Mindenki izgatottan várta a férfi kard egyéni fináléját, ahol Pézsa Tibor két orosz és egy francia ellen lépett a pástra. A zsűri elnöke az olimpiai bajnok Montano volt.

Pézsa korábban már mindegyik ellenfelét legyőzte külön-külön. A csapattárs Messzéna Miklós nyugtatgatta is a magyar kardvívót: „Most összegyűjtöttük neked egybe mind a hármat”, de Pézsa már edzőjével Szőts Jánossal melegített, s tárgyalta meg az egyes találkozók taktikáját.

Az első fordulóban a két orosz, Rilszkij és Mavlihanov csapott össze, ami előbbi fölényes (5:2) győzelmét hozta, majd jött a magyar fiú, az igen jó formában lévő francia Arabo ellen.

Pézsa támadott, de a francia elővágott, s máris ott volt az előny. Húsz másodpercet sem kellett várni az egyenlítésre. Ezután 2:1, 3:2-re ismét a francia vezetett. Pézsa egyenlítés után, egy lerohanó támadást indított és már a magyar kardozónál volt az előny. Ő volt a kezdeményező, de mégis nála volt a zsűri szerint a találat. Egy fejvágás, s Montano kihirdette, a fejvágás jó volt, Pézsa győzött 5:4-re.

Ismét a francia fiú következett, aki egy támadás során felsértette Rilszkij fejbőrét, s így a szovjetet ápolni kellett. Hatalmas ragtapaszt kapott a fejére, s bizonyára ez az incidens is megzavarta, mert simán kikapott francia riválisától.

Pézsa következett Mavlihanov ellen. A szovjet fiú vezetett 2:1, 3:2, 4:2-re is, de Pézsa nem adta fel. Végül mégis 5:3 volt a szovjet javára.

Kis pihenő után következett a háromszoros világbajnok szovjet Rilszkij és Pézsa csörtéje. Egy jó Pézsa hasvágás, majd ellenfelét a 2 m-re szorítva az támadott, s ő sikerrel közbevágott. Már 2:0 volt az előny, de nem sokáig. Egy gyors szovjet támadás, majd egy feltartó szúrás és oda volt az előny.

Négy együttes találat következett, majd szovjet előny, s ismét egyenlítés. A fej-fej melletti csatában végül Pézsa vitte be az utolsó találatot, így 5:4-es győzelmével bejutott a döntőbe. A francia Arabo egyszerűen 5:2-re elbánt a másik szovjettel, s így ismét magyar-francia összecsapás következhetett, csakhogy most az aranyéremért. A UPI riportere szaladt is a franciához, hiszen az ő győzelmében reménykedett. Pézsa nem így gondolkodott. A döntő első találata a francia fiúé volt, de innen nem volt pardon. Pézsa szusszanni sem hagyta ellenfelét. Tiszta támadásokkal győzött 5:2 arányban.

A korábbi olimpiai bajnok Kovács Pál kissé meghatódottan mondta: „Tibor méltó utódnak bizonyult, nem adta ki a kezéből a magyar kard olimpiai veretlenségét. Mi öregek nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a fiatalok sorra megállják helyüket, és újabb sikereket hoznak a magyar vívósportnak."

Nem sokkal később már harmadszor kúszott fel a legmagasabbra a magyar zászló a csarnokban az eredményhirdetéskor. A japánok már kezdték megtanulni a magyar himnusz sorait.

Jó emlékek maradhattak az Aszaka-lőtérről is, elsősorban Hammerl László jóvoltából. A kisöbű sportpuska összetett száma volt az olimpia sportlövő programjának utolsó versenyszáma. A 120 értékelt lövést 6 óra alatt kellet teljesíteni, és mindenki tetszés szerinti sorrendben hajtotta végre az álló, térdelő és fekvő testhelyzetben leadott sorozatokat.

