Se edzője, se pályája, se igazi szánkója, egy indiai férfi mégis már az ötödik olimpiájára készül. A jó szereplésért akár egy teherautó alatt is átszáguld.
Siva Kesavan a Himalájánál, egy 2500 méteren fekvő kis faluban született, és bár a körülmények messze nem voltak ideálisak arrafelé a sportoláshoz, 16 évesen, a történelem legfiatalabb szánkósaként ott lehetett az 1998-as téli olimpián. Huszonnyolcadik lett, azóta folyamatos résztvevője a játékoknak, legjobb eredménye a 2006-os huszonötödik hely (harminchat indulóból), de Ázsiában 2011-ben és 2012-ben is első lett, és 149,9 kilométer/órával a sebességi rekordot is ő tartja a kontinensen. Magasra tette a lécet: álma, hogy megszerezze India első érmét a téli olimpiák történetében, ám akkor sem lenne elégedetlen, ha a legjobb húszba bekerülne.
Ám már ahhoz is különleges megoldásokra van szükség, hogy egyáltalán gyakorolhasson. Indiában nincsen igazi szánkópálya, ezért úgy edz, hogy a szánkó éle helyett a rászerelt kereken gurul a hegyi utakon. Szerpentineken száguld lefelé, kátyúkat kerülget, volt, hogy birkanyáj előtt kellett lefékeznie, de az is emlékezetes számára, amikor egy, az úton keresztben álló teherautót úgy „került ki”, hogy a két kereke között suhant át. „Fontosak a gyors döntések ebben a sportban” – magyarázta az esetet.
Februárban már az ötödik olimpiáján indul, a felkészüléshez szükséges pénz összegyűjtésében a szponzorok mellett egy internetes adománygyűjtő kampány is segített. Ám ezúttal nem szerepelhet India színeiben, mivel tagságukat a NOB még 2012 decemberében felfüggesztette (korrupció gyanúja merült fel az Indiai Olimpiai Szövetség vezetésében), és azóta még nem tartott tisztújítást a szervezet.
Kesavan a kínos, a szégyenletes és a szánalmas szavakkal kommentálta a helyzetet. Függetlenként, az olimpiai zászló alatt kell versenyeznie. Szocsira azért nem csak betonon edz, az amerikai csapattal is készül, az ő edzőjük segít neki, hiszen sajátja nincsen. Azt mondja, szánkóban nagyon sokat számít, hogy ki mennyire érzi a pályát. „Én ott voltam tavaly Szocsiban a teszten, és úgy érzem, jól feküdt nekem.”
Egy interjúban elmesélte, eleinte mindenki csodálkozott, hogy egy indiai részt vesz a téli olimpián. 1998-ban és 2002-ben egyedüliként képviselte hazáját, így ő vitte a zászlót is a megnyitó ünnepségen.
„Emlékszem, Naganóban az olasz és a brit csapat között vonultam, elég magányosnak éreztem magam. Aztán hirtelen a jamaikai bobosok odajöttek hozzám, s körükbe fogadtak.”
Ők már csak tudják, mit jelent a megkülönböztetettség: 1988-ban szerepelt legendás bobcsapatuk történetét meg is filmesítették, utódaik ott voltak Naganóban is, sőt párosuk Szocsiba szintén kijutott.
(Forrás: MNO)