2014-ben is a pénz dominált a sport világában. Ki nyerte például a labdarúgó Bajnokok Ligáját? A legnagyobb bevétellel gazdálkodó klub, a Real Madrid. A spanyol óriás messze a legtöbb pénzt termeli ki a globális futballpiacon, egyedi televíziós szerződéseinek, őrült összegű szponzorációinak, na meg persze a Bernabéu-stadiont megtöltő és az utolsó Ronaldo-, Bale- és James-mezt is megvásárló szurkolóinak köszönhetően. Más kérdés, hogy a félmilliárd eurót meghaladó bevételt nem feltétlenül racionálisan költik el: a klub l’art pour l’art stratégiája arra utal, hogy nem egy valódi tulajdonos céljait követi, hanem önmagáért él, önmaga tehetetlenségi ereje, a klub nagysága hajtja előre. (Tulajdonosa pedig nincs is: nem gazdasági társaság, hanem tagokból álló egyesület, így jóval kevésbé szigorú számadásra kötelezett.) Mindezt kihasználva épülhet évről évre a csapat, az idén a brazíliai világbajnokság gólkirályát is aranyáron tették be a vitrinbe – és bár ilyenkor szokás kiszámolni, hogy mennyi idő alatt térül meg az egyszeri vételár az eladott mezekből, azért a képlet ennél lényegesen bonyolultabb, hiszen az új sztárt új sztárnak járó gázsival kell a csapathoz kötni a következő években is.

Lépjünk is át futballról kézilabdára, urakról hölgyekre – ezt a Bajnokok Ligáját azért mi, magyarok is sikerélményekkel nézhetjük. Sportgazdasági szempontból azonban itt sem történt meglepetés: a Győri Audi ETO női kézilabdacsapata a költségvetés terén is az európai mezőny élén jár, ennek is jutalma az idei címvédés a BL-ben. A magyar elitklubot rendkívüli tudatossággal és precizitással építették fel, de nemzetközi hírű utánpótlása nem lenne elég ahhoz, hogy ismételten maga mögé utasítsa a teljes kontinenst – ahhoz szükség volt a világklasszis légiósokra is.

A sportágak közötti mellbevágó különbséget azonban élesen mutatja, hogy a győri hölgykoszorú ezt a hódítást nagyjából néhány milliárd forintos évi költségvetéssel hajtja végre: ez a büdzsé a futballban még arra sem elég, hogy egyáltalán belépjen valaki a BL kapuján. Az európai futball tejjel-mézzel folyó Kánaánjának számító Bajnokok Ligája csoportkörébe ugyanis minimum 10-15 millió euró, azaz 3-5 milliárd forintos éves költségvetés a „beugró”, ez alatt csak nagy szerencsével lehet átlépni a küszöböt – és felette sem törvényszerű a siker. Sőt: a győri női kézisek (vagy akár a férfiaknál idén végre a Final Fourig eljutó veszprémi férfiak) pénzügyi háttere a labdarúgásban még a magyar bajnokság aranyérmét sem garantálná, hiszen több csapat is milliárdos költéssel lép pályára a hazai gyepen. Azaz még mindig messze a futballban forog itthon a legtöbb pénz, és ennek elsődleges oka, hogy még mindig a labdarúgás itthon a legnépszerűbb sport, még mindig ezt nézik a legtöbben – nemcsak a tv előtt, hanem a helyszínen is, pedig a nézőszámokkal már régóta nem lehet dicsekedni. Ezek után nem meglepő, hogy a hazai futballklubok által elköltött összegekről rendszerint kétfélét szoktak mondani: a kívülállók azt, hogy túl sok, a benne lévők pedig azt, hogy túl kevés. Túl sok lenne ahhoz képest, amilyen eredményeket produkálnak, de túl kevés ahhoz, hogy ennél többet tudjanak elérni.

Ez nyilván megmagyarázhatja azt, hogy miért nem látunk évek óta magyar csapatot a BL főtábláján, de azt azért már nem, hogy miért hullottak el idén is a magyar futballklubok menetrendszerűen a nyári kupaselejtezőkben – hiszen igazából a mieink el sem jutottak odáig, hogy nagyságrendi anyagi különbségekkel találkozzanak (az egy Krasznodart leszámítva). A többi pedig már nem csak sportgazdasági kérdés.

