Egyre több magyar sportoló érkezik Japánba akklimatizációs edzőtáborokba. Minden rendben van ezekkel az utakkal?

Minden rendben van, semmilyen visszajelzés nem jött, hogy bármi gondjuk lett volna. Mindenkit felkészítünk arra, hogy a belépésnél számítson arra, hogy nagyon elhúzódó folyamatról van szó.

Mennyire kellett az utazásokat a MOB-nak szerveznie?

Minden, ami Japánhoz kapcsolódik, abban a MOB-nak részt kell vennie. A japán helyzet miatt az elmúlt két hónapban sokat szigorodott az edzőtáborok kérdése. Szerencsére a mi prefektúráink ugyanúgy fogadták a sportolóinkat, mint ahogy eredetileg megállapodtunk.

Tokióban és környékén milyen változások lehetnek? Enyhítések, szigorítások?

Leginkább a nagykövetünktől tájékozódom, hogy milyen a közhangulat. Inkább az látszik most, hogy amit ezekben az úgynevezett playbookokban, szabálykönyvekben leírtak, azt maximálisan szigorúan kell venni. Ha azt hittük, hogy ebben van valamiféle lazaság, nincs.

A japánok mindent be fognak tartatni?

Mindent be fognak tartatni. Van az úgynevezett activity plan, minden olimpiai résztvevőnek előre le kell adnia, hogy hova kíván utazni Japánban, és ezt 28 nappal a kiérkezés előtt kötelező leadni. Azt gondoltuk, hogy ebben van némi rugalmasság. Nincs. Volt, akit utólag kellett sok lobbymunkával besírni, miután a határidőt elmulasztottuk, mert nem volt repülője.

A sportolókhoz mennyi jut el ezekből az információkból?

Úgy igyekszünk tenni a dolgunkat, hogy hozzájuk pontosan csak azok a dolgok jussanak el, ami az ő részvételük szempontjából számukra fontos tudnivaló.

Megvolt az eskütétel múlt csütörtökön, az eseményen a magyar olimpikonok egy része részt vett. Mennyire volt elégedett ezzel a létszámmal?

Ez egy örökké nehéz kérdés, jóval több mint a fele ott volt szerencsére. Próbáljuk olyan időpontra tenni, amennyire lehet, hogy a legtöbb embernek megfeleljen. Nyilván sosem fogunk találni olyan időpontot, ami mindenkinek jó. Az olimpiai részvétel, a kiutazás előtt két olyan állomás van egy sportolónak, ahol találkozik az élménnyel, hogy mit is jelent az olimpiára utazni: az első, amikor megkapja a ruhát, a második pedig a fogadalomtétel.

Tudatos volt, hogy két fiatalt választottak ki az eskü szövegének elmondására? Késely Ajna és Péni István kapta ezt a szerepet, miközben majd a zászlót két rutinos klasszis, Mohamed Aida és Cseh László viszi Tokióban.

Teljesen tudatosak ezek a döntések, de azért ez nem úgy történik, hogy elővesszük a teljes névsort, és akkor abból válogatunk. Az eskütételnél egyértelmű volt, amikor láttuk, hogy kik azok, akik eljönnek, hogy ha a fiatalok irányába megyünk, az jó üzenet, illetve a sportolói bizottságunk, amely pedig a zászlóvivőkről döntött, szembesült azzal a viszonylag szűk névsorral, akik a megnyitó ünnepség idején ott vannak már Tokióban, de nem versenyeznek az elkövetkező napokban. Ebből jött ki az, hogy a legnagyobb sztárokról le kellett mondani, és akkor a legrutinosabbak legyenek ezzel megbecsülve.

Az olimpiai újoncokat mennyire kellett külön felkészíteni?

