A Horvátországgal szembeni elődöntő a vártnál is nagyobb küzdelmet és kevesebb sikerélményt hozott, így a fiúk vasárnap délelőtt a 3. helyért ugorhatnak vízbe.
Abban a kevesebb, mint 48 órában, ami eltelt az Olaszország elleni negyeddöntő óta, sok minden történt.
Például a szétlövés nyomán 12–10-es sikerünkkel véget ért mérkőzés után az olaszok aznap este óvtak, az elutasítás után másnap reggel fellebbeztek, de azt is elutasították az illetékesek, mondván, VAR-ozott döntéseket követően nem lehet megmásítani az eredményeket.
A nemzetközi vizes szövetség ugyanakkor elmondta, hogy volt olyan kameraállás is, amely a helyszíni videózás során nem volt elérhető, és azon tisztábban látszik, hogy Francesco Condemi lövő keze lendült tovább, mielőtt olyan vérző sebet ejtett Jansik Szilárd arcán, hogy a csapatkapitányunk a lefújás után a jobb szemére nem látott a duzzanat miatt…
Ezt a mai napon követte az azúrkékek meccse az 5–8. helyekért, amin tüntetésből hátat fordítottak a himnuszuk alatt, majd önszántukból eggyel kevesebben játszottak négy percig, simán ki is kaptak a formaidőzítését ismét elszúró, ám nyilván az alsó ágon javítani akaró Spanyolországtól…
Az előzmények, a közjáték és a felvezetés után a péntek utolsó mérkőzéseként jöhetett tehát a horvát–magyar rangadó azért, hogy végre kiderüljön, melyik csapat készülhet az egyaránt örök riválisának számító Szerbia elleni holnaputáni döntőre.
Mit ad isten, éppen Jansik szerezte az első gólunkat – annyira már csökkent a duzzanat a szemén, hogy játszhasson, be is húzta az első fórunkat. Ez azonban csak az egyenlítést jelentette, mert a horvátok betaláltak előtte – ám gyorsan fordítottunk, mert egy remek labdaszerzés utáni támadás végén Vámos Márton szabaddobásból, irányítópozícióból lőtte szét a kaput.
A jó védekezés pedig jó alapot jelentett a fejlődéshez, Fekete Gergő ki is használta a fórbeli megúszást, avagy három percen belül elmentünk 3–1-re.
De ez csak ideiglenes komfortnak bizonyult, a délszlávok szívósan visszatértek, egyenlítettek és a szünet előtt a vezetésért támadhattak, méghozzá fórban – csak Vogel Soma védett egy hatalmasat, úgyhogy 3–3-ban maradtunk.
Miután a horvátok az előző játékrész elején lőttek egy kapufát, Manhercz az új elején tette ugyanezt, majd Vámos Márton lőhetett egy ötöst – a kapusba püfölte, viszont a kipattanót betette, úgyhogy a mieinknek sikerült előrébb lépniük.
Vogel továbbra is szenzációsan nyúlkált a kapuban és a bekkelés sem volt rossz előtte, így a következő emberelőnynél már a plusz kettőért mehettünk – ám sajnos hiába, ráadásul a túloldalon Loren Fatovic büntetőből 4–4-re módosította az állást.
Hiába, olimpiai elődöntőt játszottunk, senki sem gondolhatta, hogy könnyű lesz.
Azonban nincs mindenkinek a csapatában egy Varga Dénes – sajnos már nekünk sem sokáig, hiszen a pályafutása utolsó tétmérkőzéseit játssza Párizsban. Viszont, ha még a vízben van, olyan zseniális gólt löbbölt csuklóból, hogy olyat rajta kívül nem tud senki!
Ennek dacára a horvátok csak jöttek és jöttek, meg nem álltak, és mivel a támadásainkból eltűnt a szervezettség, 5–6-nál fordítottak is, miközben az elmaradt ítéleteket reklamáló Ivica Tucak szövetségi kapitány kapott egy sárgát.
