- Milyen volt 2012?

"Nagyon jó év volt. Siker, siker hátán mind a válogatottban, mind a Ferencvárosban. Ha lehetek kicsit önző, csak ilyet kívánnék magamnak, vagy egy olimpiával jobbat, vagy esetleg hogy az Eb-bronz legyen egy kicsit fényesebb, de nem lehetek telhetetlen. Nagyon jó évem volt, boldog vagyok és most már csak azt szeretném, hogy mindez így maradjon."

- A pályán láthatóan olyan kulcsjátékossá nőtted ki magad, akire a legkiélezettebb pillanatokban is lehet számítani. Minek köszönhető a fejlődés?

"A Fradiban eltöltött két év elég volt arra, hogy teljesen beilleszkedjek, és mostanra vezéregyénisége legyek a csapatnak. Ebben mindenképpen előrébb tartok. Nagyon örülök, hogy a Bajnokok Ligájában jól ment a játék, továbbjutottunk a középdöntőbe, és talán ezt a lendületet át tudtam menteni a válogatottba. Az Európa-bajnokság előtt nagyon-nagyon izgultam, mert a két évvel ezelőtti kontinenstorna számomra nem a sikerről szólt, most viszont szerettem volna bizonyítani, szüksége volt rá a lelkemnek. Szerencsére sikerült, megszereztük a bronzérmet, és boldog vagyok, hogy én is hozzá tudtam tenni a csapat teljesítményéhez."

- Meghatározó szereped egyre nagyobb felelősséggel és teherrel jár, ezt könnyen viseled?

"Szerencsére nem vagyok egy izgulós típus, inkább segít, ha teher van a vállamon. Persze nem mindig jön jól ki a lépés, de az utóbbi hónapokban jól bírtam a nyomást. A jó teljesítmény plusz erőt, magabiztosságot adott. Amikor felmegyek a pályára, azt gondolom, hogy: „igen, ezt már megcsináltam, erre újra és újra képes vagyok”, és ilyen önbizalommal teljesen más pályára lépni."

- Melyik mérkőzésre emlékszel vissza a legszívesebben?

"Több ilyen is van. Például amikor az FTC-vel a Viborg elleni KEK-döntőt megnyertük a tavasszal. Vagy most ősszel már a BL-ben megvertük a Larvikot hazai pályán. A közönség felejthetetlen hangulatot teremtett a csarnokban. A Sävehof elleni 34-32-es idegenbeli győzelmünk is sokszor eszembe jut, ott a második félidőben fordítottunk és nyertünk. A szerbek elleni bronzmeccsről nem is szólva, amely szintén örök élmény marad."

- Van olyan pillanat, momentum, amit elfelejtenél?

"Amikor „elborult az agyam” az Európa-bajnokságon… Szeretném, ha ez már nem lenne jellemző rám, ezen mindenképpen változtatni szeretnék! Nem szabad, hogy elvigyenek az indulataim, ha úgy érzem, hogy igazságtalanság ér vagy bántják a csapattársaimat. A megoldás az lenne, hogy a dühömet gólokra váltom, és ezzel felelek az ellenfélnek.
Persze ha ilyen sűrű lesz a program, sokat játszunk szerda, szombat sorozatban… nem is tudom…. biztosan elmegyek majd relaxálni vagy jógázni…az talán majd jót tesz" - teszi hozzá nevetve.

- Mi változott meg a válogatottban az elmúlt másfél évben, hiszen tavaly nyáron hasonló összeállításban lépett pályára a csapat, mégsem volt egységes?

"Egy olyan pozitív gondolkodásmódot hozott magával Karl Erik Böhn a válogatottba, aminek köszönhetően egy rosszabb periódus vagy meccs után sem esünk össze, hanem hiszünk abban, amit csinálunk. Eljutottunk odáig, hogy már magunkat is fel tudjuk építeni a következő mérkőzésre, vagy éppen meccs közben is el tudjuk hinni, ahogy az a németek ellen is történt, hogy hatgólos hátrányból is fel tudunk állni. Ennek a csapatnak abban van az erőssége, hogy együtt vagyunk, hogy ez a 17 ember önzetlenül segíti egymást. Apró góloknak, egy-egy jó védekezésnek is nagyon tudunk örülni, és nem adjuk fel egy pillanatra sem, ha éppen gond van a pályán. Ha nem megy a játék, akkor is hiszünk benne, hogy képesek vagyunk felállni, valahogy csak összeáll a védekezés, dobunk egy gólt és beindul a malomkerék, ami aztán forog magától. Az Eb alatt végig előre néztünk, és ha hibáztunk mindig megpróbáltunk javítani, hogy ez a magyar női válogatott visszakerüljön oda, ahol régen volt."

- Meglepett, hogy téged választottak az év kézilabdázójának?

"Meglepődtem. Amikor megtudtam, azonnal felhívtam az anyukámat és az apukámat, elújságoltam nekik és nagyon boldog voltam. Ezután még egy-két napig megpróbáltam magamban tartani, de megtudták a csapattársaim és mindenki velem örült, nagyon aranyosak voltak. Nagy öröm ez számomra, és azt hiszem, most mást már nem is tehetek, minthogy arra törekszem, hogy ezt a teljesítményt újra és újra megismételjem a csapat, a szurkolók és önmagam boldogságáért. "

(Forrás: kezi.hu)