Ki a csillagok közül tekint le ránk

Koló, ahogy mindenki hívta 1972. június 4-én született Budapesten. A Budapesti Spartacusban kezdett el kenuzni Nótárius József kezei alatt, majd a Csepel SC-hez igazolt. Itt Ludasi Róberttel 1986-ban kezdtek együtt dolgozni. Az együtt töltött huszonkét év alatt Kolonics György összesen négy olimpiai érmet szerezett – két aranyat, és két bronzot -, valamit tizenötszörös világbajnokai is lett a sportágnak. Azon kivételes kenusok egyike, aki párosban és egyéniben is maradandót alkotott.

Először az 1991-es világbajnokságon képviselte Magyarországot, ahol kenu négyesben ötödik és hatodik helyezést ért el. A barcelonai olimpia után térdelt össze Horváth Csabával és a rákövetkező olimpiászban domináltak a páros számokban. A csúcsot az atlantai játékokon értékel, ahol C-2 500 méteren aranyérmet szereztek, mindössze 3 századdal megelőzve az ezüstérmes moldáv párost.

Ezután Koló egyre inkább az egyéni számok felé fordult, ám az igazán kiugró eredményre, mellyel „igazolhatta” volna a számváltást, egészen a milleniumi olimpiáig várni kellett. Akik emlékeznek arra a tizennyolc évvel előtti októberi napra, nem felejetik el. Az ausztrál olimpiának kajak-kenu versenyeinek döntőit nehezítette a viharos szél. Kolonicsék rajtját is többször visszafújták, ám ő nem készült el ennek dacára sem az erejével, és gyönyörű versenyzéssel utasította maga mögé a mezőnyt, és állhatott fel újra a dobogó legfelső fokára, immár egyedül.

Ám szíve visszahúzta a páros versenyzéshez. Kozmann Györggyel 2003-tól alkottak egy párt, az athéni olimpián bronzéremet szerezetek C-2 1000 méteren, és intenzíven készültek a 2008-as olimpiára, mikor az olimpia rajtja előtt kevesebb, mint egy hónappal azon a keddi edzésen bekövetkezett a tragédia. Kozmann György Kiss Tamással párba állva Pekingben újabb bronzérmet nyert, melyet elhunyt társa emlékének ajánlottak.

Kolonics Györgye halála máig fájó mind a kajak-kenu, mind a sport szerelmeseinek. Kivételes ember és sportoló volt, igazi legenda. Olyan, aki mind a hajóban, mind a parton példaként szolgál. Túl korán hagyott itt minket, de emléke nem halványul. Róla van elnevezve Csepelen sétány, Dunakeszin utca, 2008 szeptemberétől pedig az a budafoki iskola, ahová járt. Emlékét csepeli vízitelep mellett több szobor is őrzi (Csepelen és Sukorón is). Az ő nevét viseli a 175281 Kolonics kisbolygó, de társak és a tisztelői miden évben megrendezik a Kolonics György-emlékfutást is.

A nevével fémjelzett alapítvány missziója pedig nem csak a kajak-kenu sportot, és a mozgás szeretetének népszerűsítése, hanem egy Kolonics, a Sportlegenda címen egy vándorkiállítást is létrehoztak. Pár éve "...és az ég a vízre ráhajolt..." címmel pedig egy dokumentumfilm is készült róla, melyet vasárnap este 21.35-kor sugároz majd a Duna World, aki teheti nézze meg.

Koló, sose feledünk!

(MOB/Barát Kornélia, fotó: MTI/Németh Ferenc, Beliczay László, Illyés Tibor, Kovács Tamás)