A szocsi téli olimpia jó alkalom arra, hogy a jelen magyar téli sportolói mellett bemutassuk egy-egy korábbi kiválóságunkat, aki a maga idejében képviselte Magyarországot a világ legnagyobb sporteseményén. Szombaton, Szocsi utolsó magyar indulójaként egy alpesi sízőért, Farkas Norbertért izgulhatunk. A játékok utolsó előtti napján egy szintén sízőt szólaltatunk meg, Vastagh Ragős Mártát a tengeren túlon értük el.
Márta egykori olimpikonként természetesen követi a XXII. Téli Olimpiai Játékokat, Miklós Edit remek teljesítménye kapcsán korábban már adott interjút a mob.hu-nak. Akkor azt mondta, ezek a sikerek nem csak rekordok a magyar síelés történelmében, de hihetetlenül jók világviszonylatban is. Edit sikere nagy serkentés lehet a következő generációnak, példaértékű, és azt sugallja, nincsen lehetetlen...
A miskolci születésű, hosszú ideje Egyesült Államokban élő korábbi sportoló 2002-ben Salt Lake Cityben, az alpesi sízők óriás-műlesikló számában állt rajthoz, ott 44. lett.
"Négy éves koromtól minden téli hétvégét síeléssel töltött a család. Szüleim síoktatók és edzők voltak, ők bátorítottak a síversenyzésre. Bátyám és én így edzettünk, versenyeztünk. Mint minden síversenyző, én is több száz versenyen vettem reszt az évek alatt. Ifjúsági viadalokat követtek az egyetemi események, majd megkoronázta mindezt az olimpia 2002-ben” – foglalta össze sportolói karrierjét Salt Lake City alpesi sízője.
Arra a kérdésünkre, hogyan látja a sísport elmúlt bő évtizedét, lát-e jelentős változásokat, azt mondta, számára úgy tűnik, a humán komponense a siversenyzésnek nem változott, hosszú évek kitartó munkája mellett sok más élmény és hobbi feladása a siker záloga.
„Természetesen a technológia változik ugyan, de azok a változások sem voltak forradalmiak az utóbbi évtizedben. Viszont nagyon örülök annak, hogy a doppingolási botrányok elkerülték az alpesi síversenyzést” – mondta.
Márta Amerikában, Vail Colorádóban él, ortopéd sebészeti műtős nővér a foglalkozása. A világhírű ortopéd sebésszel, Steadman doktorral is gyakran volt alkalma együtt dolgozni.
Bevallása szerint a síelés ma is fontos része az életének. „Folytatom a síelést természetesen, amatőr versenyeken veszek részt, de mostanában leginkább a 10 hónapos fiam edzéstervén dolgozom.”
„Egy tanácsom van a tapasztalatomból: a síversenyzők legnagyobb ellensége a sérülés. Én szerencsére soha nem serültem meg. Ezt annak tulajdonítom, hogy 5-12 éves korom között tornáztam és versenyeztem is a sportágban a síelés mellett. Meg vagyok győződve, hogy ezért tudtam sokszor “visszatornázni” magam az eséshelyzetekből. Tehát azt tanácsolom a gyermeksíelők szüleinek, hogy alapozzák meg a gyermekeik testi felkészítését hasonlóan tornaedzéssel és versenyzéssel, hogy minimalizálják a sérülés esélyét” – zárja útravalóként gondolatait Márta.