Női kézilabda BL-győzelem, birkózó Eb-aranyak. MOB-elnökként ennél jobb első hetet nem is kívánhatott volna.
És egy világkupa-győzelem evezésben. Nem az én érdemem, de nagyon örülök, büszke vagyok!

A helyszínen szurkolt?
Igen. Pénteken Újvidéken a birkózóknál, szombaton és vasárnap pedig az Arénában. Fantasztikus élmény volt, teljesen eksztázisba kerültem.

Nem csodálom. A kézilabdázók budapesti BL-döntőjét értem, de hogyhogy nekivágott Újvidéknek?
A birkózószövetség vezetői megkértek, ha már ilyen közel van az Európa-bajnokság, és az időm engedi, személyesen is támogassam nemzetközi erőfeszítéseiket. Szívesen tettem eleget a kérésnek, mivel Nenad Lalovicsot, a világszövetség elnökét ismerem. NOB-tag és nagy a tekintélye, mert neki tulajdonítják a négy-öt évvel ezelőtt veszélybe kerülő sportág megmentését. Ami pedig a női kézilabda BL négyes döntőjét illeti, ilyen eseményen egy sportot szeretőnek, függetlenül attól, hogy MOB-elnök vagy szurkoló, ha teheti, ott a helye.

„Igyekszem elérhető célokat kitűzni magam elé”

Hogy telt az első néhány napja MOB-elnökként? Sokan gratuláltak?
Sűrű napjaim voltak, sokan gratuláltak, igen.

Úgy tartják, utólag mindig többen szorongatják az ember kezét, mint ahányan előtte szívből szurkoltak a sikeréért. Most is így történt?
Ha bárhol jó eredményt ér el az ember, természetes, hogy gratulálnak. A közgyűlés előtt éreztem a tagság nagy részének a bizalmát, de a tisztújítás lezárultával nem kerestek meg a tagok azzal, hogy elmondják, rám szavaztak.

Meglehetősen nagy különbséggel győzte le a korábbi elnököt, Borkai Zsoltot. Meglepte?
Igen, meggyőzőbb volt a különbség, mint arra előzetesen számítottam.

Abban tehát bízott, hogy ön lesz a befutó.
Természetesen.

A mindig győzni akaró sportolói énje mondatta ezt, vagy csupán kincstári optimizmusról beszélünk?
Ha nem gondolom, hogy nyerhetek, el sem megyek. Csak olyan harcokba megyek bele, amelyekben – még ha nagy erőfeszítések árán is – győzhetek. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindig sikerül, bár valóban úgy mentem el a közgyűlésre, hogy MOB-elnökként jövök el onnan, természetesen benne volt a pakliban az is, hogy mégsem így történik.

Ez a filozófia MOB-elnökként is elkíséri majd?
Remélem. Sikerorientált vagyok, de igyekszem elérhető célokat kitűzni magam elé.

Nyilván tudja, sokakat meglepett, hogy egyáltalán pályázott a posztra.
Pedig egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, és most elérkezettnek láttam az időt, hogy a tudásomat itthon, a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőjeként kamatoztassam.

Kikérte bárki tanácsát, mielőtt benyújtotta a pályázatot?
Csak néhány hozzám nagyon közel állóét. Nem szerettem volna az energiámat arra pocsékolni, hogy az engem lebeszélni akarókat meggyőzzem arról, miért is vágok bele. Ehelyett inkább kész helyzet elé állítottam a környezetemet.

Fejben azért bizonyára volt egy „mellette-ellene” listája. Elárulja, mik szerepeltek rajta?
A MOB-elnökség a legszebb, legnagyobb kihívás, ami egy sportvezető előtt állhat, ezt szükségtelen bővebben kifejtenem. A lényegi motiváció onnan ered, hogy itt lehet igazán tenni a magyar sport sikeréért és elismertetéséért, tehát a belső indíttatás nem pusztán személyes becsvágyból, hanem a változtatásra való igényből fakadt. Ellene szólt viszont, hogy ezzel valamelyest elhagyom a saját sportágamat. Csodálatos lehetőség a nemzetközi vívásban dolgozni, és bár nyilván nem távolodom el tőle teljesen, a MOB-elnökség mellett a nemzetközi szövetség sportigazgatói munkáját a jelenlegi formában nem fogom tudni ellátni. Aliser Uszmanov elnök úrral napirenden van egy beszélgetésem arról, miként tudom segíteni az ő és a szövetség munkáját, mert a továbbiakban is megvan erre az igény. Biztos, hogy fogunk találni egy mindenki számára elfogadható megoldást.