A mezőnyben ott volt a fekvő testhelyzet olimpiai bajnoka, a magyar Hammerl László és a második, amerikai Wigger is. Utóbbi kirobbanó formában lőtt, s 15 körrel megjavítva honfitársa olimpiai- és világcsúcsát fölényesen nyerte meg a versenyt. Annál nagyobb küzdelem volt a további érmek megszerzéséért. Hammerl László nagyszerűen helyt állt, de az egyik sorozata gyengébben sikerült a vártnál és így egyetlen körrel a bolgár Hrisztov mögött 151 kört elérve szorult a harmadik helyre. Teljesítménye így is az addigi legjobb magyar eredmény volt az olimpiákon ebben a versenyszámban.

Hammerl László 50 évvel a sikeres szereplése után elmondta, hogy annak idején ebben a számban szerezte meg az olimpiai indulás jogát. Elégedett volt teljesítményével, s örült a megszerzett bronzéremnek. A másik magyar induló, Jakosits Tibor nem lőtte ki igazi formáját, s 1141 körös teljesítményével meg kellett elégednie a 12. hellyel.

A Nemzeti Stadionban a délelőtti női súlylökésben a 15 m-es selejtező szintet a 16 dobó közül csak négyen nem teljesítették. Közöttük volt Kleiberné Kontsek Jolán is. A másik magyar dobó, Bognár Judit viszont 15.52-t dobva jutott be a fináléba.

A női 4x100 m-es váltókat két futamba sorolták. A Heldt Erzsébet, Nemesháziné Markó Margit, Munkácsi Antónia, Such Ida összeállítású váltó futamában az amerikai és a közös német váltó mögött harmadik helyen jutott be a fináléba.

A férfiváltók délutáni előfutamaiból a Rozsnyai Huba, Csutorás csaba, Mihályfi László, Rábai Gyula összeállítású gárda továbbjutott a két órával későbbi elődöntőbe. Ott már nem tudták megismételni korábbi teljesítményüket és kiestek.

A női súlylökők fináléjában Bognár Judit, aki az utolsó napokban betegeskedett, elsőre 15.65-öt dobott, majd kétszer kilépett és a 11. helyen végzett.

A nap legszínvonalasabb döntője a 800 m síkfutás volt. Nagy Zsuzsa a belső pályán bátran kezdett, 300 m-ig az élen haladt. Ekkor a francia Dupureur megelőzte, de a magyar futónő tapadt rá. Az erős 400 m (58.6) után is tartotta a második helyét, a hajrához a második pályára húzódott.

Ekkor a felnyomuló bolyból meglökték. Ezáltal a lendületéből kiesett, s a célegyenesbe csak a hatodik helyen fordult. A négyes pályára kihúzódva remekül hajrázott, feljött a negyedik helyre, de már nem sikerült feljebb végeznie. Nagyszerű új országos csúcsot futott, s a befutó után boldogan nyilatkozott:„Végig nagyon jól éreztem magam, s éppen a hajrához készültem, amikor az összeütközés történt. Egyszerre négyen is elém kerültek, nehezen tudtam ismét lendületbe jönni. Bánt, mert úgy érzem, hogy nem futottam ki teljesen magamat.”

A Bicskey Richárd–Habony Ferenc kettős (fekvők) a kerékpáros tandem versenyszámban abszolút győzelmi esélyesnek számított. Bicskey Richárd visszaemlékezése alapján sportvezetői hiba miatt a kvalifikációs futamukat majdnem lekésték, de szerencsére itt a bemelegítés hiánya ellenére is képesek voltak nyerni a japán kettős ellen, ráadásul a harmadik legjobb kvalifikációs idővel. A sors fintora, hogy a középdöntőben ugyanez a vezetői hiba megismétlődött, de ezúttal ez egyben a vereséget is jelentette a német tandemmel szemben. Célfotóval kaptak ki, így végül 13 párosból az 5. helyen végeztek.

Megélénkült az élet Szamagiban is, ahol megkezdődtek a kajak-kenu versenyek. A hét versenyszámban más-más létszámú mezőny állt rajthoz. Granek István szakvezető csak annyit adott útravalóként versenyzőinknek, csak a továbbjutásra figyeljenek. Ennek ellenére a Hajba Antal, Soltész Árpád kenu kettes, Róka Mária egyesben és a Benkő Katalin, Róka Mária duó pótvizsgára kényszerült. A többiek, Hesz Mihály (K1 1000 m), Szöllősi Imre, Mészáros György (K2 1000 m), Kemecsey Imre, Mészáros György, Szente András, Szöllősi Imre (K4 1000m), Törő András (C1 1000 m) biztosan vették az első akadályt. A reményfutamokra szerdán kerül sor.

