„Az a jó mérkőzés, ami a játékosoknak és a lelátón ülőknek is tetszik, és amelynek a végén a mind a két tábornak a tagjai elismeréssel gondolnak vissza a szervezőkre” – ezt tanították már a hatvanas években is a Testnevelési Főiskolán, és azt lehet mondani, hogy a siker egyszerűsített képlete, kiállva az idők próbáját, azóta sem változott…

Minden jel arra utal, hogy ennek a nem mindig könnyen teljesíthető elvárásnak szépen megfelel majd a több évtizedes múltra visszatekintő diákolimpiai labdarúgó versengés idei mérkőzéssorozata, amelynek forgatókönyvét 2013-ban először a Magyar Diáksport Szövetség és a Magyar Telekom közösen alakította ki annak a megrendezésében is együtt működik. A most következő hétvégén ugyan még hátravan újabb négy megyei döntő és a budapesti fiatal focibarátok küzdelme a továbbjutásért, az országos elsőséget eldöntő tornák pedig csak a hónap végén következnek, de a magyar sport egykori kiválóságai, akik az eddig történteket jól ismerik, illetve maguk is a szervezők közé tartoznak, máris „sikergyanúsnak” mondják a Telekom Labdarúgó Diákolimpiát!

„Nem mindegy, hogy milyen kép fogadja a pályán a fiúkat és a lányokat, akik ezen a tornán az iskolájuk dicsőségéért fognak össze. Akik nem most játszottak először ezen a tornán, azoknak azonnal szembetűnt, hogy a „színpad” előnyére változott, szinte minden megszépült és új tartalmakkal gazdagodott. Újdonsült partnerünk, a Telekom új színt hozott a diákolimpiai labdarúgó tornák eddigi nagy szürkeségébe, és nem csupán az ismert színvilágának sokféle megjelenítésével, hanem az ötleteivel, a fiatal sportolókat, a szurkolóikat, de még a velük tartó családtagjaikat is szórakozató játékaival és vetélkedőivel. Jómagam, aki élsportolóként hosszú éveken át a mai Telekom elődeinek a támogatását élveztem, többször is azt tapasztalhattam, hogy ez a cég, ha szerepet vállal, akkor kitesz magáért.

Így volt ez a budapesti öttusa világbajnokságon, ahol három aranyérmet nyertem, de a budakalászi Európa-bajnokságon is, ahol a nyolcadik, és egyben utolsó kontinensbajnoki aranyérmemet sikerült begyűjtenem. És természetesen így van ez most is, amikor a srácok és a lányok lelkendezve fogadják a hozzájuk látogató nagy futball-barát Harsányi Leventét, Ganxsta Zolit és Nacsa Olivért, a három televíziós sztárt, valamint Szász Kittit, a labdazsonglőrt, a freestyle világbajnokot.” – hangoztatta az olimpiai ezüstérmes Balogh Gábor, a Magyar Diáksport Szövetség tavaly megválasztott elnöke, aki e minőségében most egy alapjaiban megújult, minőségében pedig látványosan előrelépett rendezvénysorozat sikerével büszkélkedhet.

Balogh úgy gondolja, hogy a tapasztalatok alapos elemzése után jövőre egy fokkal még feljebb is lehet lépni. Már most tudják, hogy a megyei döntők első napjára, tehát a szombat reggelekre több szurkolót kell toborozniuk, mert ezekben az órákban még az érdekelt szülők többsége is a hétvégére maradt teendőt intézi, azaz „igazoltan” hiányzik. Az eddig látottak alapján egyelőre a vasárnapok az alkalmasabbak arra, hogy közösségek alakuljanak az alap- és középfokú oktatási intézmények „válogatottjai” és a szurkolótáboraik tagjaiból, akik olyan közös élményekben részesülhetnek, amelyek más közegben ritkán adódhatnak a számukra.

Füzi Ákos nevét mindazok jól ismerik, akik a tizenkétszeres magyar válogatott labdarúgó pályafutását a kilencvenes évek végén és a mostani évtized első esztendeiben nyomon követték. Az egykor az U19-es és az U21-es válogatottakban is szóhoz jutott jogászember ma a Magyar Diáksport Szövetség irodavezetője, aki e minőségében a Telekom Labdarúgó Olimpiai szerevezéséből is jócskán kiveszi a részét.