Kinek-kinek a személyisége többet fog nyomni a latban, az, hogy ki milyen könnyen alkalmazkodik a körülményekhez. Elmondtuk a sportolóknak már több alkalommal, hogy az olimpiai élménynek egy jelentős része, maga az olimpiai falu azért nagyon nem lesz más, mint máskor. Az egy dolog, hogy maszkban kell lenni és távolságot tartani, de igaziból a falu más olimpiákon is egy nagyon elszeparált, oda senki sem mehet, csak a sportolók, edzőik vannak ott együtt, és ez a fajta intimitás és együttlét most is meglesz.

Ugyanakkor még több korlátozással és még nagyobb szigorral.

A szigor szerintem a leggyakrabban elhangzó szó a szánkból. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság bennünket arra kér, hogy igyekezzünk a szabályokat maximálisan betartani, ezzel mutassuk hálánkat a japánoknak, hogy megcsinálják ezt az olimpiát.

Csaknem 180 fős magyar sportolói küldöttség lehet Tokióban. Lehet ebben még változás?

Már többször azt hittük, hogy nem, miközben lett. Úgy számoltunk, ha az atlétika lezárul és az úszóknak a szinteseit visszaigazolják, akkor ezzel pontot tehetünk a magyar csapat ügyére, de az élet azért dob más dolgokat. Fel vagyunk készülve erre, de nagyjából itt a vége: 169 sportolónál áll ma a csapat és 7 ember tartalék.

Úszásban, kajak-kenuban és vívásban is viszonylag nagy a csapat. A hagyományos magyar sikersportágak mellett van-e olyan sportág, amelytől akár több érmet vár?

Kettő ilyet tudok mondani. A sportlövészetben mindig benne van a remény, a pillanatnyi lelkiállapot meg a mentális felkészültség az, ami dönt. A sportlövőink, akik kint vannak, kellemes meglepetést tudnak okozni. A másik a vitorlázás, van két olyan sportolónk is Berecz Zsombor és Érdi Mária személyében, aki megint csak nagyon kellemes meglepetést okozhat.

A sportlövők fókuszban voltak az elmúlt időszakban. A magyar szövetség eltiltotta Sidi Pétert, Péni Istvánt pedig felmentette a doppinggyanú alól nemzetközi szinten a sportági szakszövetség. Ebben az ügyben bármilyen fordult a következő napokban elképzelhető-e?

Ez az ügy, mi úgy látjuk, egyelőre lezárult az olimpiát tekintve. Az elnökségi ülésünkön a múlt héten téma volt ez, és egyértelmű a helyzet azzal, hogy a sportoló eltiltást kapott.

Péni Istvánnal kapcsolatban akár a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség, akár más szervezet jelezhet még bármiféle változtatási szándékot?

Nem.

Péni István ott lesz az olimpián a jelenlegi tudásunk szerint?

Teljesen biztos.

Mohamed Aida nevezése miatt volt egy néhány napos kavarodás a női tőr szakágban. Van-e a Magyar Olimpiai Bizottságnak ilyen esetben beleszólása abba, hogy ki utazzon?

Abba, hogy ki utazik, sosem szólt bele a Magyar Olimpiai Bizottság. Alapvetően tiszteletben tartjuk a sportági szakszövetségeknek a jelölését, bár a nevezés joga hivatalosan nálunk van.

Mi a személyes álláspontja, mennyire van döntő szava a vezetésnek az egyes sportági szövetségekben, és meg lehet-e ezt kérdőjelezni, akár a nagy nyilvánosság előtt?

Szerintem mindent lehet. Nyilván mindig egy-egy sportági kultúra, ami ilyenkor feljön. Nincsenek erre szabályok. Mi is a Magyar Olimpiai Bizottságnál kíváncsian szemléljük, hogy egy-egy konfliktust hogy sikerül a sportági menedzsmentnek intézni, és vannak szerintem jól kezelt ügyek és vannak olyanok, amelyeket lehetne szerencsésebben irányítani.

Az viszont illúzió, hogy ne legyenek ügyek?

Ott, ahol jó sportolók vannak, tét van, pénz van, ez teljesen elképzelhetetlen. Ez olyan, mint az élet bármely más területe, tehát konfliktusok vannak, érdekek vannak.