„Normális, ha mindenki arra kíváncsi, mi lesz ezután”

Gyanítom, találkozott azzal a véleménnyel, amely szerint egy tuti biztos lausanne-i állást feladni a MOB-elnökségért finoman fogalmazva is átgondolatlan lépésnek tűnik.
Kívülről talán annak, de a pontos véleményalkotáshoz ismerni kell a körülményeket. Lehet, hogy egy lépéssel eltávolodom a nemzetközi vívástól, viszont közelebb kerülök a nemzetközi olimpiai mozgalomhoz. Ami pedig az egzisztenciális oldalt illeti, a MOB alapszabálya nem kezeli egyértelműen ezt a kérdést, de amíg ezt nem tisztázzuk, természetesen nem veszek fel pénzt a munkámért.

Ez azért furcsa, mert tudomásom szerint a két héttel ezelőtti rendkívüli közgyűlésen megszavazták, hogy az elnök társadalmi munkában végzi a feladatát, és ezt elődje, Borkai Zsolt többször is kiemelte. Ezek szerint mégsem így történt?
Az alapszabályunk korábban is megengedte és most is megengedi, hogy az elnök kompenzációt kapjon, de ennek feltételrendszere nincs lefektetve, márpedig ebben a kérdésben is átláthatónak kell lennünk. Egyébként a NOB is kezeli ezt a problémát, az elnök és a vezetők önkéntesek, mégis kompenzációban részesülnek, amit én természetesnek gondolok, ha valaki napi nyolc órában végzi a feladatát.

Ezek szerint teljes munkaidős elnök lesz?
Az első két évben egészen biztosan.

Reményei szerint mi jellemzi majd az új munkakörében?
Együttműködő. Elérhető. Hiteles. Azt szeretném, hogy bárki, aki a magyar olimpiai mozgalomban bármilyen módon szerepet vállal, úgy gondoljon rám, mint akivel egy csapatban játszik.

És Kulcsár Krisztián mikor érzi majd igazán magáénak a MOB-ot? Mennyi időt ad magának arra, hogy azt mondhassa: igen, ez már az én általam vezetett olimpiai bizottság?
Egy-két hónap után a hazai sportélet főbb szereplőinek már tapasztalniuk kell a változásokat, ha nem így történik, valamit rosszul csinálunk.

Érzi a várakozást a sportolók, egyesületek, szövetségek, sportvezetők részéről?
Igen. Igazából az lenne furcsa, ha nem így lenne. A sport egy nagy család, amelyben most jelentős változás történt, normális, hogy mindenki kíváncsi arra, mi lesz ezután.

Függetlenül a tavaly ősszel életbe lépett sporttörvénytől, amely alaposan megnyirbálta a MOB hatáskörét, az ön felfogása szerint egy nemzeti olimpiai bizottságnak milyen szerepet kell betöltenie az adott ország sportéletében?
Nemzetközi legitimáció szempontjából minden nemzeti olimpiai bizottság hazája sportjának első számú képviselője. Ez nem kérdés. Ha a szervezetek hazai súlyának oldaláról vizsgáljuk, akkor a világban különböző modellek léteznek, akadnak nagy hatáskörrel bíró olimpiai bizottságok, ilyen volt tavaly őszig a MOB, de ilyen például az Olasz Olimpiai Bizottság is, és van, ahol ez a hatáskör szűkebb vagy szűk. Idehaza a sportba áramló kormányzati források feletti rendelkezés visszakerült a sportállamtitkársághoz, így ebben a helyzetben azt kell most elérnünk, hogy a döntéseiben megjelenjen a MOB-ban összpontosuló szakmai tudás. Itt nyer értelmet az állami sportirányítással való partnerség, amiről már a megválasztásom előtt is beszéltem. Egyébként érzem a nyitottságot a részükről, hogy meghallgassák, amit mondani akarunk, és persze nekünk van is mondanivalónk. És ha már a partnerséget említettem, nekünk meg azt fontos megértenünk, hogy a sportági szakszövetségek, az egyesületek, a műhelyek milyen gondokkal küzdenek, ugyanis csak ezek megértése után tudjuk kialakítani azt a helyes álláspontot, amit az állami sportirányítás felé kell képviselnünk.

„A sport nem a csodák világa, hanem a realitásoké”

A választás óta beszélt elődjével, Borkai Zsolttal?
Igen. Szombaton, a kézilabda négyes döntő első napján találkoztunk az Arénában.

Miről volt szó?
A beszélgetés alapján semmi akadályát nem látom annak, hogy harmonikusan tudjunk együtt dolgozni, ami azért fontos, mert a nyáron Európai Ifjúsági Olimpiai Fesztivált rendez Győr, de a város ezen túlmenően is kiemelt fontosságú a magyar sportéletben.

Utazzunk egy kicsit az időben! Négy év múlva, a tokiói olimpia után beszélgetünk, és azt kérdezem, elégedett-e az elmúlt négy évvel, amire azt feleli, igen, mert…
…mert nemcsak a várakozásunkhoz képest szerepeltünk jobban a téli olimpiai játékok után két évvel Tokióban is, hanem ezen időszak alatt sikerült a magyar sport bázisát megerősíteni még olyan sportágakban is, amelyek nem tartoznak a tradicionális magyar sikersportágak közé.

