Hosszan tartó, méltósággal viselt betegség után, ma hajnalban, 82 éves korában elhunyt Varró József nyugállományú határőr alezredes, Kiskunhalas Város pro urbe díjasa, aki a magyar és az egyetemes lovassport korszakos személyiségeként tette le névjegyét a sportágban – adta hírül március 25-én a halasmedia.hu. Varró József két olimpián képviselte Magyarországot.
Varró József 1944. március 2-án született Kókán. 14 évesen lóápolóként kezdte lovas pályafutását és innentől számítva már le sem tért a magaválasztotta lovas életről.
A halasmedia.hu nekrológja alapján 1959 elején ifjúsági lovasként képezte az akkori, egyik legjobb magyar lovas edző Szabados Gyula. Olyan iskolázott alapokat kapott, amelyek hosszútávon meghatározták a lovaglási stílusát, felfogását. Nagyon rövid idő alatt eljutott a versenyzési szintig. 1959 májusában területi versenyen szállt nyeregbe, 1959-ben már ifjúsági országos bajnokságon vett részt. 1959 végén a Tattersaal-hoz került (ma Nemzeti Lovarda) lóápolóként. 1960-ban átkerült az Újpesti Dózsa rendőr csapatához és magyar válogatottként vett részt Olaszországban a Velencei Ifjúsági Díjugrató Európa-bajnokságon.
1972-ben Münchenben lovastusában Krizsán János és Horváth József klubtársaival versenyzett a játékokon. 1980-ban a Moszkvai Olimpiai Játékokon csapatban negyedik helyezést értek el Hevesi Barnabással, Krúcsó Ferenccel és Balogi Andrással. Többször volt magyar bajnok egyéniben és csapatban. 1995-ben Olaszországban a Katonai Világjátékokon díjugratásban Királymezővel lett első. A Volvo világkupa sorozatban, 1996-ban győzött, 1997-ben második helyezettje volt a Közép-Európai Ligában, majd jogot szerezett a göteborgi döntő részvételre.
Az élsporttól visszavonulva sem szakadt el a lovassporttól, edzőként tevékenykedett évtizedekig.
Varró Józsefet 2026. március 31-én 11.00 órától a Kiskunhalasi Katolikus Temetőben búcsúztatják.
A Magyar Olimpiai Bizottság együttérzését fejezi ki a család és a lovasok közössége felé.