A remélt szűk családi kör helyett barátok sokasága is ünnepelte dr. Fenyvesi Csabát szombaton este, egy elegáns vendéglőben, ahol sikerült a kerek jubileumhoz - 70. éves vasárnap - érkezett, háromszoros olimpiai bajnok párbajtőrvívót elérni.

- Nagyon jó érzés ennyi embert együtt látni, ami azt is jelenti, hogy ilyen sokan szeretnek - mondta meghatottsággal a hangjában 1968, Mexikóváros csapatbajnoka, aki 1972-ben, Münchenben, egyéniben és csapatban is aranyérmet vehetett át. - Az ilyen események komoly erőt adnak a következő évekre is.

- Önnek igazán sikerekben gazdag a pályafutása. Mi mindenre volt ehhez szüksége?

- Mivel egy házban laktunk a Kamuti-fivérekkel, őket követtem a BVSC vívótermébe. Így kerültem a vívósportba és azzal foglalkozhattam, amihez - mint kiderült - tehetségem is volt. A kétéves, debreceni középiskolás kitérő a tanulmányaimnak és a sportbeli előmenetelemnek egyaránt nagyon jót tett. Édesapám súlyos betegsége miatt kellett visszatérnem a fővárosba, ahol az Eötvös Gimnáziumban érettségiztem, majd az orvosi egyetemen folytattam tanulmányaimat.

- Miközben a vívásban is szépen haladt előre...

- Debrecen után már mindhárom fegyvernemben II. osztályú minősítésem volt. A BVSC-be visszatérve Hatz József, Vári Attila, majd dr. Bay Béla kezei alá kerültem. Sokkal többet edzettem, mint a mai legjobbak, de ha nincs Béla bácsi, nem jutottam volna el idáig. A jó edző - jelen esetben ő - léte perdöntő egy pályafutás során.


Az olimpiai bajnok párbajtőrcsapat: B. Nagy Pál, Schmitt Pál, Kulcsár Győző, Fenyvesi Csaba, Nemere Zoltán

- 1967-ben először harcolta ki a világbajnoki csapatban való szereplés jogát.

- Sákovics József és Béla bácsi nem szerették egymást, de a párbajtőrben és tőrben kiírt öt-öt válogató közül nyolcat sikerült megnyernem. A montreali Vb-n egyéniben ötödik, csapatban harmadik lettem. Az 1968-as, mexikóvárosi olimpián pedig B. Nagy Pál, Kulcsár Győző, Nemere Zoltán és Schmitt Pál társaságában aranyérmet szereztünk.

Volt e valami extra titkuk, hiszen azokban az években másoknak nem túl sok babér termett.

- Hihetetlen összetartás jellemzett bennünket. München előtt például Kulcsár Győző egy fogadásos asszóban rosszul lépett, lábsérülést szenvedett, és a lábtőcsontjából letört egy darab. A csapat az egészséges lábáról készült röntgenleletet mutatta be az orvosi konzíliumnak, így Kulcsár benne maradt a csapatban. A turpisság kiötlői ugyanis biztosra vették, hogy Kulcsár amikorra kell, addigra felépül.

- A három olimpiai bajnoki aranyérmet követően voltak döccenők is pályafutásában.

- Kórboncnok, sebész majd plasztikai sebész lettem, majd egy ritkán előforduló betegség, a „Quillain apró betűs”, a „Quillain Burret-szindróma” csaknem elvitt. Egy hónapnyi krízist követően jobbra fordult a sorom, azóta nincs semmi bajom.

- Papíron rokkantnyugdíjas orvos, de nagy néha még ma is operál.

- Ami nagyon fontos: élvezem az életet! Örülök a második házasságomban született két gyermeknek. A fiú tizennyolc, a lány tizenhat esztendős. Nagy vágyam, hogy az unokáimnak is tapsolhassak.

- A magyar vívósportra milyen rálátása van?

- Azt hiszem, elkezdődött valami, méghozzá jó irányban van mozgás. A mindenkori válogatottjaink kezdenek rájönni, hogy sokkal több munkára van szükség, mint 2-3 évvel ez előtt is volt.

- A pozitív változások talán már a hazai Vb-n is érzékelhetőek lesznek?

- Ez ma még teljesen bizonytalan. Hívjon fel a Vb után, és akkor majd megmondom...

* * *



Fenyvesi Csaba (Budapest, 1943. április 14. –) háromszoros olimpiai bajnok vívó, orvos, rákkutató, sportvezető.

1958-tól a BVSC (Budapesti Vasutas Sport Club) vívója volt. Tőr- és párbajtőrvívásban egyaránt versenyzett, 1967-től 1979-ig mindkét fegyvernemben magyar válogatott volt, de kiemelkedő eredményeket párbajtőrvívásban ért el. Három olimpián vett részt, ahol összesen egy egyéni és két csapat olimpiai bajnoki címet nyert. Ezzel ő a nyári olimpiák történetének nyolcadik legeredményesebb magyar vívója, illetve – a négyszeres olimpiai bajnok Kulcsár Győző után – a második legeredményesebb párbajtőrvívója. A világbajnokságokon összesen nyolc érmet nyert, legjobb egyéni eredményét 1970-ben, Ankarában érte el, ahol a harmadik helyen végzett. 1972-ben az év vívójának választották. Az aktív sportolást 1980-ban fejezte be.

1986-tól 1993-ig a BVSC vívószakosztályának elnöke, illetve 1989-től 1993-ig a Magyar Vívó Szövetség elnökségi tagja volt. 2001-től a BVSC és a válogatott párbajtőr szakágának fegyvernemi menedzsere lett. 2011-től Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesületének elnökségi tagja lett.

Sporteredményei

párbajtőrvívásban:
háromszoros olimpiai bajnok (egyéni: 1972 ; csapat: 1968, 1972)
olimpiai 4. helyezett (csapat: 1976)
háromszoros világbajnok (csapat: 1970, 1971, 1978)
kétszeres világbajnoki 2. helyezett (csapat: 1969, 1973)
háromszoros világbajnoki 3. helyezett (egyéni: 1970 ; csapat: 1967, 1975)
kétszeres világbajnoki 4. helyezett (egyéni: 1973 ; csapat: 1977)
világbajnoki 5. helyezett (egyéni: 1967)
háromszoros BEK-győztes (1974–1976)
tízszeres magyar bajnok (egyéni: 1973, 1975 ; csapat: 1968, 1972–1978)

tőrvívásban:
olimpiai 4. helyezett (csapat: 1972)
világbajnoki 6. helyezett (csapat: 1967)
ötszörös magyar bajnok (egyéni: 1972 ; csapat: 1964, 1969, 1971, 1972)

Orvosi pályafutása

1968-ban a Budapesti Orvostudományi Egyetemen orvosi oklevelet szerzett, majd sebész szakorvosi vizsgát tett. Pályáját a MÁV Kórház kórboncnokaként és alorvosaként kezdte, majd 1974-től rákkutató sebész szakorvos és klinikai adjunktus lett. Sportpályafutása befejezése után az amerikai Egyesült Virginia Rákkutató Intézet vendégkutatója volt. Jelentős eredményeket ért el a daganatsebészetben. 1994-től egy amerikai alapítvány rákkutató intézetének orvos-igazgatója lett.

Díjai, Elismerései

Az év magyar vívója (1972)
MOB Olimpiai aranygyűrű (1995)
Papp László Budapest-Sportdíj (2011)

(Forrás: JochaPress)