Szabó Bence nem módosítja a jóslatát

Szabó Bence nem módosítja a jóslatát

2012. 07. 31.
Megosztás

Az olimpiai bajnok sportigazgató szerint Szilágyi Áron szédületes összpontosítása lehet a példa minden éremesélyes számára.

Néhány nappal az olimpiai megnyitó előtt és alig néhány órával azt megelőzően, hogy repülőre szállt volna London felé indulva, a Telekom sajtókonferenciáján rövid mérlegelés után a Magyar Olimpiai Bizottság sportigazgatója kijelentette, hogy a magyar csapat legkevesebb 13-15 éremmel tér majd haza a XXX. nyári olimpiai játékokról.
A T-Mobile Sporthír Szolgálat munkatársa kedden este azt kérdezte Szabó Bencétől, a kardvívás egykori nagy bajnokától, hogy szükségesnek érzi-e a július 23-i prognózisának kisebb-nagyobb módosítását.

„ A világért se változtatnék, mert ennek egyetlen okát sem tudnám megnevezni, másfelől még csak 72 óra telt el a nagy versenyfutásból, a küzdelmek java még hátra van. Szerintem annak kell a legjobban örülni, hogy hétfőn Szilágyi Áron személyében olimpiai bajnok honfitársunkat ünnepelhettük, akinél megérdemeltebben még kevesen nyertek aranyérmet ebben a fegyvernemben. Több nagy lehetőséget kapott a verseny alatt és ezekkel mindig élt is, ahogy az igazán nagy kardozók tenni szokták. Emelem kalapomat mellette a cselgáncsozók előtt is, akik szerényen nyilatkoztak az olimpia előtt, de minden cselekedetükből azt lehetett kiolvasni, hogy nagy tettekre készülnek, érmek és értékes helyezések kivívására.”

Szöul és Barcelona kardozó olimpiai bajnoka szerint a 22 éves utódja nem új cselek és kombinációk kivédhetetlen „csodafegyverével” vértezte fel magát London előtt, hanem egy olyan fizikai, technikai és lélektani felkészülés eredményének összetetten kiváló állapotával, amelynek szilárdsága az acélra emlékeztetett.

„Aki délelőtt, délután és este is ugyanazt a stabilitást tudja a páston felmutatni, szóval azt, amire Áron képes volt, az a versenynap egymást követő szakaszaiban, az egyre magasabb akadályokhoz érkezve egyre nagyobb önbizalmat érezhet magában. Ebben nyilvánvalóan a mesterének és a sportpszichológusának eredményes hozzájárulása is fontos szerepet játszott. Szilágyi a verseny előtt nem számított első számú esélyesnek, de egyike volt azoknak, akik az aranyérem megszerzésében kimondva kimondatlanul bízhattak. Megállíthatatlanul ment előre, az ellenfeleinek a cselfogásai ugyanúgy nem zökkentették ki a nyugalmából, mint néhány versenybírói tévedés. Ugyanannyira volt erős és kitartó, mint szellemes és bátor. Remélem, még sokszor élvezheti ezt a „mennyei” állapotot!”

A versenyeket reggeltől estig „végigpásztázó” Szabó Bence a szerbektől elszenvedett kicsit lehangoló vereség után szót váltott Szécsi Zoltánnal, a háromszoros olimpiai bajnok vízilabda válogatott kapusával.

„ Először szomorúságot éreztem a hangjában, nem sokkal később már elszántságot, amellyel az egész csapata elhatározását igyekezett tolmácsolni. Szó szerint azt mondta, hogy most aztán bele kell köpnünk a tenyerünkbe és megmutatni, hogy kik vagyunk és mire vagyunk igazából képesek. Így kezdtünk Sydneyben is, körülbelül ilyen gyászosan és aztán a végén mi ünnepeltünk, minket dobáltak a levegőbe. A torna végeredménye nincs leírva, itt még minden lehet, de ezt most még nem fejteném ki” – tolmácsolta a nagyszerű kapus mondatait Szabó Bence.

(Forrás: T-Mobile Sporthír Szolgálat , Szalay Péter)