Röplabdában a románok 3:1 arányban verték a magyarokat. Csapatunk a második és negyedik játszmában nyújtott biztató teljesítményt. A hátralévő három összecsapáson a holland, a dél-koreai és a bolgár csapattal szemben csak a győzelem lehet elfogadható eredmény, hogy a várt jobb helyezést elérje válogatottunk.

Labdarúgásban a döntőbe jutás volt a cél a magyarok előtt. A Komazava stadionban 20 ezer néző előtt lépett pályára a magyar válogatott az Egyesült Arab Emirátusok csapata ellen. Már a nyolcadik percben egy Palotai, Komora, Bene akció végén az ellenfél hálójában táncolt a labda. A 20. percben ismét Bene volt eredményes. Elcsípett egy hazaadást, és éles szögből a kapuba vágta a labdát. A 30 perc hozta a harmadik magyar találatot. Palotai szöktette Farkast, aki a szélről beadta a labdát, s a jókor érkező Komora fejjel a bal felső sarokba juttatta a labdát.

A szünet után sokáig nem történt semmi, majd ismét Komora volt eredményes az 58.percben.
Bene percei következtek, és a 76. percben, majd az egy perccel későbbi góljával beállította a 6:0-s végeredményt. A magyar válogatott 1952 után ismét bejutott a labdarúgó torna fináléjába.
Az ellenfél kilétére sem kellet sokat várni, hiszen a Csicsibu-stadionban a csehek az utolsó percben elért találatukkal 2:1 arányban győztek a Közös német csapat ellen.

A tágas Korakuen Jégpalotát zsúfolásig megtöltötték a nézők az ökölvívó mérkőzések középdöntői során. A délutáni programban a könnyűsúlyban az Európa-bajnok Kajdi János lépett a szorítóba a szovjet Barannyikov ellen. A két öklöző technikailag egyenértékű teljesítményt nyújtott a korábbi találkozókon, de ezen az estén a szovjet fiú imponáló fölényben volt, és a második menetben kiütötte magyar riválisát. Ezzel az utolsó még állva maradt magyar ökölvívó is búcsúzott a tokiói olimpiától.

Kajdi vereségével egy harminchat éves hagyomány szakadt meg, hiszen Kocsis Antal, Énekes István, Harangi Imre, Csík Tibor, Papp László és Török Gyula után most nem írhattunk be ezen az olimpián magyar aranyérmest a sportág dicsőségeinek könyvébe.

Férfi tornában a magyar csapat előtt nehéz feladat állt, hiszen a kötelező gyakorlatok befejeztével az előkelő hatodik pozícióból várták a folytatást.

A délelőtti három szer a gyűrű, lóugrás és korlát befejeztével a lengyelek már beelőzték fiainkat.
A délutáni három szer közül a nyújtón jól teljesített a gárda, de a talajon és lólengésben több hiba is becsúszott, így a Csányi Rajmund, Aranyos István, Varga Lajos, Lelkes András, Cser Győző, Sós Péter összeállítású csapat végül a 9. helyen zárta a versenyt.

Vitorlázásában a finn dingis Fináczy György a futamban bóját érintett, így a minimális 101 ponttal fejezte be a napot, s visszacsúszott két hellyel a 16.-ra.

A kosárlabdázók a helyosztók során Dél-Koreával játszottak, s a félidőben még az ellenfél vezetett 38:43 arányban. A második játékrészben a magyarok feljavultak, s végül 15 ponttal 98:83-ra diadalmaskodtak, így utolsó mérkőzésüket a 13. helyért lépnek pályára.

A nem hivatalos ponttáblázaton Magyarország az Egyesült Államok, Szovjetunió és a Közös német csapat mögött 133 ponttal a negyedik helyet foglalta el a nap versenyeinek befejeztével.