Az eredményesség a fő szempont?
Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy belássuk, ilyen rövid idő kevés, hogy a tokiói eredményességünket kizárólag az előttünk álló bő három év munkájának tulajdonítsuk majd. A sport nem a csodák világa, hanem a realitásoké.

A szurkolók ezzel szemben a meglepetésekre, a csodákra várnak.
Igazságos vagy sem, ezt hagyjuk, de tény, hogy a MOB munkáját végül az eredmények alapján ítéli meg a közvélemény már rövid távon is. Ha nincs siker, a szurkoló nem kutatja a hátteret, az okokat, a szurkoló nem lesz megbocsátó. Ez így működik.

Mit lehet tenni, hogy ne legyen rá oka?
A látható eredmény az én felfogásomban nem kizárólag érmekben, helyezésekben mérhető. Az utánpótlásbázisok megerősítését, az edzők számának növelését legalább ilyen fontosnak tartom.

Ha jól értem, ehhez van szükség a MOB szakmai hátterére?
Ebben tudott volna a MOB a sporttörvény változásáig hatékonyan közreműködni. A jelen helyzetben viszont csak támaszt nyújthatunk az állami sportirányításnak, hogy a pénzek felhasználása megfelelően történjen. A sport alapvetően alulról szerveződő demokratikus szervezetek rendszere, viszont ha megjelenik az állam mint pénzügyi támogató, akkor érthető az igénye arra, hogy a források szakértő módon kerüljenek elköltésre, és hasznosuljanak. Létezik erre jó megoldás, a britek például átgondoltan kezelik, szabályozzák, hogy az adófizetői pénzek csak úgy áramolhassanak az élsportba, ha fennállnak azok a sportági szabályozási paraméterek, amik a szövetségeken belüli profi menedzsment felállítását garantálják. Ennek az esetlegességét kell kiiktatni a rendszerből.

A Magyar Olimpiai Bizottság segítségével?
Feltétlenül. Velünk könnyebb lesz.

MOB ÉS BOM

Kulcsár Krisztán korábban a Budapesti Olimpiáért Mozgalom egyik meghatározó arca volt, s mivel a BOM és a MOB kapcsolata a múltban nem mindig volt harmonikus, felvetődik a kérdés, lehetnek-e feszültségek emiatt.

„Úgy gondolom, az esetleges nézeteltérések egyszer és mindenkorra rendeződtek, évek óta remek a kapcsolat a két szervezet között – mondja Kulcsár Krisztián. – Egy hajóban evezünk, a MOB ugyanúgy támogatta a budapesti olimpiai pályázatot, mint a BOM, azaz nem az én személyen oldja fel a problémát, hiszen az már régóta nem létezik, amit egyébként a mostani megválasztásom is bizonyít.”

Az első lépések

Attól, hogy új elnök került a MOB élére, az élet nem áll meg, hiszen ebben az évben számos kiemelt jelentőségű eseményt rendez hazánk – ilyen például a vizes-világbajnokság, a cselgáncs-világbajnokság vagy éppen az EYOF –, ami ha nem is közvetlenül, de feladatot ró az olimpiai bizottságra is.

„Az elsődleges teher természetesen a szervezőbizottságokon és a szakszövetségeken van, a mi dolgunk az ő munkájuk segítése, hogy az adott eseményből nemzetközi téren a lehető legtöbbet tudjanak profitálni. Mindemellett az alapszabályunkat – és ezzel a véleményemmel nem vagyok egyedül az elnökségben – mielőbb felül kell vizsgálnunk, és az is fontos, hogy a MOB állandó bizottságait életre keltsük, érdemi feladatokat kapjanak, mert ezeken a bizottságokon keresztül tudjuk aktivizálni a MOB tagságát – foglalta össze az elnök az általa legsürgetőbb feladatokat.

NÉVJEGY

KULCSÁR KRISZTIÁN
Született: 1971. június 28., Budapest
Sportága: vívás
Kiemelkedő eredményei: 2x olimpiai ezüstérmes (párbajtőr csapat: 1992, 2004), 3x világbajnok (párbajtőr egyéni: 2007; párbajtőr csapat: 1998, 2001), 2x Európa-bajnok (párbajtőr csapat: 1998, 2007), magyar bajnok (2012)
Sportvezetőként: a Magyar Vívószövetség elnökségi tagja (2004–2012), a Magyar Vívószövetség általános alelnöke (2013–2014), a Nemzetközi Vívószövetség sportigazgatója (2014–), a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke (2017–)

(Nemzeti Sport/Szűcs Miklós, fotó: MOB/Szalmás Péter)