Tarzan az olimpián

Tarzan az olimpián

2019. 07. 29.
Megosztás


Johnny Weissmüller híres kiáltása az 1932-es Tarzanban az audiovizuális kultúra egyik legikonikusabb pillanata. A majmok között felnőtt férfi történetét megörökítő filmekben 1932 és 1947 között összesen 12 alkalommal játszotta el a főszerepet, egy másik, hasonlóan sikeres karrierjéről azonban jóval kevesebben tudnak.

1974-ben egy interjúban Weissmüller a következő anekdotát mesélte el: „Jelentkeztem a meghallgatásra... Egy héttel később felhívtak, és azt mondták, hogy megkaptam Tarzan szerepét. Bementem az irodába, ahol megkérdezték a nevem. Mondtam, hogy Johnny Weissmüller. Erre a producer: »Ezt meg kell változtatnunk!« Mondtam, hogy »nem, nem fogjátok megváltoztatni a nevem.« Erre a férfi mellette megszólalt: »Tudod, ki ez a srác? Az övé az összes világrekord úszásban!« Majd a producer: »Rendben, ez csodálatos; tartsa meg a nevét, és hozzunk be egy kis úszást a képbe!«". Végül így is történt: a filmben több víz alatti, folyóban fürdőző jelenet is ezért került be a forgatókönyvbe.

Johnny Weissmüller az Osztrák-Magyar Monarchiában látta meg a napvilágot – egészen pontosan Temesváron, 1904. június 2-án, bánsági (bánáti) sváb szülők gyermekeként. Már csecsemőkorában az Egyesült Államokba költözött családjával. Kilencéves korában gyermekbénulást állapítottak meg nála, orvosa pedig az úszást javasolta neki, mint a betegség elleni küzdelem módját. Chicagói tinédzserként az Illinois Athletic Club edzője, Bill Bachrach szúrta ki tehetségét, és kezébe vette felkészítését. Mindössze 18 évesen ő lett az első ember, aki egy perc alatt úszta a 100 métert: 1922-ben 58.6-os világcsúcsot állított fel. Két évvel később már 57.4-re faragta rekordját, a 400 métert pedig elsőként teljesítette öt perc alatt.

Első komoly versenyét utóbbi távon teljesítette Párizsban, az 1924-es ötkarikás játékokon. „Az összes olimpiai úszószám közül talán a 400m gyors volt a legszorosabb döntő. Sokat vártak a nézők három nagy bajnok csatájától: az ausztrál Boy Charlie-tól, a svéd Arne Borgtól, illetve Johnny Weissmüllertől. Végül ezek a klasszisok a rajttól a célig olyan vízi csatával rukkoltak elő, amilyet alig láttunk eddig, és talán már soha nem is fogunk" – jellemezte a futamot Émile-Georges Drigny, az úszóversenyek akkori felelőse.

Weissmüller 20 évesen már az előfutamban is megdöntötte az olimpiai rekordot (5:22.2), az elődöntőben pedig tovább faragta azt (5:13.6), az igazi csattanó azonban csak a fináléra maradt. A rajtot követően Borg keményen bekezdett, majd 200-nál az új ötkarikás rekorderrel ketten szakadtak el a mezőnytől. Ekkor kezdett el gyorsítani az ausztrál Charlton, aki az utolsó ötvenre utolérte riválisait. Végül a hármasból Weissmüller csapott a célba elsőként: ideje 5:04.2 lett...

A fiatal sztár ezt követően százon is leiskolázta a mezőnyt, a kétszeres címvédő Duke Kahanamoku sem volt ellenfél számára – ideje 59.0, újabb olimpiai csúcs. Éremkollekcióját a 4x100 méteres gyorsváltó tagjaként arannyal, az amerikai vízilabda-válogatottal pedig egy bronzzal is bővítette, így négy éremmel a nyakában térhetett haza.

1928-ban a háromszoros bajnok két számban is megvédte a címét: Amszterdamban 100m gyorson nem talált legyőzőre – az ezüstérmes Bárány István lett (a szerk.) –, az amerikai váltóval pedig ezúttal 4x200m gyorson győzött. Ezt követően fejezte be sportolói pályafutását, 5 olimpiai aranyával pedig Mark Spitz 1972-es berobbanásáig az Egyesült Államok legsikeresebb úszója maradt. Weissmüller összesen 52 amerikai bajnoki címet szerzett karrierje során, 67 világrekordot állított fel, 1950-ben pedig a 20. század első felének legjobb úszójának választották. A városi legenda úgy tartja, amatőr pályafutása alatt sosem győzték le...

Miután felhagyott az úszással, az 1930-as évek elején modellkedésbe kezdett: úszóruhákat és fehérneműket reklámozott Los Angelesben. Ekkor kezdték el bátorítani Tarzan szerepének elvállalására. Kezdetben ezt udvariasan visszautasította, majd elmondták neki, hogy az MGM-nél együtt ebédelhet Clarke Gable-lel és találkozhat Greta Garbóval. Ahogy mondani szokás: a többi már történelem...

(olympic.org, fotók: Getty Images)