A családi sírboltnál rendezett megemlékezésen az Olimpiai Himnusz után Győr Béla MOA-tanácstag, a MOB Hagyományőrző Munkacsoport vezetője köszöntötte a bajnok testvérét, Felkai Pétert, a Magyar Vízilabda Szövetség, a MOB-bizottságok és a MOA megjelent képviselőit.

Megemlékezésében a bajnok legfontosabb sportsikereit és emberi erényeit emelte ki.

A Magyar Vízilabda Szövetség nevében Őry Ferenc, Tóth Károly és Domby Iván, a MOB és MOA képviseletében Győr Béla, az Ujvári házaspár, Fehér Ferenc, Veres Vince és Tar László helyezte el a sírbolton a megemlékezés koszorúit.

Felkai László

Budapesten született 1941. március 1-jén, 75 éve.

Középiskolai tanulmányait a budapesti Eötvös József Gimnáziumban végezte. Sok sikert szerzett az iskolának úszásban és vízilabdában is.

1950-től a Budapesti Kinizsi, illetve az FTC, majd 1970-től a Budapesti Spartacus sportolója volt. Úszásban és vízilabdázásban is bekerült a magyar válogatottba, de jelentős sporteredményeit vízilabdázásban érte el. 1960-tól 1974-ig összesen százhúsz alkalommal szerepelt a magyar vízilabda-válogatottban. Három olimpián vett részt, tagja volt az 1964-ben, Tokióban olimpiai bajnoki címet nyert csapatnak. Az Ambrus Miklós, Bodnár András, Boros Ottó, Dömötör Zoltán, Felkai László, Gyarmati Dezső, Kanizsa Tivadar, dr. Kárpáti György, Konrád János, Mayer Mihály, Pócsik Dénes, Rusorán Péter összetételű csapattal a hat mérkőzésből ötöt megnyertek, a Jugoszlávia elleni mérkőzésen született 4:4-es döntetlen. Felkai László játszott mind a hat mérkőzésen, és 6 góllal járult hozzá a bajnoki címhez.

1960-ban, Rómában a Bodnár András, Boros Ottó, Dömötör Zoltán, Felkai László, Gyarmati Dezső, Hevesi István, Jeney László, Kanizsa Tivadar, dr. Kárpáti György, Katona András, Markovits Kálmán, Mayer Mihály, Rusorán Péter; 1968-ban, Mexikóvárosban a dr. Bodnár András, Dömötör Zoltán, Felkai László, Konrád Ferenc, dr. Konrád János, Mayer Mihály, Molnár Endre, Pócsik Dénes, Sárosi László, Steinmetz János, Szívós István összetételű csapattal bronzérmet nyert. Rómában 4, Mexikóvárosban 24 góllal járult hozzá a csapat sikeréhez. Az 1960-as olimpián 200 méteres mellúszásban is induló volt.

Vízilabdázásban Európa-bajnok (1962), Európa-bajnoki 5. helyezett (1966), Universiade–győztes (1963, 1965), Universiade 2. helyezett (1959) és Universiade 3. helyezett (1961).

A Ferencvárossal 4 alkalommal (1962, 1963, 1965, 1968) nyert bajnoki címet.

Az aktív sportolást 1977-ben fejezte be.

1965-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen villamosmérnöki oklevelet, 1966-ban a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) vízilabdaedzői oklevelet szerzett. 1975–77 között a sport mellett a KSI serdülő csapatának volt az edzője. Visszavonulása után a Budapesti Spartacus, majd az FTC vízilabdacsapatának edzője volt. 1982-től kezdve gyerekeket edzett, a KSI-ben, a Vasasban, a BVSC-ben, a Tungsram együttesében, valamint a Budapesti Honvédban.

A Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1962), Az év magyar vízilabdázója (1964, 1968), Az FTC örökös bajnoka (1974).

2000-ben beválasztották az évszázad magyar vízilabda-válogatottjába.

Visszafogott klasszisként, egyesek zseniként tartották számon. A könnyed, elegáns, „fifikás” játéka miatt kapta a Róka becenevet. Nyugdíjas időszakában is aktív maradt. Úszni járt a Hotel Héliába, látogatta az Olimpiai Bajnokok Klubjának rendezvényeit, részt vett a MOA vándorgyűlésein, rendezvényein, segített a Magyar Vízilabda Szövetségben.

2010-ben még részt vett az 1960-as római olimpia 50. évfordulójára szervezett túrán az olasz fővárosban.

Szerény volt, nem szerette a nagy szavakat, a dicsekvést. Amilyen szerényen élte mindennapjait, olyan csendben távozott közülünk. Sajnos, a következő, 2014-es, tokiói túrát már nem élhette meg.

Budapesten, 2014. április 10-én hunyt el. Emlékét az olimpiai bajnokok központi emlékhelyei, emléktáblái őrzik. Sírja az Óbudai temetőben, PM 64. számú családi sírboltban található.

(Győr Béla/MOA-MOB; fotó: MTI/Kovács Gyula, MOA/Domby Iván és Győr Béla)