Az egykori klasszis labdarúgó 1939. május 8-án Gánton született, gyerekkorát viszont Budapesten töltötte. Szerény anyagi körülmények között nőtt fel: heten laktak egy szobában Angyalföld egyik rossz hírű negyedében. Már ekkor szenvedélyévé vált a futball: 10 évesen már a Jutagyár ifjúsági csapatában játszott, majd a Vasas Izzó lett az első felnőtt klubja – mindössze 18 évesen. Ekkor ragadt rá a „Titi” becenév, melynek eredetére már ő maga sem emlékszik.

1957-ben egy lakásért, egy öltönyért, egy cipőért és heti egy kiló dióért igazolt Újpestre, ahol aztán igazi legenda lett: 339 meccsen több mint 100 gólt szerzett a lila-fehérek mezében. Posztját tekintve támadó volt, főleg a jobbösszekötő helyén szerepelt az Újpestben és a válogatottban is. Kortársai leginkább kivételes játékintelligenciáját, zseniális trükkjeit és váratlan megoldásait emelik ki vele kapcsolatban. Szeretett klubjával ötször nyert bajnoki címet, kétszer Magyar Kupát, játszott Vásárvárosok Kupája döntőt (1969, a Newcastle ellen 0-3, majd 2-3), Kupagyőztesek Európa-kupája elődöntőt (1962, a Fiorentina állította meg őket), utóbbi sorozatnak pedig a gólkirálya is lett. Ekkortájt saját bevallása szerint a Real Madrid és az Internazionale is érdeklődött iránta, ám nyugatra csak disszidálás árán juthatott volna ki, így inkább itthon maradt. 1972-ben mondott búcsút újpesti labdarúgó pályafutásának: két évre Tatabányára igazolt, majd innen vonult vissza.

A válogatottban 1958-ban – mindössze 19 évesen – mutatkozott be, 1960-ban pedig már ott volt a római olimpián bronzérmes csapatban. Magyarország remekelt ezen a tornán: a francia válogatott története egyik legsúlyosabb vereségébe futott bele ellenünk (7-0), a bronzmeccsen pedig a Cesare Maldini vezette házigazdákat győztük le. Göröcs János 5 gólt lőtt a játékokon (a franciák ellen mesterhármast szerzett), valamint olyan nevekkel játszhatott együtt, mint az 1952-es olimpiai aranyérmes Dalnoki Jenő, a későbbi kétszeres ötkarikás bajnok (1964 és 1968) Novák Dezső, vagy a majdani aranylabdás Albert Flórián. A magyar nemzeti tizenegy 2 évvel később a chilei világbajnokságon is remekelt és az 5. helyet érte el. Az 1966-os tornáról edzői döntés miatt lemaradt, utoljára pedig 1970-ben lépett pályára meggypiros mezben.

1974-ben utánpótlásedzőként tért vissza Újpestre, majd 8 évet töltött Kuvaitban. A közel-keleti kitérőt követően ismét korábbi klubja alkalmazásába állt: ezúttal már a felnőtt csapatot bízták rá. 3 év alatt bajnoki ezüstre és kupagyőzelemre vezette a Dózsát, majd rövid iráni kitérőt követően vonult vissza az edzősködéstől.

Azóta is számtalan érdekes dolog történt vele: megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét, az MLSZ életműdíját, valamint Budapest díszpolgára is lett. Két éve megjelent életrajzi könyve Titi – Göröcs János, a varázsló címmel. A magyar és a nemzetközi futball eseményeit továbbra is követi, valamint a tenisznek is lelkes rajongója. Legbecsesebb kincsei pedig lánya és két unokája, akiket a mindeneinek tart. Azt hiszem, az ő nevükben is további sok boldog születésnapot kívánhatunk neki!

(MOB-összeállítás, fotó: MTI)