Réka 3 éves kora óta síel, kislányként szülei kezdték el tanítgatni. Azonban közel sem állítható, hogy rögtön a sport szerelmese lett, hiszen a fiatal sportember első próbálkozása kudarcba fulladt, eltörte a lábát. Később hosszabb unszolás és büszkeségére ható trükkök sokaságának hatására mégis sílécet csatolt, és ezután már hamar megszerette a sportágat. Hat évesen kezdett el gyerektáborokba járni, 8 évesen pedig bekerült Kővári Ildikó „néni” csapatába, akivel már versenyekre is jártak.

Édesapja – kétszeres vitorlázó olimpikon - és nagypapája – szintén vitorlás olimpikon – rengeteget meséltek olimpiai élményeikről, de teljesen más hallgatni ezeket a beszámolókat, mint átélni. „A 2006. évi torinói olimpia hatalmas élmény volt számomra! Mintha arra az egy-két hétre egy másik világba lépnénk át. A megnyitó ünnepség felemelő volt, de mégis a záró ünnepséget élveztem igazán, mert ott már mindenki felszabadultan tudott együtt örülni” – emlékezik. Bár eredményével nem volt elégedett, hiszen nem a legjobb felkészülés után ment ki a téli olimpia játékokra, a Sestrier-i csapattagok támogatására ma is örömmel tekint vissza.

Sikeres szülei - édesanyja országos szörfbajnok - sosem erőltették a versenyzést, viszont fontosnak tartották, hogy lányuk gyerektársaságban tanulja és szeresse meg a sportot. Tudatosan nevelték lányukat, szerették volna, ha a sport és a tanulás közötti egyensúly fennmarad, hogy felnőttként több út között választhasson. Ez sikerült is, hiszen Réka azóta sikeres építész lett, jelenleg az AFLS+P Architects londoni irodájában dolgozik. A cég fő profilja sportlétesítmények tervezése, akár világversenyek, akár a szabadidősport terén.

Az olimpiai létesítmények közül besegített a London Aquatic Centre-nél és a Broxboure White Water Canoe Centre-nél, továbbá projekt építészként vett részt külföldiek számára edzéslehetőséget biztosító részlegeknél, mint például a Basildon Sporting Village. Az olimpikon jelenleg is egy sportközponton dolgozik. „A 2012-es olimpia és az azt megelőző készülődés megváltoztatta az emberek sporthoz való hozzáállását, az önkormányzatok azóta talán még nagyobb hangsúlyt fektetnek új sportlétesítmények létrehozására és a meglevők felújítására” – magyarázza. Az olimpikon imádja a londoni pezsgést, de családja, barátai nagyon hiányoznak neki, ezért azt tervezi, hogy hamarosan visszaköltözik Magyarországra.

A sportoló, Londonban természetesen több olimpiai eseményre is ellátogatott. Látta Usain Bolt egyik fantasztikus futását, több kajak-kenu döntőt, ahol a magyar szurkolók hangulata leírhatatlan volt, több éremnek is örülhettek együtt. Továbbá megnézték a 10 méteres műugrás férfi döntőjét, több vitorlásversenyt és a magyar férfi kézilabda-válogatott bronzmérkőzését is. Pár héttel később már paralimpiai atlétikaversenyeken szurkoltak, amit szintén csodálatos élményként tart számon.

A síelés mellett, édesapja és nagypapája hatására a vitorlázás is rendkívül fontos szerepet töltött be az életében. „Ha tehetném, akkor egész télen síelnék, és egész nyáron vitorláznék!” – mondja. Gyerekkorában rengeteg időt vitorlázott a Balatonon, Angliában is versenyez, bár gyakran visszasírja a meleg „magyar tengert”. Síeléssel már csak hobbi szinten foglalkozik, de nagyon várja már, hogy miután hazaköltözik, újra több időt szentelhessen szeretett sportjának.

Az alpesi sí és a vitorlázás szintén hatalmas tömegeket vonz, de sajnos a versenysport komoly anyagi áldozatokkal jár és Magyarországon a körülmények sem igazán adottak, így aki sikeres szeretne lenni, annak sok-sok időt kell külföldön töltenie. Már több ígéretes eredmény született mindkét sportban, most is vannak tehetséges és elszánt fiatalok, akik remélhetőleg megfelelő anyagi támogatás mellett, a legjobbak közé kerülhetnek. „Én úgy láttam - de lehet, hogy ez mára már megváltozott -, hogy a síelésben a tömegsport teljesen elszakadt a versenysporttól. Jó lenne, ha a versenysport valahogy építeni tudna a sport meglevő és számottevő tömegbázisra” – magyarázza.

Réka végezetül a Szocsiba induló versenyzőknek „kéz is lábtörést” kíván, illetve hogy élvezzék az olimpiai hangulatot, hiszen életük egyik legemlékezetesebb élményében lesz részük. Fontosnak tartja továbbá, hogy mindenki bízzon magában és a mögötte álló felkészülésben.

(Bartus Evelin)