80 éves a kétszeres öttusázó olimpiai bajnok, Németh Ferenc

80 éves a kétszeres öttusázó olimpiai bajnok, Németh Ferenc

2016. 04. 04.
Megosztás

A kétszeres olimpiai bajnok öttusázó, Németh Ferenc (a képen Balczó András szintén olimpiai bajnok öttusázóval, a Nemzet Sportolójával) komoly mérföldkőhöz érkezett: április 4-én, hétfőn ünnepli 80. születésnapját.

Vasárnap pontosan félszázan örültek együtt a bajnokkal - akit hamarosan a MOB is köszönt -, a jochapress.hu a kerek évforduló apropóján baráti beszélgetést folytatott Róma (1960) öttusázó csillagával.

„Boldog és elégedett ember lehetek, hiszen mindenki, akire számítottam, ott volt ezen az összejövetelen” – summázott Csepel egyik legnagyobbja. „Az öttusában első és egyetlen mesterem, a 90 éves Benedek Ferenc, barátom és harcostársam, Balczó András, Földi László, Hermann József, Fáklya Béla és a többiek, kivétel nélkül eljöttek. Nagy öröm volt egyszerre együtt lenni velük!”

- Essünk túl egy kemény kérdésen. Kit emelne ki kivételesen eredményes pályafutásával kapcsolatosan?

„Egyértelműen Benedek Ferencet! Ő egy régivágású katonatiszt volt, aki szívós munkával, apránként és folyamatosan letördelte a szarvaimat. Mert én elég lezser fiú voltam, amit a labdarúgásban eltöltött néhány év csak felerősített bennem. Ott is vihettem volna valamire, ám a Csepel II-ben befejeződött a sportággal a kapcsolatom. Jól lerúgtak, s már vagy két hónapja nem játszottam, miközben felém sem néztek. Ez nem esett jól nekem, s ezért is kapva kaptam az alkalmon, amikor máshonnan hívtak”.

- Benedek Ferenc pedig hívta…

„Addig már rengeteg izgalom ért, hiszen nyolcéves koromban, éppen a születésnapomon jókora bombázást kapott Csepel, amelyben öt, közvetlen családtagom halt meg. A Martonvásárhoz közeli Tordas községbe vonultunk el átmenetileg – a legközelebbi bombázáskor a mi házunk is telitalálatot kapott. 1946-ban jöttünk vissza Csepelre, majd három évig a bencés gimnáziumban kaptam életre szóló erkölcsi alapokat. Amikor édesapám 1950-ben meghalt, az orvosi elképzeléseimet fel kellett adnom. A csepeli gépipari technikumba váltottam át, s ott is érettségiztem. Ebben az évben – 1954-ben - jött a bokasérülés, a kényszerpihenő és jött Benedek Ferenc is.”

- Aki megszelidítette a rakoncátlan csikót.

„Így is mondhatjuk. Egy szál gatyában kezdtem háromtusázni, ahol néhány iskolai mezei futóverseny győzelmével a lábaimban álltam edzésbe. A Csepel Művek Varrógépgyárában dolgoztam, miközben Benedek Ferenc tesztelésein vettem részt. Az első lövő edzésen nyolcvannyolcat értem el a lehetséges száz körből, majd jött a nagy kérdés: „Mondja, maga tud úszni?” Némi vízilabdás múlttal a hátam mögött igennel feleltem. A békanyálas papírgyári uszodában látottakat követően közölte velem, hogy a szegedi versenyen a csepeli ifik csapatában szerepelek. Ez az első hét végén történt.

- 1955-ben már a József Nádor téri vívóterembe is bebocsátást nyert.

„Viharos gyorsasággal történtek meg a nagy dolgok: 1956 májusában megnyertem az idénynyitó négytusaversenyt, s még az évben a felnőtt öttusa-válogatottban is bemutatkozhattam. Egy évvel később pedig már a legjobb 6-7 öttusázó között tartottak számon s a válogatott keretbe is behívtak.”

- Szinte parádésan menetelt előre és felfelé, amikor 1958-ban két sérülés is közbejött.

