Hétfő délelőtt születésének jubileumi évfordulója alkalmából, a mindössze negyven évesen elhunyt olimpiai, világ-és Európa-bajnok sírjánál tartottunk megemlékezést a csepeli temetőben.

„Aki nem ismeri a múltat, az nem érti a jelent és nem tervezheti a jövőt – emelte ki beszéde elején Schmidt Gábor, a Magyar Kajak-Kenu Szövetség elnöke. – Urányi János Fábián Lászlóval együtt elindította a kajak-kenut azon az úton, hogy igenis az olimpiai győzelem elérhető, és a mi sportágunk Magyarországon képes lehet arra, hogy a világ legjobbjait maga mögé utasítsa. Habár sajnos nem lehetnek velünk, az örökségük egy vezérvonal, és nagyon remélem, hogy a párizsi olimpiai csapat annak a felelősségnek a tudatában is készül, hogy igenis, mindig szeretnénk az elődeinknek, a nagyoknak megfelelni.”

Urányi János Csepelen egy nyári tábor alkalmával ismerkedett meg a kajak-kenu sportággal. 1939-től a Weiss Manfréd Vállalatok Testedző Körének, majd a Csepeli MTK-nak a kajakozója volt. Nevelőedzője Kocsis Mihály volt, aki egészen pályafutásának kezdetéig egyengette útját. 1952-ben igazolt át az Újpesti Dózsába, ahol karrierje legnagyobb sikereit érte el. Összesen három olimpián vett részt.

„Az 1948-as londoni olimpián tízezer méter kajak kettesben Andrási Gyulával az ötödik helyen ért célba. Helsinkiben egyesben indult 1000 méteren, de sajnos a döntőbe nem sikerült bejutnia. 1952-ben igazolt át a Budapesti Dózsához, ahol összeismerkedett egy akkor feltörekvő tehetséggel, Fábián Lászlóval. Az ’56-os olimpián tudott pályafutása beteljesedni, amikor megnyerték a sportág első olimpiai aranyérmét 10000 méteres kajak kettesben” – ismertette Urányi ötkarikás játékokon elért eredményeit Schmidt Gábor.

A Fábiánnal alkotott párosuk nem csak az olimpián ért fel a csúcsra, hiszen 1957-ben Gentben az Európa-bajnokságon 500 méteres kajak kettesben lettek aranyérmesek, majd 1958-ban Prágában ugyancsak 10 000 méteren megszerezték a világbajnoki címet is.

A kajak mellett az élet más területein is jeleskedett, hiszen Csepelen dolgozott szerszámlakatosként, szabadidejében pedig modellezéssel és vitorlázórepüléssel foglalkozott. 1961-től az Újpesti Dózsában tűzoltótisztként az egyesület hajóépítő műhelyének vezetője lett. Negyvenéves korában betegség következtében Budapesten hunyt el 1964. május 23-án.

Születésének századik évfordulójára alkalmából többen is tiszteletét tették a csepeli temetőben található sírjánál. Őze István, az Újpesti Torna Egylet (UTE) klubigazgatója, Doma Gergő, az UTE szakosztályvezetője, valamint Schmidt Gábor, az MKKSZ elnöke koszorút helyezett el olimpiai bajnokunk végső nyughelyén. A megemlékezésen ott volt még többek között Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára, Fábiánné Rozsnyói Katalin, minden idők legeredményesebb kajak-kenu edzője, Ürögi László, világ- és Európa-bajnok kajakos, mesteredző, Koletics Miklós, Aranylapát-díjas edző, Ipacs Éva, az UTE hagyományőrzője, valamint Urányi János unokája és két dédunokája is.

(kajakkenusport.hu)