemetlenségeket, és valahol érthető az oroszok óvatossága.

A közvélemény egy része eleve rossz döntésnek tartotta, hogy Szocsi nyerte el az olimpia rendezését, Csepeli Lajos azonban vitába száll a kritikusokkal:

„A világeseményeket nem sajátíthatja ki néhány ország, mindenkinek lehetőséget kell adni. Oroszország sokáig hiába kandidált, most viszont megkapta a nagy esélyt, és a saját tapasztalataim alapján úgy vélem, élni is tud vele.”

(Czövek Oszkár, fotó: MTI)