Ragyogó napsütésben, gyönyörű helyszínen, Cortinában tartották meg a női alpesi sízők lesikló-versenyét, amelyen történt jó néhány meglepetés, többen is hibáztak, és a nap végén Mikaela Shiffrin nyakába került az aranyérem.

A magyar színeket Tóth Zita képviselte, aki titkon abban reménykedett, hogy be tud kerülni a legjobb harminc közé. Végül éppen csak kicsúszott a harmincból – harmincegyedik lett –, de aligha szomorkodott sokat emiatt. Élvezte, hogy második olimpiáján szerepelhet, és próbálta kihozni magából a maximumot.

„Az első futam előtt egy kicsit izgultam a rajtban, az első kapuk rá is mentek erre. Próbáltam levetkőzni az olimpiai drukkot, de nem nagyon sikerült, ezt az edzőm is látta, úgyhogy lehalkította a rádiót a rajt előtt – a plusz infók csak összezavartak volna – mosolygott Tóth Zita, aki az első futamot a 36. helyen teljesítette. – A tanulság az: akármennyire is felkészül az ember, egy olimpiai rajtra nem lehet felkészülni, mert ez a hangulat, ez a környezet teljesen más, mint a többi verseny hangulata.”

A második futam előtt Tóth Zita azt beszélte meg az edzőivel, hogy „küldi neki”, vagyis nem biztonságit teljesít, hanem megy, ahogy csak bír.

„Elhatároztam, hogy megyek, ahogy csak bírok, így is indultam neki, de a végén szerintem maradt bennem egy kicsi, ami annak tudható be, hogy ekkora közönség előtt, ilyen szép helyszínen, az olimpián mindenképp szerettem volna célba érni. Jó verseny volt és hatalmas élmény, és azt hiszem, mentálisan sokat fejlődtem azzal kapcsolatban, hogy lehet ilyen nagy nyomás alatt, mint az olimpia, jól síelni.”

Mindeközben Teseróban a női és a férfi sífutók szabadstílusú csapatsprintjét rendezték meg – eddig soha nem látott lebonyolítási formában, hiszen egyesével indították a versenyzőket a kvalifikációs körben. Az első számú sportolók köre után jöttek a másodikok, és az összesítés után a legjobb tizenöt-tizenöt váltó készülhetett a döntőre.

Sífutásban 2006 óta rendeznek csapatsprintet a téli olimpián, és most először tudtunk magyar csapatot kiállítani, ráadásul rögtön kettőt. Egyébként a csapatversenyeket tekintve általánosságban véve is különleges az alkalom, hiszen egyetlen és egyben utolsó váltónk 1964-ben (vagyis 62 éve!), Innsbruckban állt rajthoz a női 3x5 kilométeres viadalon.

Férfi és a női csapatunk is a kvalifikációban volt csak érintett: a versenyzők egy-egy sprint kört, vagyis 1.6-1.6 kilométert futottak, és a két időt összeadva alakult ki a csapatsorrend, ami után következtek a döntők.

A hölgyek versenyében a Pónya Sára, Laczkó Lara Vanda kettős a görögöket megelőzve a 25. helyen ért célba. A huszonnegyedikként induló Pónya nagyot küzdött, ám néhány századmásodperccel lemaradva a 26. helyen zárt, Laczkó két másodperccel gyorsabb volt csapattársánál, és ez elég volt ahhoz, hogy megelőzzék a görög váltót.

„Nehéz volt a pálya, de próbáltam kihozni magamból a maximumot, amin nem segített, hogy megfáztam, és a rajt előtt még sprayt kellett fújni az orromba, hogy egyáltalán levegőt kapjak – nyilatkozta Laczkó. – A versenyen az adrenalin segített, de amikor célba értem, nagyon rosszul lettem. Ennek ellenére ez volt az egyik legjobb sprintversenyem, talán azért is, mert most nemcsak magamért, hanem kettőnkért küzdöttem. Hasznos tapasztalatokat szereztem, és persze azt is tudom, hogy van még hova fejlődni.”

A nők versenyét színesítette, hogy nem sokkal Pónya Sára célba érkezése után egy farkaskutya tévedt a pályára a célegyenesben, és hirtelen felindulásból az esemény egyik sztárja lett. De nem nagyobb, mint Johannes Hoesflot Klaebo, aki pályafutása tizedik (!) aranyérmét szerezte meg a Norvég csapat tagjaként – és csak ezen az olimpián a negyediket…

A Kónya Ádám és Büki Ádám alkotta férfiváltónk a 26. helyen ért célba.

„Bár nem vagyok nagy sprinter, ez életem sprintje volt, sohasem mentem még ilyen jól – nyilatkozta Büki Ádám. – Szerencsére Kónya Ádinak is jól sikerült a sprintje, így megcsíptünk egy csapatot, ami a papírforma alapján nem feltétlenül volt reális. Nagyon örülünk neki! A csapatversenyen extra motivációt jelent, hogy nemcsak magadért, hanem a másikért és Magyarországért küzd az ember. Így utólag kár, hogy változtattak a lebonyolításon, mert így csak egy-egy körünk volt a kvaliban, a régi rendszer szerint pedig három-három lett volna, ami talán mindkettőnknek jobban fekszik, de azért így is jó volt.”

XXV. TÉLI OLIMPIAI JÁTÉKOK, MILÁNÓ-CORTINA

ALPESI SÍ. Nők. Lesiklás. Olimpiai bajnok: Mikaela Shiffrin (Egyesült Államok) 1:39.10, 2. Rast (Svájc) 1.50 mp h., 3. Anna Swenn Larsson (Svédország) 1.71 mp h., …31. Tóth Zita (Magyarország) 7.34 mp h.

SÍFUTÁS. Férfiak. Szabadstílusú csapatsprint. Olimpiai bajnok: Norvégia 18:28.98, 2. Egyesült Államok 1.37 mp h., 3. Olaszország 3.31, …26. Magyarország (Kónya Ádám, Büki Ádám). Nők. Szabadstílusú csapatsprint. Olimpiai bajnok: Svédország 20:29.99, 2. Svájc 1.40 mp h, 3. Németország 5.87, ...25. Magyarország (Pónya Sára, Laczkó Lara Vanda)