A „Magyar Delfin" az athéni olimpián 100 és 1200 méteres gyorsúszásban lett bajnok. Hajós Alfréd a magyar olimpiai mozgalomban és az úszósportban egyaránt mérföldkő, aki elindította olimpiai mozgalmunk sikerességét, melynek eredményeként 2026-ig az ötkarikás játékokon 190 arany-, 165 ezüst- és 189 bronzérmet számlálunk.

Magyarországot 6 sportág: atlétika (5), birkózás (1), súlyemelés (1), tenisz (1), torna (5) és úszás (2), összesen 15 versenyszámában 7 férfi versenyző képviselte az I. Nyári Olimpiai Játékokon. A magyarok az athéni olimpián 2 arany-, 1 ezüst- és 3 bronzérmet nyertek.

Hajós Alfréd (Guttmann Arnold) 1878. február 1., Budapest–1955. november 12., Budapest.
Úszóként: MÚE (1894–1896), labdarúgóként: BFC (1898–1904).
Kiemelkedő eredményei, úszás: kétszeres olimpiai bajnok (1896: 100 m, 1200 m), nem hivatalos Európa-bajnok (1895: 100 m), örökös magyar bajnok, a magyar és a nemzetközi úszósport halhatatlanja (Hall of Fame). Labdarúgásban: kétszeres magyar bajnok (1901, 1902), szövetségi kapitány (1906), játékvezető (1897–1907).
A Horthy-rendszerben kormányfőtanácsos (1930–1934); építészként aranydiplomás, posztumusz Ybl-díjas (2010).

Hajós Alfréd a győzelemre a korabeli feljegyzések alapján így emlékezett vissza:

„Eljött április 11. A nagy nap. Már egészen korán elkészültem, hogy idejében lent legyek az öbölben. Amikor elértem a félkör alakú öbölt, ott már vagy 40000 néző gyűlt össze, akik fagyoskodva és türelmetlenül várták a verseny kezdetét. A 100 méteres úszás starthelyét és célját mélyen az öbölben, bójákra kifeszített kötelek jelezték. A pálya tehát meglehetősen szakszerűtlen, hogy ne mondjam, primitív volt. Az öltözőktől kis gőzbárkák vittek ki a starthoz, ahol szám szerint 16-an a vízbe ereszkedtünk, és egymás mellett fogtuk a startkötelet. Balra tőlem az amerikai Wiliams, jobbra az osztrák Herschmann. Egy pisztolylövés: start!
Nem éreztem a víz borzalmas, velőig ható hidegét, csak a cél lebegett a szemem előtt, amelyet minden testi és lelki erőm megfeszítésével el akartam érni. Észre se vettem, hogy a vízben lehorgonyzott kötél lehorzsolta a mellemet, és hogy a nézők egyre hangosabb lármája jelzi, hogy beúsztunk a célba.
A hangzavarból szavak voltak kivehetők, amelyek azt kiáltották: ,Zito i Ungheria!'. És a versenybírák hajójának legmagasabb árbocán fenségesen magasba emelkedett a mi zászlónk. A zenekar belekezdett az osztrák nemzeti himnuszba, de már az első taktusok után elhallgatott. A rá következő csendben kevesek ajkáról felcsendült a magyar himnusz. Győzelem! Győzelem!"
A „Zito i Ungheria!" ógörögül meg újgörögül is azt jelenti: „Éljen Magyarország!", sporttörténetileg pedig azt, hogy megszületett az első magyar olimpiai bajnokság, amit a versenybírói jachton lobogó magyar trikolór adott hírül a parton álló – addigra közel százezerre szaporodott – lelkes nézőnek. A zászlót maga György herceg – a másik trónörökös – saját kezűleg húzta fel az árbocra, és gratulált koszorús bajnokunknak.
Győztünk. Az örömmámor még tart, amikor indítják az 500 méteres úszást. Ezen Hajós nem tudott elindulni – a szervezők hibája miatt –, így a „sógoroknak" jutott az aranyérem, győzött az osztrák Neumann. Nemsokára kis gőzhajó hozta ki a nyílt tengerre az 1200 méteres úszás startjához a „magyar delfint", ahogy akkoriban Hajóst a sportsajtó nevezte. Testét ujjnyi vastagon faggyúval kente be, hogy védekezzen a kegyetlen hideg ellen. A hullámzásban Hajós szem elől tévesztette ellenfeleit, és fel akarta adni. Nem volt azonban csónak a közelben, ami felvette volna. Neumann vetélkedett Hajóssal a legtovább. Amikor látta, hogy a magyar versenyzőnek jó húsz méter előnye van, feladta. Hajóst a célnál teljesen megdermedve húzták ki a vízből, és csak később tudta meg, hogy ő győzött. Ismét! Ez már felülmúlt minden várakozást. Az újkor első olimpiája egy magyar úszó nevétől volt hangos. Magyarország pedig – először, de nem utoljára – a sport képzeletbeli „földgömbjének" középpontjába került.” (Magyarok az olimpiai játékokon – dr. Takács Ferenc)