Ha valakiben mindenesetre felmerülne a kérdés, hogy miért is olyan fontos a klubok költségvetése, azt gyorsan megválaszolhatjuk: a csapatok kiadásainak több mint felét a játékosok bére és egyéb juttatásai teszik ki, és a csapatok sikerességét is elsősorban éppen ez a költségtétel határozza meg – a többet kereső játékosok nyerik a meccsek többségét, a fizetési skála pedig elég pontosan kifejezi a játékosok képességei közötti különbségeket. A klubok bevételeinek döntő része persze ezzel csak „átfolyik” a csapatok pénzügyi rendszerén: a jövedelmek javarészt a játékosok számláin kötnek ki.

Ebben egyébként a csapatsportágak már-már a legfejlettebb egyéni sportokhoz hasonlítanak, ahol természetes, hogy a versenyek pénzdíjai egyenesen a sportolókhoz kerülnek. A fő különbség azonban az egyensúly: a tenisz például rendkívül könyörtelen, nagyon elbillen a mérleg a legnagyobb sztárok felé. (A Wall Street Journal 2014-es számításai szerint a kereseti lista 32. – azaz még éppen „kiemelt” – helyén lévő játékosa csak 10%-át kapja az 1. helyezett, Novak Djokovics bevételének, míg a csapatsportágak esetében ez az arány általában 60%, de még a teniszhez hasonlóan felépülő egyéni sportban, a golfban is eléri a 30%-ot.) A csapatsportok esetében elsősorban a klubok bérpolitikája és nagy játékoslétszáma egyenlíti ki a mezőnyt, így a kiegészítő emberek is tudnak hatalmas összegeket szakítani.

Mindent a pénz ural hát? Mielőtt elkeserednénk, térjünk vissza rövid pénzügyi sétánk végén Madridba. A sokak által csak Real Madrid–Barcelona párosversenynek tekintett spanyol futballbajnokságot ugyanis az idén a két óriás anyagi lehetőségeinek töredékét használó harmadik, az Atlético nyerte meg, a piros-fehér csíkos klub ráadásul a Bajnokok Ligájában is kis híján (konkrétan egy perc híján) felért a csúcsra, szintén a Real Madrid ellenében.

Ez talán még adhat reményt – azért a sportból nem veszett még ki a sport, nemcsak bankszámlák játszanak a pályán, hanem hús-vér emberek, akiknek érdemes szurkolni, akikért érdemes lelkesedni. Főleg jó ezt egy olyan területen látni, az európai csúcsfutballban, ahol az előjelek alapján a legkevésbé sem várná az ember. Ne számítsunk persze túl sok ilyenre a jövőben, de néha érdemes egy egész éven keresztül követni a sport világát, hogy elcsípjünk egy-egy csodát.

-----------
Minden idők legdrágább olimpiáját rendezte februárban Szocsi – a több mint 50 milliárd dolláros büdzsé egy gigantikus PRkampányt szolgál, amellyel az orosz állam sportrendezvényeken keresztül próbálja saját erejét és hatalmát demonstrálni, bemutatva egyben a világnak az új, modern Oroszországot. A 2018-as futball- vb rendezési jogát már korábban elnyerték, idén pedig a téli olimpia mellett tető alá hozták (október 12.) az első Formula–1-es nagydíjat is, szintén Szocsiban. Mellesleg, amikor erről a témáról írtam egy blogbejegyzést a téli olimpia ideje alatt, még viccesnek tűnt háborús kifejezéseket használni: „Szocsiban megnyílt az orosz front”, „a szocsi téli hadjárattal Oroszország egy világhódító offenzívát kezdett meg” és hasonlókat. Aztán szinte még ki sem hűlt az olimpia láng helye, amikor megkezdődtek az ukrajnai fegyveres események, szó szerint véresen komollyá téve minden tréfálkozást…
-----------

Ahogy a kevés, úgy a sok pénz is könnyen rossz útra viheti az embert, ha nem tud ellenállni a csábításnak. Így járt Uli Hoeness, a Bayern München első embere is, aki játékoskorában mindent megnyert, amit érdemes, majd klubvezetőként tette meg ugyanezt a bajor csapattal, csak éppen a svájci számláin végzett devizaügyletek után „felejtett el” megfizetni több millió euró adót. A történet vége azonban egészen hátborzongató: nem azért, mert Hoeness e sorok írásakor már börtönben ül, hanem mert az első vádak felröppenésekor saját maga tett feljelentést maga ellen, a három és fél éves letöltendő börtönbüntetést pedig fellebbezés nélkül elfogadta, lemondva egyben a Bayerntől betöltött tisztségéről. Példaképként ért a csúcsra, és példát mutatva távozott onnan.

(Szerző: Szabados Gábor, fotó: Reuters)

A Sport 2014 a Líra könyvesboltjaiban kapható 7940 forintért.