„Nem vagyok meglepődve, mert az olimpiák után őrségváltások következnek, és nem csak a versenyzők körében, hanem a vezetésben is. A cserék egyben fiatalítást is jelentenek” – nyilatkozta az UIPM 70 esztendős elnöke, aki az 1999-es margitszigeti világbajnokság után a sikeres rendezvényt sportága erős „védőbástyájának” nevezte. Okkal, mert az öttusa akkoriban keserves harcot vívott azért, hogy megmaradhasson az olimpiai sportágak körében.

Martinek előtt a magyar öttusa történetében csupán két olimpiai bajnokot neveztek ki szövetségi kapitánynak. Előbb 1970-ben dr. Nagy Imrét, közvetlenül utána pedig 1976-ban dr. Török Ferencet. A két szakvezető annak idején azzal büszkélkedhetett, hogy kapitányi évei alatt lett Balczó András, illetve Martinek János egyéni versenyzőként olimpiai bajnok. Schormann szerint ez törvényszerűnek is nevezhető…

„Az öttusa egy többszörösen összetett sportág, ahol csak sokoldalú versenyzők, illetve edzők érvényesülhetnek. Az pedig óriási előnyt jelent, ha egy szövetségi kapitány nem csak a képzésben tanulja ki a szakmát, hanem hosszú és eredményes versenyzői múltra tekinthet vissza. Nagy, Török és Martinek igen jól megfelelt, illetve megfelel ennek a kívánalomnak. Ráadásul Martinek az öttusa minden „sarkában” megfordult, volt edző, versenybíró, versenyszervező, a szövetsége főtitkára, és amit ehhez azonnal hozzá kell tennem: egy nyitott, segítőkész és lelkes ember.”

Értesülve arról, hogy Martinek szigorú, következetes, a válogatottaktól teljes odaadást elváró szakvezetőként kívánja kormányozni a magyar felnőtt és junior válogatottat, különös figyelmet szentelve a fiatalabb korosztály sportolóinak, csupán ennyit mondott:

„Világos beszéd, határozott rajt. A célkitűzés akkor bizonyulhat jónak, ha a versenyzők mielőbb erre a hullámhosszra hangolnak át, másszóval, ha a tekintélyhez együttműködés, és erős motiváció párosul.”

Arra a kérdésre, hogy 1988, Martinek emlékezetes győzelme óta miért adós a magyar öttusasport egy újabb egyéni diadallal a férfiak versenyében, az UIPM első embere a következő választ adta:

„Annak idején az olimpiai versenyfutás 3-4 nemzet versengéséből állt. Ma háromszor több favoritot számolhatunk a rajt előtt, és akkor a meglepetések eshetőségéről még nem is esett szó. Ez már önmagában is magyarázatot jelenthet a feltett kérdésre, de azt is mondhatnám, hogy a riválisok sok mindent eltanultak a magyaroktól, ráadásul ezt a tudást még tovább is fejlesztették.”

Klaus Schormann nyilatkozatát jókívánságával zárta.

„Kívánom, hogy János sikeres szövetségi kapitány legyen, akit a munkatársai és a versenyzők is támogatnak. A célok jók, a megvalósítás csak csapatmunkában történhet meg.” – hangsúlyozta.

Martinek János nemrégiben itt és itt is beszélt az előttünk álló időszak feladatairól, hitvallásáról.

(Telekom Sporthír Szolgálat/Szalay Péter, MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)