„ Nem lebecsülendő az, amit az elmúlt évtizedekben az iskolai foci fejlesztéséért tettek, de a diákolimpia focitornája csak az idén került abba a helyzetbe, ami már korábban is megillette volna – hangoztatta Füzi Ákos, aki 17 esztendősen, azaz középiskolás diákkorában kapott először lehetőséget a Győri ETO felnőtt csapatában, és akinek egy súlyos térdsérülés miatt 30 esztendősen kellett búcsút mondania kedvenc sportágának.

– Már önmagában az is nagyszerű dolog, hogy a megyei döntők felé vezető úton az ország nagyvárosaiban és ugyanúgy az egészen kis településein is 40 ezernél is több 6-18 éves gyerek vett részt a küzdelmekben, akik közül 760 csapat képviseletében 8500-an jutottak el, illetve jutnak el a most következő hétvégén a következő állomásig, a megyei és a budapesti döntőig. Külön is említést érdemel a mérkőzéseken résztvevő lánycsapatok magas száma, ami örvendetes hír lehet az NB I osztályú hivatásos csapatok számára, akiknek hamarosan kötelezővé teszik a hölgycsapatok bajnoki szerepeltetését is. És ha már itt tartunk: az egész ország büszke lehet arra, hogy néhány héttel ezelőtt a budapesti Szent-Györgyi Albert Általános Iskola és Gimnázium lánycsapata, a tavalyi diákolimpia 5-6. korcsoportjának győztese, a franciaországi Bordeaux városában megrendezett középiskolai világbajnokságon bronzérmet nyert!”

Füzi Ákos szerint igen jó a visszhangja annak, hogy a megyei döntőkön a legnépesebb szurkolótábort felvonultató iskolákat a Telekom jóvoltából egy-egy HP hordozható számítógéppel jutalmazhatták meg, annak viszont mind a 8500 „döntős” játékos örvendezhetett, hogy a regisztrációnál ajándékcsomaggal fogadták őket.

„Nem feltételezhetjük azt, hogy az idén szerepelt 40 ezer lelkes fiatal mindegyike jövőre is ennek a sportágnak hódol, de ez nem is lehet reális célkitűzés. A hangsúly inkább azon van, hogy a gyerekek egészséges életet éljenek, rendszeresen edzenek és sportoljanak, azok pedig, akik a legtehetségesebbek és a legkitartóabbak közülük, egyszer a magyar labdarúgás ismert és elismert szereplőivé válhassanak. Ha az említett 40 ezerből akárcsak 400 is a felnőtt élvonalba kerül, a „termést” már csak dicsérni lehet.”

Vincze Ottó, aki 11 alkalommal ölthette magára a magyar labdarúgó válogatott mezét, és összesen 22 évet töltött el a pályán, ma is a labdarúgást szolgálja: a Győri ETO utánpótlás részlegének a menedzsere, emellett gyakran tűnik a fel a tévé képernyőjén, mint a nagy nemzetközi meccsek és a hazai rangadók kommentátora.

„Ott lehetem a győri megyei döntőn, és nagyon örültem annak, hogy rengeteg gyerek és szülő gyűlt össze, a rendezvény pedig jól szervezett és oldott hangulatú volt. Ilyen és ehhez hasonló eseményekre van szükség a rohanó tempójú világunkban, amely nem csak szakmai szempontból felelt meg a várakozásnak, hanem a hangulatával és a „körítésével” is. – összegezte a tapasztalatait a külföldi csapatokban is szerepelt egykori focista.

- Ha kedves a fogadtatás, figyelmes a rendezés, akkor a gyerekek és a szülők is elégedettek, és ebből a futball csak profitálhat. Lépten-nyomon azt tapasztalhattam, hogy a csapatok tagjai összetartanak és az ellenfeleiket is kellőképpen tisztelik, új barátságok köttettek és új közösségek formálódtak. Gyerekfocistaként az országos döntőig jutottam el a diákolimpián, és ha visszaemlékezek arra a tornára, a mostani bizony jókora minőségi ugrást jelentett. Külön is örülök annak, hogy a Telekom nem csak az MLSZ-t és a magyar válogatottat támogatja, hanem az utánpótlás nevelés sikeréért is sokat tesz, mert szinte minden az alapoknál dől el. A mai srácokat nehezebb megnyerni a foci ügyének és annál is nehezebb feladat megtartani őket a sportág köreiben, mert sok minden másban is az örömüket lelik. Egy focikedvelő támogató cég most nagyon sokat tesz azért, hogy a gyerekek jól érezzék magukat a pályán, és ehhez mi, az utánpótlással foglalkozó szakemberek, őszintén csak gratulálni tudunk.”

(Forrás: Telekom Sporthír Szolgálat – Szalay Péter)