Vívásban ismét szovjet-magyar csapatfinálé következett női tőrben. Ez a két gárda 1959 óta évről-évre megvívta csatáját vb-n és olimpián egyaránt az aranyéremért.

Sákovicsné Dömölky Lidia kezdett, s fej-fej melletti csatában nyert 4:3-ra, sőt Rejtő Ildikó 3:1-es vert állásból fordított és három egylámpás találattal nyert. A következő két találkozón Juhász Katalin és Mendelényiné Ágoston Judit nem bírt szovjet riválisával, s máris döntetlenre állt a csapattalálkozó.

Rejtő ismét hozta az asszóját, de a szovjetek legjobbja, Gorohova ellen Sákovicsné nem találta meg az ellenszert a győzelemre, így ismét döntetlen volt az állás. Két magyar győzelem Mendelényiné és Juhász révén, ami 5:3-as magyar vezetést eredményezett. Gorohova Rejtő ellen is diadalmaskodott, és Prudszkova is legyőzte Mendelényinét, 5:5.

Fordult a kocka, előbb Sákovicsné 4:3-ra vereséget szenvedett, s bár Juhász nyert, de utána ismét Gorohova következett, aki Mendelényinét is legyőzte. Három asszó volt hátra, s az oroszok találataránya sokkal jobb volt, így többet hibázni nem lehetet. Ha egy asszót is vesztünk, akkor elúszik az aranyérem esélye.

Ezt tudták a lányok is. Rejtő viszonylag könnyedén verte Prudszkovát 4:2-re, Juhász 2:0, 2:1, 3:2, 3:3 után bevitte a győztes találatot Szamuszenko ellen.

Következett az utolsó asszó Sákovicsné és Sisova között, amelynek utolsó pillanatait nézzük meg videófelvételen. (Részlet Csőke József filmjéből)

A találkozó után Kovács Pál, a Magyar Vívó Szövetség elnöke elgyötört arccal mondta: „Ilyen kemény, ilyen férfias, ilyen nagyszerű női versenyt még soha nem láttam. Ezek a lányok minden dicséretet megérdemelnek, ennél többet azt hiszem, nem tehettek a siker érdekében.”

Mindenki Sákovicsnét dicsérte, aki mindent hárított: „Nem, nem én, hanem mi nyertük meg a találkozót” – és sírva borult társai nyakába.

Az egyéni siker után a csapatban is Magyarország szerezte meg az olimpiai bajnoki címet, így Rejtő Ildikó kétszeres bajnokként térhetett haza.

Az atlétikai stadionban a legfrissebbek a kalapácsvetők voltak. Zsivótzky Gyula és Eckschmidt Sándor is könnyedén teljesítette a 63 m-es selejtező szintet.

Súlylökésben 18.80-at kellett dobni a döntőhöz. Varjú Vilmos 18.28 m, Nagy Zsigmond 18.14 m dobással biztosan jutott a délutáni fináléba.

400 m-en Gyulai István előfutamában 48.00 másodperccel csak hatodik lett, így nem jutott tovább.
Simon 1500 m-en szintén kiesett.

Délután kellemes, 23 fokos melegben, élénk déli szélben kezdődtek meg a finálék. Súlylökésben a 13 fős mezőnyben Nagy Zsigmond a 11., Varjú Vilmos az utolsó dobó volt. Jól kezdtek a magyarok: Nagy 18.77 m, Varjú 19.23 m-el kezdett.

Az aranyérem a negyedik sorozatban dőlt el, amikor az amerikai Matson 20 m fölé (20.20) repítette a súlygolyót, de honfitársa, Long további 13 cm-rel ezt is túlszárnyalta. Varjú egy kilépett második kísérlet után szépen folytatta (19.29, 18.97, 19.25) és biztosan tartotta a harmadik helyet a harmadik amerikai O’Brien előtt.




Nagy Zsigmond utolsóra 2 cm-rel túldobta szovjet riválisát és így az ötödik helyet csípte el. A döntő után Varjú boldogan nyilatkozott:

„Éreztem, hogy a héten napról-napra jobban megy, bíztam, hogy emelvényre kerülök. Örülök, hogy Nagy Zsigával együtt az idei korábbi versenyek csalódásait sikerült az olimpián elfeledtetnünk.”

A súlylökés döntője közben futották a 400 m-es síkfutók fináléját, ahol Munkácsi Antónia igen bátran futott, az utolsó 50 m-en megelőzte a szovjet Itkinát, s a negyedik helyen ért át a célvonalon.

Az uszodában ezen a napon a két döntőbe jutott magyar sportoló, Katona József az 1500 m gyorsúszásban, Egervári Márta a 400 m vegyesben egyaránt a 8. helyet szerezte meg. A toronyugró Dóra nem jutott be a legjobbak közé.

A kötöttfogású birkózó, pehelysúlyú Polyák Imre és a középsúlyú Hollósi Géza kétvállas győzelmet aratott. Kozma István, a melbourne-i olimpiai bajnok, többszörös világbajnok török Kaplan elleni találkozón már jelentős előnyre tett szert, amikor a török sérülésre hivatkozva feladta a találkozót. A magyar nehézsúlyú birkózó hibapont nélkül várja a folytatást. A váltósúlyú Rizmayer és a félnehézsúlyú Kiss Ferenc pontozásos vereséget szenvedett. A légsúlyú Varga János győztesen hagyta el a szőnyeget és 3 ponttal várja a folytatást. Alker Imre szereplését nem kísérte szerencse. A magyar lepkesúlyú versenyző bokasérülése kiújult, s így visszalépett a további küzdelmektől.

A kosárlabdázók 69:61 (31:30) arányban győztek Mexikó ellen, de ez a győzelem is kevés volt, hogy bekerüljenek a legjobb nyolc közé. Hogy hányadik helyen végeznek, ez az utolsó csoporttalálkozójukon Puerto Rico ellen dől el.

A vízilabdázók a négyes döntőben az olaszok ellen szálltak vízbe. Az első negyed nem hozott gólt, s a másodikban is csak az olaszok voltak eredményesek. Laky edző a félidőben cserélt, és Bodnárt küldte a medencébe. A fiatal magyar játékos hamar meghálálta a lehetőséget, s egyenlített. Később Rusorán és Dömötör találatával 3:1-re győzött a magyar csapat, s így a vasárnapi magyar-szovjet találkozón dőlhet el az aranyérem sorsa.

A súlyemelők félnehézsúlyú küzdelmében a fiatal Nemessányi Árpád erejéből 460 kg-ra futotta. Ezzel beállította eddigi legjobb eredményét, de a szakvezetés ennél jobb eredményt várt tőle. Teljesítményével azonos eredményt ért el az ötödik román riválisával, de nehezebb testsúlya miatt szorult le a hatodik helyre.

Röplabdázóinkra nehéz csata várt a Komazava csarnokban. A szovjet gárda nehéznek bizonyult. Fiaink 3:0-ás (9,13,1) vereséget szenvedtek, de a következőkben elsősorban a bolgárok és a románok ellen lehet javítani a jobb helyezések megszerzése érdekében.

(MOB, Népsport 1964, Fotók: MTI)