Bár a küzdősportok tekintetében nem a taekwondo a legtámogatottabb, ám a tokiói olimpián húsz év után ismét volt ebben a sportágban is képviselőnk Salim Omar személyében. Ahogy huszonegy évvel korábban, úgy tavaly is egy ötödik hellyel örgebítették kis hazánk hírnevét. A Párizsig vezető út sem lesz könnyebb, mint a tokiói, de a szövetség minden tőle telhetőt megtesz, hogy a kvótára aspiráló magyar taekwondósok kijussanak a játékokra, melyre vagy a világranglista alapján, vagy a direkt kvalifikációs versenyen lesz lehetőségük a sportolóknak. Az előzetes esélylatolgatások, valamint az eddigi eredmények – 2019 óta folyamatosan szállítják a kontinenstornákról az érmeket – tükrében 1-2 kvóta is benne lehet a csapatban. A válogatott egy része életvitelszerűen külföldön él, ott is készülnek, a többiek országhatáron belül. Sajnos korszerű létesítményekben hiányt szenved a Magyar Taekwondo Szövetség, valamint a nemzetközi szinten használt 3 féle pontozórendszerből csak egy elérhető itthon. Sajnos külföldi edzőtáborokra sem nagyon van lehetősége a szövetségnek, pedig a fejlődés szempontjából különösen fontos lenne, hogy legjobbjaink megfelelő edzőpartnerekkel készülhessenek az előttük álló megmérettetésekre.

A Magyar Evezős Szövetségnél október elejétől új felállásban, egy háromfős team: Lőrincz Attila felnőtt szövetségi kapitányként, ifj. Pergel László utánpótlás szövetségi kapitányként, sportágfejlesztési igazgatóként pedig Szögi László látja el a feladatokat. Három fő stratégiai területre koncentrálódik a munka: az utánpótlásra, az egyetemi sportra és nem utolsó sorban az olimpiai játékokra. A szövetség egyértelműen kvótában gondolkodik a párizsi játékokra, de távlati célként a Los Angeles-i és a 2032-es brisbane-i játékokra is már előre gondolkodnak. Az olimpiára lövő elitprogram mellett hangsúlyt fektetnek a tehetséggondozásra, valamint ehhez kapcsolódóan fontos beintegrálni a fiatalokat az egyetemi sportba, ezáltal is bent tartva a sportolókat az evezésben. Hiszen ahogy máshol is, itt is gond a lemorzsolódás, éppen ezért célszerű egy versenyzői életpályamodell felállítása is. Ugyan ilyen fontos továbbá a sporttudományi háttér megerősítése is. Kvótát szerezni a jövő évi vb-n, valamint az európai kvalifikációs versenyen lesz lehetőség, továbbá a legvégső luzerni megmérettetésen. A szövetség bizakodik benne, hogy már a világbajnokságon sikerül a kijutás, így a hátralévő időben teljes egészében a felkészülésnek lehet majd mindent alárendelni.

Szinkronúszóink eddig kétszer, Sydney-ben és Londonban lehettek ott az ötkarikás játékokon. A cél, hogy 2000 és 2012 után 2024-ben, Párizsban is ott legyenek. Ígéretes fiatal párosunk van, akik – bár az eddig 22-es mezőnyt 18-ra csökkentették –, ha minden jól megy, odaérhetnek az olimpiára, de a távlati cél, már csak életkorukból adódóan is Los Angeles lehet. Azért is bizakodó a szövetség a jövőt illetően, mert idén ősszel változtatta meg a FINA a pontozási rendszert, melynek értelmében sokkal inkább mennek el egy objektívebb mérhetőség felé. Sajnos még így is vannak olyan hiányosságok, amiket orvosolni kell, mint például egy korszerűbb, prevenciós és rehabilitációs háttér, vagy egy nemzetközi szinten is neves koreográfus, mely utóbbi kis dolognak tűnik, de pontokat tud hozni egy-egy versenyen. Az olimpiára való kijutáshoz az addig hátralévő időszakban 3 világkupára, a két világbajnokságra, valamint az Eb-re kell elutaznia párosunknak, hogy bekerüljenek a 3 szabad hely egyikére, mellyel biztosítanák indulásukat a párizsi játékokra.

(Képek: MOB)