Hozmann Szonja még nincs 17 éves, és első téli olimpiájára készül alpesi sízésben. Az utolsó pillanatig kétséges volt az indulása, sokan féltették, mondván még túl fiatal. A hazai szövetség elnöksége végül zöld utat adott a fiatal versenyzőnek, hiszen alanyi jogon szerezte meg az olimpiai részvétel jogát. Phjongcshangban műlesiklásban és óriás-műlesiklásban képviselheti Magyarországot.
Sportos családba született, édesapja vitorlázásban és rallyban is magyar bajnok volt. Édesanyja korosztályában szintén magyar bajnok szertornában, majd amikor azt „kinőtte", kosárlabdában is bajnoki címig vitte. A jó mozgás-koordinációt édesanyjától, a céltudatosságot édesapjától örökölte. Edzője a korábbi hatszoros magyar bajnok, kétszeres világbajnoki, Universiadé-résztvevő Barbai Áron, aki 17 éves innsbrucki tartózkodása alatt magasszintű, C és D-kategóriás osztrák síedzői képesítést is szerzett.
„Édesapám úgy gondolta, hogy mielőtt az ő példáját követve 6-7 évesen vitorlázni kezdek, előtte ismerkedjek meg a síeléssel is, ezért három éves koromban beiratott az Alpesi Club síiskolájába. Tehetségesnek bizonyultam, és Körtvélyesi Miklós javaslatára hamarosan versenyezni kezdtem. Mire érdemben vitorlázni kezdhettem volna, már kiemelkedő eredményeim voltak a sísportban. 11 éves koromban Tirolba költöztünk, hogy Rudolf öcsém és én a lehető legjobb síképzést kaphassuk.
Korábban tanultam zongorázni, gitározni és énekórára is jártam. Ma a zeneoktatásra nem marad időm, de ha tehetem, zenélek egyedül. Ausztriába költözésünk előtt aktívan néptáncoltam, eleinte a Csillagszemű Néptáncegyüttesben, majd a Jókai Néptánccsoportban. Nagyon hiányzik..
Mióta Tirolban járok iskolába a lehetőségeim korlátozottak. Ha tehetem, elmegyek falat mászni, a vakációban könnyűbúvárkodni” – mesélte magáról a Procelero SE fiatal sportolója. A 2015-ös Whistler Cup eredményeire a legbüszkébb, ahol az óriás-műlesiklás és a parallel műlesiklásban az ezüstérem mellé első magyarként aranyat sikerült nyernie műlesiklásban.
„Az előző évi eredmények és az iskolai időmérők alapján az első ötbe vártak Tirolban. A kisebb versenyeken jöttek a győzelmek, de a Landescupban, ami Ausztriában irányadó a versenyzők értékelése szempontjából, minden versenyen dobogón álltam. Aztán édesapán elvitt a sívilágbajnokságra St. Moritzba, ahol lehetőségem volt együtt síelni néhány igazi legendával. Didier Cuche, Martina Ertl és Daniel Mahrer nagyon kedvesek voltak, és a sízés velük - bár nem edzés volt, csak egyszerű száguldozás - megtette a hatását. Azután egy műlesikló-kieséstől eltekintve, minden kombinációs versenyen dobogón álltam, sőt SG-ben győzni is tudtam. Azért is volt feltűnő a fejlődésem, mert korábban ez volt a leggyengébb számom.
Büszke vagyok rá, hogy az első éves FIS-versenyzők közül nemzetközi szinten az elsők között sikerült A-kvalifikációt elérnem (500-on belülre kerülni), hogy Miklós Edit mellett képviselhessem Magyarországot az olimpián. Nagy szomorúság, hogy ő a sérülése miatt nem lehet ott az olimpián, pedig sok erőt adhatott volna a számomra a jelenléte is.”
(MOB, fotó: MOB/Szalmás Péter)