A Magyar Atlétikai Szövetség 2008-ban kinevezett főtitkárát, aki második esztendeje az Európai Atlétikai Szövetség Tanácsának a tagja, személyesen Sebastian Coe, az IAAF brit elnöke kérte fel arra, hogy kapcsolódjon be a munkacsoport kutatói és helyzetelemző tevékenységébe.

Kitervelt villámhonosítások

„A sportág első embere a Nairobiban megrendezett ifjúsági atlétikai világbajnokságon fordult hozzám azzal a javaslatával, hogy kezdjek el foglalkozni az atlétika jövőjét is fenyegető, részben kiterveltnek minősülő villámhonosítások ügyével. Erre nem sokkal az után került sor, hogy a Hiroshi Yokokawának, az IAAF japán tanácstagjának a vezetésével felállt munkacsoport „első nekifutásra” ebben a kérdésben mindent rendben lévőnek és szabályosnak talált. Belenyugodva abba – nevek említése nélkül - hogy egy 18 esztendős kenyai atlétanő egy évvel az olimpia, vagy a világbajnokság előtt szedheti a sátorfáját, és „átigazol” mondjuk Katarba vagy Bahreinbe, mondván, hogy ott jobbak a lehetőségek és persze több a pénz” – nyilatkozta Gyulai Márton az Szpress Sporthír Szolgálatnak.

A magyar szakember emlékeztetett arra, hogy azokban az időkben, amikor még Gyulai István, tehát az édesapja volt az IAAF főtitkára, még csak a jeleit lehetett látni az elvándorlásnak, amelyről sokáig gondolták azt, hogy az a versenyzőket képviselő menedzserek műve.

Üzleti érdekek a háttérben

„Később világossá vált, hogy a háttérben üzleti érdekek húzódnak, olyan vállalkozóké, akiket– ha a befektetéseik már megtérültek és hasznot is hoztak - nem igazán érdekel, hogy miként alakul a szülőföldjük elhagyására rábírt atléták sorsa – folytatta Gyulai Márton. –A felzúdulás olyan mértéket öltött, hogy idén év elején a nemzetközi szövetség befagyasztotta a nemzetváltásokat, és a kérelmekkel sem foglalkozott. Ezt követően állt elő a munkacsoport azzal a véleményével, hogy a sorompót nyugodtan fel lehet emelni a távozásra készülők előtt. Októberben kaptam először szót a csoport ülésén, és mondhatom, azonnal követ dobtam az állóvízbe. Véleményem szerint ugyanis ez a történet nem csupán a megvásárolt sportsikerekről, hanem gyakran emberi sorsokról is szól. Olyan, többnyire védtelen és naiv fiatal versenyzőkről, akiknek fűt-fát ígérnek, de aztán, ha nem megy a szekér, rájuk se hederítenek, és gyorsan a süllyesztőbe kerülhetnek.”

Gyulai Márton végül arra is felhívta a figyelmet, hogy más, megoldásra váró feladatból is jócskán akad. Éppen az említettek miatt is több figyelmet kellene szentelni, és erősebb anyagi hátteret biztosítani azoknak a kevésbé tehetős nemzetek atlétáinak, akik egyelőre nem juthatnak szóhoz az igazán jól fizető első vonalbeli nemzetközi versenyeken, de segítő kezekkel viszonylag gyorsan az élvonalba kerülhetnek.

(SzPress – Szalay Péter Fotó:masz)