Fatoviccsal azonban nem tudtunk mit kezdeni, előnyből ismét betalált, összességében már ötödször, így 5–7-tel fordultunk a nagyszünetben.
Vogel hiába védett parádésan, elöl továbbra sem ment igazán, a lövőink távol maradtak a kaputól és/vagy túlhelyezték a próbálkozásaikat. De legalább amikor mi is kaptunk egy könnyű ítéletet, Angyal Dániel annak ellenére belőtte, hogy túljátszottuk a figurát.
Csakhogy a horvátok jól pólóztak, el kell ismerni, tartották az egy-kétlépéses távolságot, sőt, a harmadik harmad közepén a plusz háromért is támadhattak.
Ehelyett megtorpantak ők is, Vogel pedig tartotta a mieinket, akiket a következő, nagyon fontosnak tűnő emberelőny előtt magához rendelte Varga Zsolt.
Gól nem lett a fórból, csak két kapufa, ellenben a második lepattanójából Fekete kiküzdött egy ötöst – ami viszont kimaradt.
Mélypontnak érződött ez.
Jansik azonban csapatkapitányként megnyitotta a hosszú hajrát – reméltük –, bevert egy irgalmatlan nagy gólt. Ám sajnos hiába, mert utána kihagytuk a sokadik fórunkat, abból a harmadik ötösünket, és még örülhettünk, hogy maradt a mínusz kettő az utolsó negyedre kanyarodva.
Annak a kezdetén vártuk, mitől kaphatná (f)el a fonalat a csapatunk, egy sokadik Vogel-védéstől, felkeményedő védekezéstől, váratlan helyről érkező góltól… – ehelyett kiállítások és kontrák, meg fel-le úszkálás következett, az idő meg csak ment.
És nem elég, hogy Marko Bijac világklasszis formában védett, társaitól a segítséget is megkapta, így öt percen belülre értünk, az állás pedig nem változott – ugyanakkor Fatovic kipontozódott, ez semmiképp sem volt hátrány.
Nagy Ádám pedig elvállalta a szerepet, hogy továbblökje a kátyúba került szekerünket, maradt 4:34 az egyenlítésre és egyebekre.
Már a két percet súroltuk, és ugyanott tartottunk, miközben a horvátok elkezdték csalni az időt, talán picit korán. Kisvártatva, 1:55-nél létszámfölénybe kerültünk, a magyar kispad nyilván kikérte az idejét, a lövés viszont Bijac hasában állt meg, ráadásul azonnal ránkfújtak egy kontrát, tehát 1:33-mal a vége előtt kritikus ponthoz értünk. Az elsőt kivédekeztük, kaptunk még egy hátrányt. Kivédekeztük azt is, de idő már alig maradt, Zalánki távolija pedig fölészállt az álmainkkal együtt.
A fiúk vasárnap délelőtt az USA-val játszanak majd a bronzéremért.
VÍZILABDA
Férfiak, elődöntő
Magyarország–Horvátország 8–9 (3–3, 2–4, 2–2, 1–0)
- - - - - - - - - -
Szurkolói Klub a Kopaszi-gáton!
A siker bennünk van! A Magyar Olimpiai Csapat szurkolói klubja július 26-án nyílt a Kopaszi-gáton a Kopaszi Kertben, ahol korábbi olimpiai bajnokok szakértő hozzászólásai színesítik az eleve izgalmas, magyar érdekeltségű sporteseményeket.
A MOB érdekes kerekasztal-beszélgetésekkel, izgalmas programokkal, a közös drukkolás élményével várja a rajongókat, ráadásul az olimpiáról hazatérő sportolók egy része is egyenesen a klubba jön, hogy itt számoljon be először első kézből az élményeikről.
Az eseményhez természetesen a Magyar Olimpiai Bizottság stratégiai partnerei is csatlakoznak – kísérő programokkal, extra élményekkel. A délutánok, esték házigazdája Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos.
A Magyar Olimpiai Csapat szurkolói klubja a Kopaszi Kertben július 26. és augusztus 11. között tart nyitva minden nap 13.00 és 23.00 óra között.