Az Út Rióba 29. adását február 15-én, este hat órától láthatják az M4 sportcsatornán.

Jakabos Zsuzsanna könyörgött a szüleinek, hogy vigyék többször edzésre, illetve ha már a vízben volt, maradhasson benne tovább. Nagyon sokáig csak azért járt foglalkozásokra, mert szerette a vizet, de azt nem gondolta volna, hogy ő ezt sportszerűen űzze. Aztán a madridi Európa-bajnokság hozta meg az áttörést. „Ott éreztem először, hogy én ezt szeretném minden évben átélni, és hogy fantasztikus érzés, hogy én a nagyok között lehetek.”

2006-ban az Európa-bajnokságon 400 vegyesen negyedik lett, ám utána egy olyan sorozat kezdődött, amire nem szívesen emlékszik vissza, hiszen a döntőkbe sem sikerült beúsznia.

„A világbajnokságra nem vittek ki, és ez nagyon rosszul érintett 2007-ben. Akkor, emlékszem, volt olyan, ami soha nem történt meg, csak egy órát voltam edzésen, azt mondtam, nekem haza kell mennem tanulni. A mai napig nagyon furcsa lenne, ha azt mondanám, hogy nekem a két és fél órás edzésből elég lenne egy óra. Ez egy kicsit mondvacsinált indok volt, de akkor az rosszul érintett, meg nem is ment jól az úszás. De aztán 2008-ban jött az olimpia, és úgy voltam vele, egy évet még megpróbálok kihúzni, mert biztos jó lesz az az olimpia. És nagyon jól tettem.”

A betegség sem kerülte el pályafutását. Évekig vállfájdalommal úszott, amit egy ízületi gyulladás okozott. Ez olyannyira zavaró lett, hogy Zsu uszodai teljesítményét is befolyásolta. A műtét mellett döntött. Titánhorgonyt ültettek a vállába.

„Az nagyon nehéz időszak volt, amikor egy kézzel próbáltam a mindennapjaimat megoldani és azt sem tudtam, hogyan egyek, nem, hogy fogok-e valamikor úszni. Gyógytornára jártam, meg hát úszásnak nem is nevezhető vízi foglalkozásokra, vízi tornákra. Aztán egyre jobban úgy nézett ki, mintha úsznék és egyre többet tudtam erősíteni. De hát nagyon oda kellett figyelni, nehogy hamar elkezdjem erősíteni és visszasérüljek.”

A sikertelen kazanyi világbajnokság után sem tört össze, ugyanis tanult a hibákból. Elindult a világkupa-sorozaton, ahol több érmet is begyűjtött már.

„A versenyt sosem árt gyakorolni, főleg nekem ez az a rész, ahol hátrányosságaim vannak. És ezért is döntöttünk úgy, hogy másodszor is végig megyek a világkupa-sorozaton.”

Zsu jelenleg Győrben készül, immár a harmadik olimpiájára.

„Ugye eddig voltam három olimpián, ez lesz most a 4. A három olimpia közül mindenképpen a pekingit emelném ki, az tetszett a legjobban. Annak a hangulata tetszett a leginkább. Ott lettünk hatodikok a váltóval. Az is egy meghatározó része volt az életemnek. És hát most meg készülünk a negyedikre és megpróbáljuk felülmúlni az eddigieket.”

15 év után újra Európa-bajnoki aranyérmet nyert a magyar női vízilabda-válogatott, és ezzel a riói olimpiai kvótát is megszerezte. Nem kell tehát a tavaszi olimpiai selejtezőre készülni, hanem már nyugodtan koncentrálhat a csapat augusztusra. A nagyszerű eredményt az alig fél éve kinevezett szövetségi kapitánnyal, Bíró Attilával érte el a csapat.

Bíró Attila pályafutása anno Egerből indult, ahol a kamaszévek alatt a vízilabdázás mellett a borászkodás rejtelmeibe is belekóstolt. Később a Fradiban folytatta a pályafutását, majd az Olaszországban és Görögországban töltött profi évek után edzősködni kezdett. Először a férfiak mellett (a válogatottnál is volt másodedző), majd Új-Zélandon elvállalta a női vízilabda-válogatott kapitányi posztját. Ide a vízilabda mellett a régi szerelem, a borászatban való elmélyülés is vonzotta. Tavaly ősszel viszont megkapta azt a felkérést, ami miatt azonnal hazaköltözött és hatalmas elszántsággal vágott a munkába. Az elmúlt félév eredménye már ismert: Európa-bajnoki aranyérem.

Soóky Gergely valójában néptánccal kezdte, ám a végén a súlyemelő teremben kötött ki. „Emlékszem, amikor az első versenyeken indultam, akkor az öreg bíróknak nagyon tetszettem és mondták apunak, hogy ebből a gyerekből még olimpiai bajnok lehet. És ezt már kiskoromban is úgy gondoltam, ez egy elég erős túlzás.”

Gergő itt még nem tart, ám már az utánpótlás Európa-bajnoki címet magáénak tudhatja.

„Ifi koromtól járok korosztályos Európa-bajnokságokra, és mindig érem meg aranyérem volt az álom. És ez most az U23-ban sikerült.”

A szakmán belül azt mondják róla, hogy kiváló alapanyag, aki ha jobban odafigyelne magára még többre vihetné.

„Szeretnék mindig jobb és jobb lenni. Bár sok mindenben érzem a korlátaimat. Nekem a lökés gyakorlatnál, mikor már fent van mellkason a súly, a kilökésemmel szokott sok gond lenni. Sokszor a gyakorlatom azon megy el. De folyamatosan azon vagyunk, korrigáljunk, és minél jobb legyek.”

Gergő a kudarcok után nagyon el tud keseredni. Ilyenkor jó pár hét, akár hónap is kell, hogy újra meglássa a sportágában a reményt és a hitet.

„Irigylem azokat a sportágakat, amik sokkal népszerűbbek, mint a súlyemelés és azokat, akiket úgy érzem, nem dolgoztam náluk kevesebbet, mégis jobb eredményeket tudtak nálam elérni. De hát én ezt a sportágat választottam, ez vált, mondhatjuk szerelmemmé, és most már ebbe kell valami maradandót alkotnom.”

Ha újrakezdené, birkózna, mivel alacsony, és hosszú kezei vannak. Ám ezen nem sokszor tűnődik el, mivel az ő terepe mégis csak a tárcsák között van. A magyar férfi súlyemelőcsapat nem szerzett kvótát a jövő nyári riói ötkarikás játékokra a houstoni olimpiai kvalifikációs világbajnokságon. Az indulási jog kivívására az utolsó esély a tavaszi, norvégiai Európa-bajnokság, ahol még egy kvóta megszerezhető.

„Ezzel az egy kvótával én azt szeretném, a legjobb emberünk menjen. Én pedig azért fogok edzeni és emelni, hogy én legyek a legjobb.”

(utrioba.hu)