A rövidpályás Világkupa után a világbajnokságon is történelmet írt Hosszú Katinka, miután Windsorban a második nap győzött 200 pillangón és 100 háton is. Ezzel két örökranglistán is az első helyre került – az egyéni aranyérmek tekintetében átvette a vezetést a nőknél eddig legeredményesebbnek számító amerikai Jenny Thompsontól, míg az összes érmet számon tartó táblázaton beérte Thompsont, a svéd Therese Alshammart és a szlovák Jana Moravcovát.
Bár első vb-érmét 200 pillangón nyerte még 2009-ben, majd 2012-ben ezen a távon szerezte első rövidpályás világbajnoki címét, ezt a számot 2014 után kicsit pihentette Hosszú Katinka, és elsősorban a hátúszásra koncentrált a vegyesek mellett. Az idei Világkupa-szezonban azonban ismét ráállt a pillére, és egyre jobb és jobb eredményeket ért el – most pedig, négy évvel az isztambuli siker után, újfent a dobogó tetejére állhatott. Végig vezetett, érdekesség, hogy pont annyival előzte meg az amerikai Kelsi Worrellt (0.74), amennyivel az utolsó ötven méter előtt ment előtte (a győztes idő 2:02.15). Legnagyobb ellenfele, dohai legyőzője (itt is, 400 vegyesen is), a spanyol Mireia Belmonte nem jutott a döntőbe, sőt, a 800 gyorstól is visszalépett, állítólag lebetegedett.
Száz háton a címvédés volt a tét, s bár a feljövő fiatal észak-amerikaiak, valamint a tavalyi világbajnok ausztrál Emily Seebohm, illetve az örök európai vetélytárs, a dán Mie Nielsen is ott tempózott a mezőnyben, Katinka a kettes pályán is simán behúzta az elsőséget. Olimpiai bajnokhoz méltóan kétséget sem hagyott afelől, hogy ezen a távon ő a legjobb: 55.54-gyel győzött (7 tizeddel a második előtt), fél másodpercre megközelítve dohai világrekordját.
„Nem minden úgy jött össze, ahogy szerettem volna, kedden kifejezetten ’off’ napom volt, bár még így is sikerült két érmet szereztem – így értékelt a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinka. – Az az igazság, hogy az olimpia után nehéz volt megfelelően felpörögni erre a világbajnokságra, ha mondhatok ilyet, még egy kicsit tart az olimpia utáni másnaposság, azaz nehéz koncentrálni egy-egy versenyszámra. Ma azért sokkal jobban éreztem magam, ez talán az úszásokon is látszott, igaz, kétszáz pillangón annyira nem örülök az időnek, de a verseny és az arany volt a lényeg. Száz háton tudtam, hogy nem fognak 56 alatti időt úszni, ezért nekem ez volt a célom. Mindig is erről álmodoztam, hogy ilyen simán tudok nyerni számokat, de most azért egy picit fura. A mai nap azt éreztem, hogy egész izgatott vagyok, és ez jó érzés.”
Ez Katinka kilencedik rövidpályás vb-aranya, egyéni győzelmek tekintetében szerda reggel még az amerikai Jenny Thompson vezette az örökranglistát, estére már Hosszú állt az élen (az abszolút első, a férfiaknál legjobbnak számító Ryan Lochte 14-szer nyert egyéni számokban). A hölgyeknél az összes érmet számon tartó táblázaton beérte a rövidpálya három korábbi specialistáját, Thompsont, a svéd Alshammart és a szlovák Moravcovát, hiszen immár neki is 17 rövidpályás vb-érme van.
Az est másik magyar egyéni szereplője, a riói olimpikon Jakabos Zsuzsanna ugyan nem jutott a fináléba 100 gyorson, ám a sprinterek világába tett kirándulása így is remekül sikerült: 53.23-as eredménye igazán kiváló, és végül a 11. helyhez volt elegendő.
Zsu nem sokkal később a 4x50-es mixed gyorsváltóban ismét a rajtkövön volt – ám ezúttal nem sikerült megismételni a délelőtti, országos csúcsot érő produkciót. 1:32.58-cal érkeztünk a fináléba, este viszont már csak 1:32.98 sikerült, miután csupán Telegdy Ádám javított a saját idején, Lobanovszkij Maxim, Jakabos Zsuzsanna és Verrasztó Evelyn ugyanakkor picit rontott. Ám a finnek túlváltása és diszkvalfikálása miatt így is hetedik lett a csapat – kis öröm is öröm: 500 helyett 1000 dolláron osztozhatnak a mieink, ami mégiscsak nagyjából 280 ezer forint, ez még négyfelé szedve is tisztességes bónusz a helytállásért...
„Bár két hete egy brnói versenyen 52.8-at úsztam, de ott a külső pályákon nem volt mellettem senki, belül lemaradtak, azaz nem mezőnyben, hullámban úsztam. Klasszikus versenykörülmények között ezt mondanám egyéni csúcsnak – így Jakabos. – És egyáltalán, 11. vagyok a világon száz gyorson, ez azért nem akármi! A többi lány cinkelt is a last call roomban, ’Te mit keresel itt, száz gyorsot úszol, nem négyszáz vegyest?’ Szóval nagyon-nagyon örülök, hogy sprintben is ennyit javultam!
A váltóban ma ennyi volt, elég messze voltunk a többiektől, talán egy picit jobb váltásokkal faraghattunk volna a különbségből, de szerintem így is elég jól ment, ahhoz képest, hogy ötvenes sprintekről volt szó, ami Maxim kivételével egyikünknek sem igazán a saját műfaja.”
(MÚSZ, fotó: MOB/Szalmás Péter, archív)