Nem túlzás, az 1951. május 30-án a Bács-Kiskun megyei Kunszentmiklóson világra jött Rátkai János a település XX. századi történetének egyik legismertebb szülöttje. A vidéki élet velejárójaként a természet, a víz közelsége rögvest magával ragadta Rátkait, aki persze a kalandokból is jócskán kivette a részét. Néhányszor a kunszentmiklósi csatorna vizébe is ugrált barátaival, úgy, hogy úszni persze egyikük sem igazán tudott, a lábuk pedig nem érte a földet a víz alatt. Rátkai tehát szó szerint fejest ugrott a mély vízbe és jól boldogult, az már más kérdés, hogy a lába akkor sem érte a földet, mikor nagyapja tudomást szerzett az önfeledt vízbe csobbanásokról.

A kajakozás alapjaival már Budapesten, a család fővárosba költözése után ismerkedett meg. Kispesten, Soroksáron és Csepelen élt, a csepeli evezőstelep pedig csakhamar második otthonává vált. A korosztályos versenyeken sem kerülték el távolról a sikerek, az igazi áttörés azonban akkor következett be, amikor már az ifik között egy hajóba került későbbi jó barátjával, a szolnoki Deme Józseffel, akivel szinte azonnal megnyerték a kor utánpótlás-világbajnokságának számító Ifjúsági Barátság Versenyt. Deme robbanékonysága, dinamikája remekül illett Rátkai elemi erejéhez, így duójuk már az első pillanattól kezdve csak úgy siklott a vizen.

Az 1971-es esztendőben már a felnőttek mezőnyében szelték közösen a habokat, és értek el kiváló eredményeket a nemzetközi viadalokon. A belgrádi világbajnokságon például roppant mód szoros küzdelemben maradtak le éppenhogy a dobogóról, és végeztek a negyedik helyen.

Egy évvel később, a Münchenben rendezett ötkarikás játékokon aztán már más volt a helyzet, itt már nem maradtak érem nélkül Rátkaiék. A kajak kettesek 1000 méteres számában döntőbe jutó páros a nem jól sikerült rajtot követően apait-anyait beleadva végül a Harbacsov-Krataszjuk alkotta egység mögött zárva második helyen szakította át a képzeletbeli célszalagot. Így a pódium első két fokára, csakúgy, mint négy évvel korábban, ezúttal is a szovjet és a magyar egység állhatott fel. Első olimpiája hozta tehát meg Rátkai legnagyobb ötkarikás sikerét, azaz, gyerekkori párhuzammal élve ismét egyből a mély vízbe került és a felszínen maradt. Sőt!

Később Montrealban és Moszkvában is vízre szállt, immár a Bp. Honvéd SE versenyzőjeként. 1976-ban és 1980-ban is a mai értelemben vett pontszerző, ötödik helyen zárt, előbb párosban, utóbb négyesben evezve.

Ugyanakkor hiba lenne szó nélkül hagyni Rátkai világbajnoki remeklését is, hiszen 1973-ban két aranyérem mellett egy ezüstérmet is a nyakába akasztottak. Párosban természetesen ismételten Deme Józseffel a hajóban remekeltek. A következő évek világversenyeiről, azaz Mexikóvárosból, Belgrádból és Szófiából Rátkai különböző összetételű hajók kajakosaként kivétel nélkül éremmel tért haza.

Miután szögre akasztotta az evezőlapátot, Rátkai testnevelő tanári és kajak szakedzői végzettséget szerzett, tanított a katonai főiskolán, volt szervezési osztályvezető-helyettes a Budapest Honvédban, majd dolgozott a Magyar Kajak-Kenu Szövetségnél és a KSI-ben is.

Végül a hajóbérléssel, túraszervezéssel, viziturizmussal és szabadidősporttal foglalkozó Rómaifürdő SE elnökeként találta meg számításait, amelyet feleségével együtt a mai napig irányítanak.

Rátkai János vasárnap 70 esztendős.

Jó egészséget kívánunk!

(MOB-összeállítás; képek: MTI)