„Szabó Olga. Vitathatatlanul nagy egyénisége a tőrvívásnak... Nőies könnyedséggel, férfias technikával vív. Nem rezegtet, nem táncol feleslegesen, minden mozdulatát megfogja, határozottan, energikusan támad és úgy spárgázik, hogy a tornászok is megirigyelhetnék.” (Képes sport, 1969/2)

Lehet halmozni a jelzőket: a kolozsvári vívás nagyasszonya, a nemzetközi vívás halhatatlana. És íme, mégis búcsúznunk kell egy olyan vívótól, akit halhatatlannak hittünk. Akit a kolozsvári közösség tisztelt és szeretett – az elmúlt évtized során minden fellépését teltház kísérte. Orbán Olga feltette Kolozsvárt a nemzetközi sportélet képzeletbeli térképére, Kolozsvár pedig szerette őt. Hiszen ő szerezte Románia vívósportjának első olimpiai érmét, sőt az első világbajnoki címét is. Hihetetlen tehetség volt fiatalon is, közel húsz éves sportkarrierje mindmáig egyedi.

Mi volt Szabó-Orbán Olga titka? Mi emelte ki őt tehetséges csapattársai, ellenfelei közül? A válasz egyszerű és ugyanakkor példaadó: rendkívüli tehetsége, amelyet mindvégig kamatoztatni tudott. Villámgyors volt, ami fantasztikus tempóérzékkel társult, erős idegzete pedig fegyelemmel és szerénységgel ötvöződött: sohasem hisztizett, távol álltak tőle a jelenetek, az ellenfeleit mindig tisztelte. Különleges tehetség, különleges személyiség – talán ettől emelkedett ki a többi sportoló közül, és ezért tartják máig is a világ egyik legsikeresebb vívójának.

Sákovicsné Dömölky Lídia világ- és olimpiai bajnok magyar tőröző szerint „nemes ellenfelünket azt hiszem a legjobban úgy tudom méltatni, ha elárulom, hogy mindig azt mondtuk: ha Olga velünk, a magyar csapatban vívhatott volna, verhetetlenek lettünk volna…”

Szabóné Orbán Olga (Kolozsvár, 1938. október 9. – Budapest, 2022. január 5.). Vívó, vívómester, franciatanár. A Tudomány csapatában kezdett el vívni. Országos bajnok 1955-ben, 1958-ban, 1959-ben, 1961-ben, 1962-ben, 1965-ben és 1969-ben; világbajnok 1962-ben Buenos Aires-ben, vb-ezüstérmes 1965-ben Párizsban, bronzérmes 1970-ben Ankarában. Csapatban: világbajnok 1969-ben Havannában, vb-ezüstérmes 1965-ben és 1970-ben, bronzérmes 1961-ben Torinóban és 1967-ben Montreálban. Olimpiai ezüstérmes 1956-ban Melbourne-ban, 5. helyezett 1960-ban Rómában; csapatban: 5. helyezett 1964-ben Tokióban, bronzérmes 1968-ban Mexikóvárosban és 1972-ben Münchenben.

(MOA/dr. Killyéni András)