Vannak lemaradók is az olimpiáról. Vannak olyan sportágak, ahol akár kiváló eredményekkel is le lehet maradni olimpiáról.

Azok a sportágak járnak a legjobban, ahol nagyon jó és nagyon jó között kell választani. A kajak-kenu sikere, hogy régóta pontosan ez az alaphelyzet, de az úszást is ugyanígy mondhatnám, egy-egy versenyszámban csak ketten indulhatnak az olimpián, és ez mindig csak jó eredményt hoz.

Öttusában is több olyan versenyző közül kellett választani, aki végül is kiharcolta az olimpiai indulás jogát.

Ott sajnos még a sérüléseket is figyelembe kellett venni a végső döntésnél, de mindenképpen örömteli, hogy több kvótát szerzett sportoló van, mint ahány hely az indulók listáján.

Minden olimpia előtt szó van arról, hogy egy bizonyos számú doppingellenőrzésen túl kell esniük az olimpikonoknak. Mik a szabályok ebben az évben?

Két évvel ezelőtt fogadta el a Magyar Olimpiai Bizottság közgyűlése a minimumkövetelményeket, hogy mit kell teljesíteni ahhoz, hogy az olimpiai csapat részesévé válhasson valaki. Ebben a doppingkövetelmény négy negatív minta produkálása, egy az olimpiát megelőző évben és három abban az esztendőben, amelyben az olimpiát tartják. Ezzel nagyon jól állunk, minden csapattag teljesítette. Ezenfelül még van a doppingellenes tájékoztatón való részvétel, ebben 99 százalékosan állunk, illetve van drogteszt minden sportolónak az olimpia előtti időszakban, ennek is már majdnem a végére értünk, és itt is minden rendben van szerencsére.

Az, hogy nem lehet hallani, tudni pozitív esetekről, pozitívum, vagy lehet, hogy a tesztek nem elég jók?

Ezt én nettó jó hírnek tekintem. Ez egy örök macska-egér dolog, de ezt a kérdést úgy oldja meg jól a Nemzetközi Olimpiai Bizottság, hogy azt mondja, a mintákat elteszik és néhány év múlva még újra elővehetik. Ez elég bizonytalanságot kell hogy oltson azokba a sportolókba, akik esetleg görbe úton szeretnének célba érni.

A teszt szót elég sokszor fogják hallani kint, hiszen a PCR- és az antitesttesztek mellett doppingtesztből is bőven lesz Tokióban.

A PCR lesz az, amit senki sem tud elkerülni. Ami jó hír, hogy Japánban a PCR-vizsgálatnál nem pálcikát dugdosnak orrba, torokba, hanem kis műanyagpohárba kell köpködni, és nyálból állapítják meg az eredményt.

A doppingtesztek számáról érkezett már jelzés?

Ez ennél sokkal titkosabb művelet, erről nem adnak előre információt. A nagy Covid-intézkedések ellenére a doppingellenes küzdelem ugyanolyan erős.

Az olimpiai eredményességről 2019-ben megfogalmazták az előrejelzésüket, azt tartják?

Nem változik, most is büszkén tartjuk, és nagyon szeretnénk, ha túlszárnyalnánk esetleg.

Elég sok sportágban született olimpiai számban kiugró eredmény az elmúlt két-három évben is.

Ez nem úgy történik, hogy az összes jó eredményt összeadjuk, mert a sport ilyen. A labdák néha befelé pattannak, néha meg kifelé. Nem is csak a saját tapasztalatunk ez a számolás, más nemzeti olimpiai bizottságok hasonlóan járnak el. Ennek van történelmi hagyománya, de ez a becslés nagyjából be szokott jönni.

Kajak-kenuban összejöhetne a számolások alapján három-négy-öt aranyérem, és úszásban is négy-öt aranyérem még mindig a realitásoknak a felső határa.

Nem vagyok benne biztos, hogy ezzel egyetértek, szerintem az már az álomvilág.

