Köteles Erzsébet életének 95. esztendejében, június 16-án, hosszan tartó betegség után a budapesti Szent Imre Kórházban hunyt el.

A búcsúztatáson családja mellett részt vettek korábbi olimpikon- egyben bajnoktársai, valamint dr. Magyar Zoltán, a hazai tornaszövetség elnöke, Sárfalvi Péter sportügyekért felelős helyettes államtitkár, Markovits László, a Vasas SC első embere és Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára is.

Kulcsár Krisztián az alábbi gondolatokkal búcsúzott az olimpiai bajnoktól.

Erzsi néni!
Neked most bajnoktársaiddal, Keleti Ágnessel, Tass Olgával, Kertész Alice-zal Győrben lenne a helyed, hogy közösen szurkoljatok a fiataloknak a holnap kezdődő junior világbajnokságon. Ha valaki, akkor te pontosan tudod, mit jelent a hazai közönség, ugyanis 1954-ben a budapesti főiskolás világbajnokságon két aranyat is nyertél.
Tegnapelőtt volt csapattársad, Korondi Margit születésnapja, de te már nem koccintottál az egészségére... Pár hete volt az Olimpiai Bajnokok Klubjának közgyűlése, de te már nem voltál ott velünk...
Tudtuk, gyengélkedsz, de bíztunk a felerősödésedben. Nem oly’ rég együtt köszöntöttük születésnapján Schmitt Palit és Rejtő Ildikót és tudjuk, mennyire kedvedre való volt az olimpiai bajnokokkal való közös színházlátogatás az ősszel.
Az első szóra mentél, ha hívtak – legyen az közös ebéd karácsonykor, vagy az olimpiai akadémia programja. Jelen voltál a születésnapi köszöntéseken, a megemlékezéseken, és azzal is tisztában vagyunk, hogy milyen nagy élményt jelentett a melbourne-i 50 éves emléktúrán visszatérni legszebb sikereid helyszínére.
Közösségi ember voltál, a csapat egyik motorja. Szervezted a társasági életet, szeretted a jó beszélgetéseket – és közben már-már szenvedélyesen kortyolgattad a kávédat. Most pedig elmentél, és mi már nem tudunk téged felköszönteni novemberben, a 95. születésnapodon. Tartalmas, aktív életet éltél…

Tisztelt Gyászolók, kedves Sportbarátaim!
Köteles Erzsébet az első téli olimpia évében, 1924-ben született Budapesten. A negyvenes-ötvenes években meghatározó tagja volt a magyar és a nemzetközi tornasportnak, három olimpián összesen öt érmet nyert.
Köteles Erzsébet története 1938-ban kezdődött amikor az akkor 14 éves kislány egy óbudai bérházból sietett nap mint nap a Nemzeti Torna Egylet Szentkirályi utcai edzőtermébe... Itt több ’36-os olimpikonnal készült együtt, itt ismerkedett meg Keleti Ágnessel, és itt lett 18 évesen először magyar bajnok. A Nemzeti Torna Egyletben megszerzett jó alapok után sikereit később a TF és a Vasas színeiben érte el. A háború utáni években már nem Óbudán, hanem a Bartók Béla úton lakott, de innen Pasarétre járt edzeni – gyalog. Mert, ha pénze lett is volna, villamos még nem járt, és Pasaréten volt akkoriban az egyetlen, használható tornaterem.
Pályafutása során 15-nél is több érmet nyert a különböző világversenyeken. Rómában, 1954-ben a kéziszercsapattal világbajnok, összetett csapatban ezüstérmes lett. A londoni olimpián ezüstöt, Helsinkiben ezüstöt és bronzot, Melbourne-ben aranyat és ezüstöt nyert. A bajnok kéziszercsapat szalaggyakorlata ma is legendás.
A melbourne-i olimpia után több olimpikontársunk nem tért haza, de ő igen – családja, kisfiai itthon várták.
20 éves sportmúlttal, 18 éves válogatottság után döntött úgy, hogy visszaadja azt a tudást, amit élsportolóként megtanult. Képezte magát: a londoni olimpia után, 1948-ban a TF-en testnevelő tanári, ’64-ben torna-, ’69-ben művészitorna-edzői diplomát kapott.
Elhivatott pedagógus volt. Tanított a Teleki Gimnáziumban, a Bocskay és a Bikszádi úti iskolában; tiszteletbeli osztályfőnöki címet kapott a Csanádi Iskolában. Tanítványa volt többek között Hunyady Emese és Taróczy Balázs is. A tornaszerekkel gyengén felszerelt Bocskay úti általánosnak – még valamikor a ’60-as évek elején – gerendát, dobbantót szerzett és az iskolai ünnepségre még a nagyszünetekben is gyakoroltatott. Tornában és ritmikus gimnasztikában nemzetközi pontozóbíróként is dolgozott, a ’60-as évek elején a magyar műkorcsolya-válogatott felkészülését is segítette.
Életpályáját többször, többen elismerték. Érdemérmei és érdemrendjei mellett Újbuda díszpolgára, magyar tornasportért-díjas, és éppen tíz évvel ezelőtt megkapta a MOB Nők a Sportban Életműdíját is.

Erzsi néni!
Egészen mostanáig annak örülhettünk, hogy a melbourne-i aranycsapat – ha térben távol is – de még együtt van. Te azonban itt hagytál bennünket.
Gyermekeid, unokáid, dédunokáid, a Gulyás és a Reviczky család, valamint tanítványaid mellett az olimpiai család, a Vasas és a tornasport népes közössége is búcsúzik tőled.
Te már az égi gerendán lógatod a lábad, – lógatod, hisz’ megteheted, mert megdolgoztál a pihenésért. Közben londoni és helsinki ezüstérmes csapattársaddal, a nemrég távozott Vásárhelyi Edittel együtt már odafentről szurkoltok a fiataloknak.
Nem is oly’ régen azt mondtad: „a jövőt úgy lehet jól felépíteni, ha a múltból építkezünk”. A te örökségedből bőségesen lehet a jövőt építeni...
Erzsi néni, büszkék vagyunk rád és nagyon fogsz hiányozni! Nyugodj békében.

(MOB, fotó: MOB)