„Előbb március táján történt meg a baj, amikor engedély nélkül, többedmagammal dublőrködést vállaltunk dr. Nagy Imrével Várkonyi Zoltán filmjében. A filmgyár Gyarmat utcai telepén egy szökőkutat kellett átugranom, ami sikerült is. Ám a leérkezésnél a ló elcsúszott, az én bokám pedig az ő teste alá került. A szalagok meglazultak, amiről persze nem beszélhettem. Feri bácsit azzal altattam, hogy futás helyett állandóan az uszodába jártam, ahol sokat úsztam, meg áztattam a lábamat. Erre májusban jött egy kettős csuklótörés is. Ezek után senki nem gondolta volna, hogy két évvel később két olimpiai aranyérmet is a nyakamba akasztanak. Ha Feri bácsi nem beszél rá a folytatásra, már régen abbahagyom. 1959-re hagytuk a döntést azzal, hogy ha nem megy, visszavonulok.”

- A problémák részben megoldódtak, részben elodázódtak, Róma pedig összejött…

„Az 1960-as esztendő egyértelműen sikerült. Mindegyik válogatón az első háromban végeztem, így nem is lehetett kétséges az olimpiai kiutazásom. A sokakat meglepő egyéni győzelmem mellett a csapat tagjaként is első lettem. Az ígéretes karrierem viszont hamar véget ért.

1961-ben, a moszkvai vébén az akkor még fix akadályokkal megtűzdelt tereplovaglás során csúnyán buktam, ráadásul az egész szezonban végig hőemelkedéssel bajlódtam. Szívizomgyulladásom volt, s ez az 1962-es idényre is rányomta a bélyegét. Ezért 1963 tavaszán a visszavonulás mellett döntöttem. Abban az évben születtek az ikerfiaim, az ő érkezésük is siettette a visszavonulásomat. Az is sokat nyomott a latba, hogy az akkori sportvezetés kőkemény első embere, Kutas István egy személyben eldöntötte: én leszek az öttusaszövetség főtitkára.”

- Amilyen hirtelen és váratlanul lett sportvezető, ugyanígy fejezte is be.

„1967-ig úgy tűnt, minden rendben. Ám akkor nevetséges ürügyekkel, pillanatok alatt felmentettek. Ezt követően a Budafoki úti Híradástechnikai Gépgyárban több munkakörben, csaknem két évtizeden át dolgoztam. 1987-ben – mexikói és amerikai ajánlatok elhárítását követően – kijutottam Kuvaitba, ahonnan az első Öbölháború előtt jöttem haza.”

- Nem lett hűtlen sikerei színhelyéhez, a Csepel SC-hez.

„Napi munkám mellett a csepeli vívószakosztályban előbb leckéket adtam, majd a szakosztályt állítottam hosszú távra talpra. Egészen 1996-ig a csepeli vívók álltak munkásságom középpontjában.

- Éppen húsz éve nyugdíjas. Boldog ember ebben a minőségében Németh Ferenc?

„Özvegyemberként nem jól érzem magamat; nagyon hiányzik a feleségem. Egyébként jól lennék, erről fiaim, családjaik és négy, aranyos unokám gondoskodnak. A nyár jelentős részét a Balaton mellett töltöm, s amikor visszakényszerülök a fővárosba, hónapokig tart a visszaállásom.”

- Az egészsége hogy szolgál?

„Köszönöm a kérdést, egészen jól. Csak az utóbbi fél esztendőben kezdett rakoncátlankodni a baloldali forgóm, de amíg naponta legalább 4-5 kilométert le tudok gyalogolni, addig nincs nagy baj. A futást már abba kellett hagynom, úszni viszont továbbra is rendszeresen eljárok.”

- A mai idők sportéletével milyen a kapcsolata?

„Mindent igyekszem követni, de csak félszemmel. A visszafogottságom legfőbb oka, hogy ez az öttusa messze nem az, amit mi annak idején gyakoroltunk.”

(jochapress.hu/Jocha Károly, fotó: jochapress.hu)