A kvangdzsui világbajnokságon sikerült.

Szerintem úszásban azért borzalmasan nehéz tippelni, mert az Egyesült Államok, Ausztrália nagyon erős, és náluk alapvetően úgy működik ez a sportág, hogy nagyon sokan az olimpiára hozzák vissza magukat a maximumra. Az úszás ezért az egyik legnehezebben jósolható, miközben a legjobban mérhető.

Milák Kristóf 200 méteres pillangóúszásban abszolút aranyéremesélyes. Hogy lehet ezt ideálisan kezelni?

Én ebben látom a környezet felelősségét, hogy minél inkább tisztán tartani őt ebben, hiszen ez a dolog ott van a levegőben, ő maga is tudja, hogy milyen időt tud, mi a világcsúcs, ahhoz képest mit úszik az edzésen, mi a többiek eredménye, látja más versenyeken. Ez bőven elég belső nyomásnak.

Kajak-kenuban szintén vannak aranyesélyek.

Elképesztően nehéz lesz a kajak-kenu, mert olyan pályán zajlik majd a verseny, amely két betonfal közé van szorítva. Elmegy egy versenybírói motorcsónak, és az a hullám, amit kelt, gyakorlatilag nem ül el órákig. És akkor még csak egy motorcsónakról beszéltünk, tehát borzalmasan rossz lesz a víz. Az, hogy ez kire milyen hatással lesz, önmagában már egy nagyon jelentős faktor, és akkor még a szélről nem is beszéltünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy nekünk, magyaroknak inkább jobb szokott lenni az, ha zordak a körülmények.

Egyéne válogatja, nem?

De, és fontos az, hogy az utóbbi olimpiákon a legerősebb szakágunk a női kajak volt. Nem láttuk az új-zélandiakat, akik a fő ellenfeleink két éve. Innentől nagyon nehéz jóslatokba bocsátkozni, illetve mindenkit emlékeztetnék arra, hogy a kajak-kenu egy hálátlan sportág, mert itt aki nem nyer, majdnem az van kisebbségben.

A magyar kajak-kenu csapatban az a speciális helyzet, hogy egyesben, illetve bizonyos párosokban elindulhat két egység is nemzetenként, így valamelyest nő a konkurencia is, de azért valamennyit nő a pontszerzési vagy éremesély. Mennyire kalkuláltak ezzel?

Kalkulálunk vele. Ez egy olyan újdonság a kajak-kenu életében, amiről senki sem tudja a nemzetközi mezőnyben sem, hogy pontosan milyen hatással lesz az eredményességre. Évtizedek óta azért nem született meg ez a döntés, mert az volt az általános nézete a nemzetközi közösségnek, hogy akkor a magyarok meg a németek elvisznek mindent. El kellett odáig jutni, hogy elég sokszínű már a kajak-kenu is ahhoz, hogy rájött mindenki, ez a veszély már nincsen. De mi nyilvánvalóan arra számítunk, hogy nekünk azért előny lesz.

A Magyar Olimpiai Bizottság hogy kezeli a sportolókat? Mennyire lehet vagy szabad különbséget tenni egy olimpiai bajnok és egy újonc olimpikon között?

Teljesen egyformán kezeljük őket. Nagyon fontos, hogy bármilyen kérdésben a legutolsó kvótás fiatal is pontosan ugyanazt az elbánást kapja, mint a legjobbak. Egészen finom dolgokban van csak megkülönböztetés, az olimpiai faluban a szobákat esetleg úgy osztjuk be, hogy aminek jobb kilátása van, Hosszú Katinkát odatesszük. Pont az is a nagyszerű az olimpiában, hogy mindenki egyforma.

A Magyar Olimpiai Bizottság az elmúlt években elvszerűen követte a Nemzetközi Olimpiai Bizottság iránymutatását, álláspontját. Hogyan szokták kezelni, ha nem értenek egyet a nemzetközi irányvonallal?

