Megdöbbenéssel fogadta a szomorú hírt pályatársa, a háromszoros olimpiai érmes gerelyhajító Kulcsár Gergely:

„Hosszú éveken át készültünk együtt közös edzőnkkel, Koltai Jenővel az évek során. Csodálatosan dolgozott, nagy tehetség volt. Nagyon jó versenyzői adottságokkal rendelkezett, mindig az adott pillanatban tudta magából kihozni a legjobbat. Megítélésem szerint sportpályafutását kissé korán fejezte be, pedig még sokáig a csúcson lehetett volna” – búcsúztatta Kulcsár Gergely.

„A magánéletében is példásan élt férjével, a kosárlabdázó Ránky Mátyással és két leány gyermekével. Az aktív versenyzés befejeztével a fiatalok körében is folytatta szeretett sportága népszerűsítését. Hosszantartó betegségét is példásan tűrte. Nagyszerű sportembert vesztettünk el a személyében.”

Kulcsár Gergely, Németh Angéla, Dömötör Zoltán és Kárpáti György (Fotó: Jocha Károly)


Dr. Bodnár András olimpiai bajnok vízilabdázó, sebész főorvos két olimpián, 1968-ban és 1972-ben olimpikon csapattársa volt Németh Angélának. Mint a Mező Ferenc Sportalapítvány elnöke kért segítséget honlapunkon májusban a súlyos beteg Németh Angélának.

„Értékes, szerény, tisztafejű embernek ismertem Angélát. Együtt dolgozott velünk a Mező Ferenc Közalapítványban, majd később a Sportbizottságban is. Betegségét nagy türelemmel, hősiesen viselte. Mi, orvosok mindent megtettünk a gyógyulásáért. Külön köszönet illeti a SOTE III. Belklinika osztályvezető tanárát, dr. Farkas Pétert. A felhívásomra sokan segítettek, de sajnos a halálos betegség végül győzött a bajnok felett. Nagyon értékes embert veszítettünk el.”

Németh Angéla (Ránky Mátyásné) Budapesten született 1946. február 18-án.


1961-től a Budapesti Vörös Meteor, 1965-től a TFSE, majd 1968-tól a BEAC atlétája, egyúttal 1959-től a Budapesti Vörös Meteor, majd 1972-től a Budapesti Vasas Izzó kosárlabdázója volt. Az ifjúsági válogatottban is szerepelt.

Gerelyhajítóként 1965-től 1972-ig szerepelt a magyar válogatottban. Két olimpián vett részt,
1968-ban Mexikóvárosban 60,36 méteres dobásával olimpiai bajnoki címet nyert.

1969-ben, az athéni Európa-bajnokságon ő szerezte meg a magyar női atlétika második világháború utáni első – Európa-bajnoki címét. Pályafutása alatt háromszor javította meg a női gerelyhajítás magyar csúcsát, ő az első magyar gerelyhajítónő, aki túldobta a hatvan métert. 1969-ben dobott magyar csúcsát csak 1974-ben tudták megdönteni. 1970-ben gyermekvállalás miatt kihagyott egy évet. 1972-ben a magyar sportolok nevében ő mondhatta az olimpiai eskü szövegét. Az olimpia után sérülése miatt felhagyott a gerelyhajítással. Ezután újra kosárlabdázott.

1968-ban a Testnevelési Főiskolán tanári oklevelet szerzett és visszavonulása után az Eötvös Loránd Tudományegyetem, majd az Állatorvostudományi Egyetem testnevelőtanára, 1990-től a Testnevelési Tanszékének vezetője lett.

1989-től a MOB tagja, a hosszantartó betegsége okán az idén mondott le MOB női bizottságának tagságáról (1999–2014). (a képen lent balról a második)

1990-től a Nemzeti Testnevelési és Sporttanács tagja. 1993-tól a Magyar Olimpiai Bajnokok klubjának elnökségi tagja.

2012-ben Budapest díszpolgárává választották.

Az elhunyt bajnokot a Magyar Olimpiai Bizottság saját halottjának tekinti.