Hatalmas és pótolhatatlan veszteség érte az egyetemes és magyar sportot, amikor 2006. március 11-én elhunyt Gyulai István, a Nemzetközi Atlétikai Szövetség egykori főtitkára, a sportágat kormányzó döntéshozó testület nagy tiszteletnek örvendő tagja. Hosszantartó betegségétől magyar és külföldi orvosok igyekeztek megszabadítani, de minden tudás és gyógymód kevés volt ahhoz. Életének legfájdalmasabb heteiben, amikor a reménysugár már csak alig pislákolt, akkor sem panaszkodott. Tűrte a rosszat, a lehető legrosszabbat, a megváltoztathatatlant. Baját és panaszait, amíg csak lehetett, igyekezett magába fojtani. Igazi sportemberként, egykori válogatott atlétaként harcolt a pusztító kórral, semmiképpen sem akarta feladni.
Gyulai Istvánt kemény fából faragták. Tudták ezt róla a pályán a versenyzőtársai, a szerkesztőségben a munkatársai, de azok is, akikkel tárgyalóasztalhoz ült. Nehéz volt sarokba szorítani. Vérbeli sportdiplomata volt, a legjobbak, a legeredményesebbek egyike. Egyenrangú partnernek tekintette a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, államfők és miniszterek voltak kíváncsiak az álláspontjára. Adtak a véleményére.
Ha ma is közöttünk volna, ugyanezt a tiszteletet kapná meg, de mély szomorúsággal szembesülne szeretett sportága vesszőfutásával, az elharapózó, de talán gyógyítható betegségével.
Családtagjai közül Gyulai Márton, a Magyar Atlétikai Szövetség főtitkára, az európai szövetség tanácsának tagja a szomorú évfordulón így emlékezett meg az édesapjáról, egyben a példaképéről:„Minél több idő telik el nélküle, annál kevésbé tudom megérteni, hogy miként volt képes arra, amit csinált. Olyan precízen, annyi energiával, olyan lelkesedéssel, annyi év után is végtelen szorgalommal és alázattal. Naponta kérdezem magamtól, hogy vajon mit tenne egy adott helyzetben, de sajnos sokszor arra kell rájönnöm, hogy ez már egy nagyon más világ: más szabályokkal, más trendekkel, gyors átváltozásokkal, nem ritkán kegyetlen szembesülésekkel. A legjobban azt sajnálom, hogy a gyerekeim – édesapám unokái - csak a képernyőről és történetekből ismerhetik őt.”
(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, fotó: MTI/T. Asztalos Zoltán, Petrovics László)