Mi a Nemzetközi Olimpiai Bizottságot képviseljük Magyarországon, a forrásaink nagy részét is a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól kapjuk. Alapvetően azt gondoljuk, hogy jól teszik a dolgukat, tehát nagyon könnyű egyetérteni azzal a vonulattal, amit képviselnek.

Az, hogy megrendezik Tokióban az olimpiát, mennyire menekülés bizonyos sportágaknak?

Az olimpiai sportágak azért több részre oszthatók. Egyértelmű, hogy a labdarúgás, a tenisz, a golf nincs igaziból rászorulva arra, hogy ott legyen az olimpián. Vannak azok, amelyek nagyon népszerűek az olimpián, ez a torna, úszás, atlétika, tényleg kivételes helyzetben vannak az olimpia programján, de egyébként saját eseményeiket tekintve meg erről azért már nem lehet beszélni. A mi szomorúságunk, hogy a tradicionális magyar sikersportágak leginkább a harmadik kategóriába esnek, amelyeknek nagyon fontos, hogy az olimpia meglegyen több szempontból is, van a hazai finanszírozási lába is a dolognak, de az ő nemzetközi sportági szövetségüknek ugyanilyen fontos, hiszen a Nemzetközi Olimpiai Bizottságtól ők ez alapján kapják meg négy évre a pénzüket, amiből jelentős részben élnek.

Több nemzetközi szövetség költségvetésében is 80 százalék fölötti a NOB-os bevétel, és ha az nem lenne, az elég nagy veszélybe is sodorná.

Majdnem lehet azt mondani, hogy száz százalék, mert a fennmaradó 5-10-15-20 százalék is azért jön, mert olimpiai sportágak. Ha lekerülnének az olimpiáról, akkor nagyon új helyzetben találnák magukat. Tehát ez is egy verseny a sportágak között, ezért nem érdemes hátradőlni, hanem fejlődni, fejleszteni kell, ez a kihívás ott van mindenki előtt.

A sportolók brandjének építésében a Magyar Olimpiai Bizottság mennyit tud, mennyit akar, mennyire feladata segíteni egy-egy versenyzőnek?

Mi nagyon szívesen segítünk, ezt fontosnak látjuk. Az egész magyar olimpiai csapat akkor lesz mint brand értékes, ha az abban lévő egyének értékesek. Teljesen egyéne válogatja, hogy ki mit kíván meg. Igyekszünk aktívan eljárni, lefotózzuk a sportolókat, mindenkinek a róla készült képeket külön kis mappába rendezgetve elküldjük. Próbálunk mindenkinek az érzékenységére hatni, ő maga is kommunikáljon a saját felületein. Nyilván az élen lévő öt-tíz sportolónak már rutinja van ebben, de itt azért 170 emberről beszélünk, a túlnyomó többség nagyon hálás, és mi szívesen veszünk ebben részt.

Mennyit kell javítani a tudatosságukon?

A nyugat-európai vagy az amerikai modellben a sportolóknak alapvetően megélhetési kérdés az, hogy szerepeljenek. Magyarországon ez más helyzet, hiszen igaziból nincsenek rászorulva arra, hogy piaci viselkedést tanuljanak. És innentől nyűgnek érzik azt, hogy egy újságíró kérdést szeretne feltenni, nem pedig a lehetőséget látja benne, hogy akkor megmutathatom magam plusz tíz-, százezer olvasónak, hallgatónak.

Mikor lenne elégedett az olimpia végére? Milyen reményei, elvárásai vannak a teljes magyar küldöttséggel és a játékokkal szemben?

Három dolog: első a magyar csapat szempontjából egy botránymentes olimpia, ez nyilván elsősorban a doppingra vonatkozik, a második a Covid-mentesség, és nyilván a harmadik pedig az eredményesség. Minden, ami a mi 13 érmes elvárásunkon felül lesz, azzal már nagyon elégedettek lehetünk.

(InfoRádió-infostart.hu/Farkas Dávid; fotó: MOB/Szalmás Péter)