Magyar Úszó Hírességek Csarnoka: a negyedik beiktatás

Magyar Úszó Hírességek Csarnoka: a negyedik beiktatás

2016. 11. 06.
Megosztás

Negyedik alkalommal rendezték meg Százhalombattán a Magyar Úszó Hírességek Csarnokának beiktatási ünnepségét, amelyen Littomeritzky Mária, Szabó Tünde, Vermes Albán, Turi György és Tóth Ákos került a halhatatlanok közé, illetve Novotny Zoltán kapta a médiadíjat.

Vezér Mihály, Százhalombatta polgármester köszöntőjében kiemelte, a hírességek csarnokába csupa olyan kiválóság kerül, aki egy ország példaképe volt versenyzőként vagy a parton végzett tevékenysége által.

Az idei ünnepségen elsőként Helsinki olimpiai bajnoka, Littomeritzky Mária került a Hírességek Csarnokába – aki sajnos egészségi állapota miatt (jövőre tölti be a 90. életévét) nem tudott eljönni. Ugyanakkor levélben köszönte meg az elismerést, mint írta: „Amikor tizenévesen először medencébe ugrottam, álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha a magyar úszósport legnagyobbjai között kaphatok helyet, és különösen jól esik, hogy ennyi évvel aktív időszakom után is még ilyen nagy megtiszteltetésben részesülhetek.”

A 4x100-as gyorsváltó tagjaként olimpiai és Eb-aranyérmet nyert kiválóság kifejtette: “Egész életemet a sportnak szenteltem, három olimpián úszóként, két olimpián edzőként vettem részt, és sok éven keresztül mesteredzőként dolgoztam a BVSC-ben az utánpótlás nevelésén. Nagyon örülök, hogy a magyar úszósport még ma is a világ élvonalába tartozik, hogy ennyi új uszoda épül, és megannyi rátermett szakember biztosítja, hogy a hírességek csarnokának falát újabb és újabb hősök fotói díszítsék.”

Szabó Tünde ugyanakkor személyesen vehette át az elismerést jelképező szobrot. A sportért felelős államtitkárt, aki úszóként olimpiai, világbajnoki, Európa-bajnoki ezüstérmes volt – mindig Egerszegi Krisztina mögött –, Gyárfás Tamás, a Magyar Úszó Szövetség elnöke méltatta, aki megjegyezte, a szövetség egyik legnagyszerűbb korszakában dolgozhatott együtt Szabó Tündével, de közöttük sohasem volt alá-fölé rendeltségi viszony elnökként és főtitkárként.

„Sportolói pályafutásomat követően is mindig azon voltam, hogy segíthessek a sportolóknak és szakembereknek, remélem, ez érzékelhető volt – mondta köszönésként Szabó Tünde. – Sokan kérdezik tőlem, mit jelentett számomra az úszás és a sport. Erre mindig azt válaszolom: szinte mindent, hiszen neki köszönhetem, ami ma vagyok.”

Szintén olimpiai és Európa-bajnoki ezüstéremig vitte Vermes Albán, aki arról nevezetes, hogy az 1980-as moszkvai olimpián ő nyerte az első ötkarikás érmet a magyar férfi mellúszók között. Méltatója, egykori versenyzőtársa, Hargitay András felidézett egy legendás történetet, amely egyszersmind mutatja az ünnepelt elképesztő munkabírását és tüdőkapacitását. Egy söldeni edzőtáborozás kapcsán az egész Széchy-team megállt, többen a partra feküdtek, miközben az „Öreg” kinyitotta az ablakokat, mert a túladagolt, a víz tisztítására használt klórgáz egyre fojtogatóbbá vált – egyedül Vermes Albán rótta a hosszokat, mintha mi sem történt volna.

A kitüntetett a szobor átvétele után először is felelevenítette, hogy akkor úgy gondolta, nem állhat meg, mivel az éppen zajló feladat utolsó négy helyezettjére háromezer méter pillangózás várt. Vermes Albán végül azt mondta: „Kicsit úgy érzem magam a hírességek között, mintha a régi kis Császár levegőjét szívnám, hiszen a tagok között már ott van a mester, Hargitay András, Verrasztó Zoltán, Wladár Sándor, azaz ugyanabban a körben vagyok, mint az egykori edzéseken.”

Szerepet cserélt 2015-höz képest Turi György és Güttler Károly: tavaly a kiváló edző méltatta egykori kedvenc tanítványát, most pedig a kétszeres olimpiai ezüstérmes köszöntötte a mesteredzőt. Güttler Károly jelezte, papírból fogja felolvasni azon úszók neveit, akik Turi György keze alatt készülve lettek válogatottak a Bp. Spartacus, majd a Kőbánya SC színeiben, mondván, „ez senkinek, még neki sem menne fejből.”

Az impozáns listát – csak Rióba nyolc kőbányás jutott ki – és a pályaív felevenítését követően Turi György könnyeivel küzdve mondott köszönetet. Mint mondta, egykor akadémikus felmenője, majd későbbi mentora számos életbölcsességre tanította meg sikerről, alázatról, most pedig, hatvanadik születésnapja felé közeledve már ő is adhat át életigazságokat. „Ez pedig a hűségről szól: én harminchat éve dolgozom ugyanabban a klubban, de ennél is fontosabb, hogy hűséges voltam és vagyok ahhoz az emberhez, aki ma nem lehet is. Mégis, ő csinált embert belőlem, és ezt köszönöm Kiss Lászlónak.”

Tóth Ákos egykori szövetségi kapitányt, a Testnevelési Egyetem volt tanszékvezetőjét utóda, Sós Csaba méltatta, megemlítve, hogy anno a kapitány megannyi teendője mellett még felvételikre is vizsgákra is eljárt velük, olykor helyettük. „Az úszósport érdekében folytatott egyetemi munkásságának értéke fel-, az ezekért kapott kitüntetések száma megbecsülhetetlen.”

Tóth Ákos köszönőbeszédében többek között elmondta, „bár engem nem találni meg az olimpiai bajnokok, nemzetközi viadalok érmesei között, az elmúlt évtizedekben végzett munkával talán az úszósport hatalmas tortájából talán megérdemlek egy kis szeletkét, vagy legalább egy marcipánfigurát.”

Végül az úszósportért sokat tett újságíróknak alapított médadíjat a Magyar Rádió nagyszerű riportere, Novotny Zoltán vehette át, akit egykori kollégája, Török László méltatott. A riói olimpia magyar úszósikereit tolmácsoló kommentátor röviden összefoglalta, talán mi segítette az elismerés kiérdemlésében: „Megfogadtam Szepesi György tanácsát: a sportolókat szeretni kell.”

Az eseményen a Magyar Úszó Szövetség partnerei díjazták a rövidpályás országos bajnokságon legkiemelkedőbb időeredményeit elért, az ünnepségen megjelent úszókat: érdemes volt remekelni, hiszen a legújabb okostelefontól az amszterdami hosszú hétvégén át a többszázezer forintos vásárlási utalványig értékes ajándékokat vehettek át a jelen klasszisai is.